Pótolhatatlan

A történelemben számos olyan példát találhatunk, amikor egy ország vezetője pótolhatatlannak hitte magát. A római császárok úgy hitték, haláluk után eljő az Apokalipszis. Császárok, királyok, hercegek akartak mindenáron bevonulni a történelembe meglehetősen önkényes intézkedésekkel. Az utóbbi évszázadokban is akadtak jócskán ilyen „pótolhatatlan” vezetők, belőlük lettek aztán a legvéreskezűbb diktátorok, vagy olyan politikusok, akik arra hivatkoztak: ők bárhogy alakíthatják az alkotmányt, megtehetik, mert a nép mögöttük áll.

Ez a hozzáállás persze nem kizárólag a politikában létezik, hanem a társadalom majd minden szférájában találhatunk rá példát, s nem csak itthon, külföldön is. Hiába jelentette be lemondását a hatalmas botrányok után Sepp Blatter, valójában úgy távozott, hogy maradt. Még legalább fél évig ő irányíthatja a Nemzetközi Labdarúgó Szövetséget (FIFA), s ez az idő elég lehet arra, hogy kineveljen egy utódot, aki úgy táncol, ahogy ő fütyül. Blattert nem szabad leírni, kiváló kapcsolatokkal rendelkezik, megfelelő politikai háttér nélkül aligha építhette volna fel birodalmát. A hétvégi svájci sajtó szerint ráadásul távozását sem kell készpénznek venni, annyian „könyörögtek” már neki Afrikából és Ázsiából, ugyan maradjon, hogy nehezen tud majd nemet mondani nekik.

Valami közös van Gömöri Zsolt és Sepp Blatter „pótolhatatlanságában”. A Magyar Paralimpiai Bizottság elnöke több interjúban is azt hangoztatta, semmit sem követett el, s nem távozhat, mert „beszorították egy pozícióba, ahonnan egyszerűen nem lehet felállni” – indokolt.

Nem teljesen értjük az okokat. Rendszeresen arra hivatkozott, a jogszabályoknak megfelelően fizették ki többmilliós végtörlesztését, s minden a paragrafusoknak megfelelően zajlott. Később azonban kiderült, a szövetség gazdasági vezetőjét éppen azért rúgták ki, mert nem tartotta meg a gazdasági szabályokat, s az indoklás szerint a végtörlesztés kifizetése mégsem a jogszabályoknak megfelelően történt.

Nyilván az is teljesen „jogszerű” volt, hogy elvették a parasportolóktól a Gerevich-ösztöndíjat. Igaz, ez legalább annyira a MOB sara. A londoni olimpia után arra hivatkozva kaptak kisebb díjazást, hogy később a pénzt az ösztöndíjból egészítik ki. Miután ez nem történt meg, versenyzőink joggal értetlenkedtek: ha a szövetség elnöke megkaphatta a 3 millióját, ők miért nem a nekik ígért pénzt?

Miután Gömöri helyzete tarthatatlanná vált, ahogy az ilyenkor lenni szokott, a politikai hátszelet is elvesztette. Nem olyan fontos személy ő, hogy kitartsanak mellette a kormányzat illetékesei, sőt, lemondásának követelése ilyenkor jól is hangzik a választópolgárok körében.

Gömöri magára maradt. Akkor járna legjobban, ha maga lépne vissza. Legalább az első értékelhető húzás lenne részéről, hosszú idő után. Igaz, ehhez azért rá kéne jönnie: bizony, ő is pótolható.