Fokozott érdeklődéssel vártuk ebben a helyzetben a KDNP reakcióját. A párt hosszas hallgatás után, hétfőn szólalt meg. Ám ezúttal is kiderült, hogy a csak nevében viseli a keresztény jelzőt. Ám ne feledjük, vezetője többször is elmondta: az a szerepük, sőt küldetésük, hogy keresztény értékekkel gazdagítsák a kormány tevékenységét. A hétfői sajtóértekezleten ugyan szó volt arról, hogy segíteni kell a menekülteknek, de csakis úgy, hogy szülőföldjükön kell –akár katonai eszközökkel – olyan állapotokat teremteni, hogy ott boldogulhassanak. Méltányosságot csak azok remélhetnek, akik legálisan lépik át a határt, azok, akik a terror ellen kénytelenek elmenekülni, nem.
Szeretnék azért a KDNP aprólékos műhelymunkájához némi segítséggel hozzájárulni, ezért felidézném Ferenc pápa néhány tettét és kijelentését, bár tudom, hogy – mint ezt a párt vasárnapi boltbezárásban lenyűgözően aktív frakcióvezetője kinyilatkoztatta – „más a politika”. Mégis reménykedem: hátha mértékadó a pápa a magyar keresztény politikusok számára. (Forrásként a két kiadásban is megjelent Halló, itt Ferenc pápa! című Rónay Tamás által írt könyvet használom, amelyet a pápa Peter Brian Wells levelében köszönt meg. Ezt a levelet a Népszava március 19-i számában facsimilében közölte.)
A pápáról közismert, hogy szívén viseli a szegények sorsát, nemzetközi fórumokon is felemelte szavát érdekükben, áldozathozatalra késztetve a gazdagokat. Hasonló együttérzéssel szól a menekültekről is. 2013 májusában Velence mellett mondott szabadtéri miséjén arra szólította föl a jelen lévő 300 ezer embert, hogy ne zárkózzanak el a más nemzetiségűektől. A menekültek ezrével vesznek a tengerbe, mégis vállalják az utat: hazájukban szörnyű viszonyok uralkodnak, életük sincs biztonságban. Nem üzletelés szándékával érkeznek Európa déli partjaihoz, hanem mert élni akarnak – biztonságban.
Az arab tavasz valóságos menekültáradatot indított Európa felé. A pápa a Vatikánon kívül tett első lelkipásztori állomása Lampedusa, a menekülők legfontosabb célja volt. Az Aréna stadionban elmondott beszédét világszerte hatalmas várakozás előzte meg. A szentmisén a kehely és a pásztorbot azoknak a csónakoknak a fájából készült, amelyek a menekülteket a szigetre vitték. Roncsaik a pálya közelében hevernek. Ferenc pápa egyebek mellett ezeket mondta szentbeszédében: „Bevándorlók lelték halálukat a tengerben. A csónakok, amelyeknek a remény útján kellett volna járniuk, a halál útjára vittek. Néhány napja jutott tudomásomra ez a hír, amely újra meg újra tövist szúrt szívembe, sebet ütve. Éreztem, hogy el kell jönnöm ide, hogy imádkozzam, hogy éreztessem közelségemet, de azért is, hogy felébresszem lelkiismeretünket, hogy ami történt, ne ismétlődhessék meg.”
Azóta sokszor megismétlődik, de a pápa szavainak lett foganatja, Európa egyik részét áthatotta és áthatja a részvét és a szolidaritás. Egy részét. Nem a kereszténynek festett Magyarországon, ahol a keresztény elveket valló párt korifeusai hallgatnak. Szavuk sem volt a konzultáció gyűlöletre indító kérdése kapcsán, s egy platformra kerültek az olasz Északi Ligával, a szélsőjobboldali párttal, amelynek főtitkárhelyettese azt fejtegette, a menekülteket csak saját országukban kell segíteni.
Szégyen, hogy nálunk a kereszténység nevében a boltok vasárnapi zárva tartását szorgalmazzák – szemben a többséggel, amelynek nincs lehetősége intézményesen tiltakozni, s így kinyilvánítania ellenérzését – a családok érdekében, de hogy milyen sors vár a menekülő családokra, az hidegen hagyja őket, viszont nyilván lelkesen támogatják majd a déli határainkon felhúzott vasfüggöny ötletét. Nem ártana néha-néha tükörbe nézniük, s arra gondolniuk, számon kérik majd tőlük, mit tettek és miről hallgattak.
