Jobboldali művészeti társaság nem vesz fel a soraiba olyat, akit a baloldalhoz sorolnak. A baloldali írók még az irodalom ünnepi eseményein sem hajlandóak egy sátorban dedikálni a másik oldal reprezentánsaival. Lassan oda jutunk, hogy színházba is politikai szimpátia alapján veszünk jegyet. Az újságíró-társadalomnak nincs egy olyan szakmai testülete, amelyben pártállástól függetlenül lehetne kifejezetten a mesterség dolgaival foglalkozni. Vannak baloldali és jobboldali orvos-tekintélyek, akik közül néhányan köszönésre sem méltatják a „másik oldalon álló” kollégájukat. Odáig jutottunk, hogy óvakodnak a parlamenti képviselők egy társaságban mutatkozni a szünetben olyanokkal, akik a patkó mások oldalán ülnek, mert mire megszólal az elnöki csengő, máris rájuk sütik a Júdás-bélyeget. Jó ideje nincs pártállástól független állami kitüntetés, szakmai elismerés, rangos díj. Pedig a teljesítményt nem kellene párttagkönyvhöz kötni.
Nem tudom mikor, és kivel kezdődött el ez az áldatlan állapot, de emlékszem a talán első esetre: az Erdélyből áttelepült szobrász esetére, aki nem volt hajlandó átvenni a legmagasabb művészeti elismerést egy baloldali kormánytól és az akkori államfőtől. Aztán a jobboldali, tekintélyes jogászprofesszor-államelnök nem fogott kezet egy, az országért korábban sokat tett, nemzetközi tekintélynek örvendő, baloldalinak minősített pénzügyi szakemberrel. Ugyancsak ő nem volt hajlandó kitüntetni születésnapján az egykori szocialista miniszterelnököt.
Nincs még egy olyan ország Európában, ahol ilyen élesek a politikai ellentétek, áthidalhatatlanok a nézet-szakadékok. És ezt tudják is rólunk. Három napon át Budapesten tanácskozott Európa szinte minden fontos szocialista politikusa. Itt voltak az unió parlamenti frakciójának vezetői, tisztségviselői, számos ország minisztere. Akadt közöttük hivatalban lévő kormányfő is, de olyan egy sem, aki szívesen találkozott volna magyar kollégájával. Olyannyira nem, hogy egyikük állítólag azért mondta le a meghívást, hogy fel se vetődhessen egy esetleges találkozó lehetősége.
Tessék mondani, jól van ez így?