Válaszolni nem nehéz, hiszen a világ valamennyi miértjére a válasz, hogy: pénzért. Ámbár alig hihető, hogy anyagi gondjai lennének. Lehetséges egy másik válasz is a „miért?”-re. Woody Allen filmjeinek első sorban európai értelmiségi körökben volt igazi sikere, Amerikában szinte soha. Lehetséges, hogy most úgy érzi: jó lenne, ha otthon is, és a világban, milliók néznék a munkáit.
Valószínűleg tudja, hogy nem annyira a történet ülteti le a nézőket az epizódok elé, mint inkább az állandó, jól megformált, figurákat kedvelik. A Mentalista félig kókler, félig pszichológus alakját például, Columbó ballonkabátos, szivarozó detektívjét, vagy a doktor Csontot, amelynek szinte minden alakja eredeti karakter, a racionális címszereplőtől kezdve, a fejeket rekonstruáló, egyáltalában nem mellékszereplőig, az őt imádó laboránsig.
A legkevésbé színes alak a nyomozó, ő viszont az ellenpontja az – amerikai filmekben ritkán előforduló - ateista címszereplőnek, a maga vallásos hitével. Woody Allen igen jó sorozathős lehetne, de úgy tudni, ő „csak” írni és rendezni fogja az epizódokat. Ami fizikai értelemben sem kis megerőltetés, hiszen ha csak heti két adásra is tervezik a bemutatást, akkor is 80-90 részt kell elkészíteni egy évben, a 40-50 perces adásokból.
Ami azt jelenti, hogy nagyjából minden negyedik napra be kell fejezni egy munkát. (A valóságban persze nem egy epizódot készítenek el egyszerre.) Mindehhez díszlet kell, színészek kellenek, akiknek meg kell tanulni a szöveget, még ha sokat engedik improvizálni is őket. S természetesen operatőr kell, mellette az irányító rendezővel. Woody Allen úgy látszik, vállalja a strapát.