Egészségügy - Kifogynak az érvekből

Az egészségügyről hetek óta tartó vitában már kifogynak az érvekből a felek, az alapellátási kerettörvény pénteki tárgyalásakor elhangzottakat veszik elő a frakciók „a magyar egészségügy helyzetéről” szóló hétfő délutáni. Ez derül ki ellenzéki képviselőkkel folytatott beszélgetéseinkből és az ágazat hétvégi állami híreiből.

Az MSZP kezdeményezésére beiktatott napirendet késő délután, kora este tárgyalják, várhatóan média- és képviselői érdeklődés nélkül, egyre jobban kiüresedő széksorokkal. A jó esetben vita-félnapnak nevezhető felszólalások kicsivel több, mint négy órát kaptak a képviselők drága idejéből, ennek fele értelemszerűen a kormánypártoké, amelyek megkeresésünkre nem akartak előzetes összefoglalót adni érveikből.

Ma senki nem tudja, merre akar haladni a kormány, két fideszes sem ért egyet egymással, a stratégiának nevezett helyzetelemzések nem számon kérhetőek – mondja a szocialisták délutáni vezérszónoka. Tukacs István kommunikációs egészségpolitikának tartja az utóbbi hónapok állami lépéseit, egyben sürgeti, hogy a politika és a szakma bevonásával azonnal kezdődjön érdemi egyeztetés olyan nemzeti ügyekről, mint az egészségügy, az oktatás vagy a nyugdíjrendszer középtávú jövője. Ezeken a területeken minden beavatkozás 5-10 év múlva hoz érdemi eredményeket, amikor egyáltalán nem biztos, hogy a mostani kurzus lesz a kormányzó erő, bűn tehát egymásra mutogatniuk a pártoknak. A szocialista politikus úgy látja, kevés figyelmet kap, hogy még ezen a rossz színvonalú ellátási rendszeren belül is milyen óriási eltérések vannak az ország egyes pontjai között. Biztos jó valamire, ha előbbre kerül a várólistákon az, aki nem kötelező szűréseken vett részt, de a hátrányos helyzetű falvakban az idős, beteg emberek azt sem tudják, mit kellene nekik tenni – érvel a politikus.

Az LMP kihasználta, hogy dupla időkeretet kérhet a parlamenti vitában. A párt vezérszónoka, Ikotity István a legnagyobb gondnak a dolgozói szegénységet tartja. A fizetésekből ma nem lehet megélni, ezért a szakemberek elvándorolnak, az itthon maradók a végletekig túlterheltek – sorolja, majd emlékeztet rá, hogy az év elején átfogó programot dolgoztak ki a bérből élők megélhetési gondjainak felszámolására. Emellett célzott egészségügyi bérfejlesztésre 100 milliárd forintos költségvetési átrendezést javasoltak azért, hogy az alapbérek nettó 50-70 ezer forinttal emelkedhessenek. Az LMP képviselője úgy látja, minderre megvan a fedezet, csak a kormányzati akarat hiányzik.

A frakcióval nem rendelkező pároknak összes 9 perc jut a mai egészségügyi vitanapon. A Demokratikus Koalíció nevében szót kérő Varju László 150 milliárdos működési és ugyanekkora éves fejlesztési igényről beszél. Szerinte az egészséggazdaság képes lenne kitermelni magasabb bérek és ellátási színvonal mellett is, hogy nullszaldós legyen az ágazat, de ehhez át kellene alakítani a biztosítási rendszert és ki kellene dolgozni a külföldi betegek fizetős ellátásának módszertanát, ami bevételt hozna és segítene itthon tartani a kiváló szakembereket is.

Rétvári Bence, az Emberi Erőforrások Minisztériuma parlamenti államtitkára egy jobbikos írásbeli kérdésre válaszolva a hétvégén a minőségi betegellátás felé tett elmozdulásként értékelte az utóbbi évek kiegészítő jövedelmeinek alapbéresítését, illetve a rezidensek kiegészítő támogatásának meghosszabbítását a végzett fiatal szakorvosok körében, amihez jövőre az Egészségbiztosítási Alap 53 milliárd forintos megemelése teremt alapot. Morzsák, amelyek nem töltik ki a szakadt szövet házagait. Nemcsak az ágazat dolgozói látják ezt, hanem néha Zombor Gábor államtitkár is igazságpirulát vesz be megnyilatkozásai előtt. Május 12-én az ágazat tízezer tiltakozójával értett egyet: mindenben igazuk van - mondta. Szombaton pedig a magyar védőnői szolgálat százéves fennállását ünneplő parlamenti rendezvényen a kitüntetések mellé azt a mondatot is odaadta az MTI beszámolója szerint, hogy „a következő időszakban csak munkát tudok ígérni és kérni”. Legalább ne kergessen senki illúziót.