Olvasom: 100 millió forintot költ a kormány arra, hogy hazacsalogassa a „kivándorolt”, külföldön érvényesülést kereső fiatalok egy részét. A közelmúltban a KDNP mély politikai érzékről tanúskodó vezetői az egész problémára legyintettek, mondván, nem eszik a kását olyan forrón, majd a Túró Rudi hazacsalogatja a nyáj elbitangolt tagjait.
Aztán arra gondoltak, hogy a probléma gyökerei ennél mélyebbek lehetnek, a külföldön munkát vállaló fiatalok talán a nyomasztó lakáshiány és a kilátástalan megélhetési gondok miatt vették a sátorfájukat. A mézesmadzagról lekerült a túrórúdi, most a kormány lakbértámogatással, álláslehetőséggel és ingyen repülőjeggyel próbálja hazacsalogatni az elbizonytalanodott fiatalokat. Biztosan vannak közöttük, akik ráébredtek: sem Németországban, sem Angliában, de még a szomszédban, sógoréknál sincs kolbászból a kerítés. Mert aki meg akar kapaszkodni egy idegen társadalomban, annak tudnia kell alkalmazkodni az ottani szokásokhoz. Ha a helyieknek nyolc óra a munkaidejük, neki kilencet kell dolgoznia, lehetett idehaza a legjobb a szakmájában, idegenben nap mint nap bizonyítania kell, időbe telik, mire elismerik majd ott is a rátermettségét.
Abban igaza van a kormánynak, amikor úgy gondolja, hogy a külföldön munkát vállaló fiatalok szemében a pénz nem minden. Sokkal többet nyom a latba a társadalom „közérzete”: a tiszta, átlátható viszonyok, hogy az embereknek lehet jövőképük, és van jogbiztonság. Lázár János a napokban már elismerte, húsz évig aligha sikerül a hazai béreket felzárkóztatni a nyugat-európai szintre, ám a jobb társadalmi közérzetről, jogbiztonságról a közeljövő kormányterveiben még utalás sincsen.
