Veszélyes játékot űznek mindazok, akik megértést tanúsítanak Orbán Viktor iránt. Erre figyelmeztet a Global Public Policy Institute független berlini kutató intézet alapítója és igazgatója. Thorsten Benner ezt annak kapcsán fejti ki, hogy a múlt héten Klaus von Dohnányi volt hamburgi polgármester a Die Weltnek adott hosszú interjúban állt ki a magyar miniszterelnök mellett. Ezen túlmenően a Német Külpolitikai Társaság illetékes munkacsoportjának vezetőjeként olyan tanulmányt jelentetett meg, amely kedvező képet fest a mai magyar politikáról. Csakhogy – mutat rá Benner – a következtetések feltűnően elfogultak, és minden fontos témakörben mellélőnek. Valójában itt olyanok nyilvánultak meg, akik megpróbálják tisztára mosni Orbán tekintélyelvű populizmusát, a liberális demokrácia elleni támadását. Egyben azt szorgalmazzák, hogy Európa teljes mértékben rendezze viszonyát a miniszterelnökkel, miközben alapvető különbség van a német és a jelenlegi magyar demokrácia-felfogás között. Lásd a halálbüntetés visszaállítását, vagy az idegengyűlölő bevándorlási konzultációt.
Az elemzés ezek után sorra veszi a legfőbb állításokat és rögtön cáfolja, hogy Orbán a lakosság egyesítésének eszközéül folyamodik a nacionalizmushoz és nemzeti önazonossághoz, mert ebben a mondandóban nincs helyük a kisebbségeknek és bevándorlóknak. Továbbá a miniszterelnök időnként olyan hangon beszél a határon túli magyarokról, hogy az már erősen idézi Putyin nyelvezetét. Azon kívül a nemzeti szuverenitás kapcsán tapasztalható paranoia nem alkalmas az EU-ban a politizálás alapjaként. A bírálat szintén felrója a Dohnányi-féle dolgozatnak, hogy vészesen félreértelmezi a tusványosi beszédet, hiszen annak lényege az volt, hogy nacionalista alapokon utasította el a liberális demokráciát.
A kormányfő nem sokkal később levette az álarcát és az államgépezetet ráuszította több vezető civil szervezetre. Majd az idén februárban Merkel a kormányfő jelenlétében megerősítette, hogy nem kér a liberális demokráciából. Dohnányi akkor is melléfog, amikor úgy állítja be, hogy Orbán az euroszkeptikus pártok ellenpólusa lenne, amikor nagyon is közéjük tartozik. Irányvonala és módszerei miatt a Fidesz nem lehetne tagja Strasbourgban a kereszténydemokrata frakciónak. Az is hatalmas tévedés, miszerint bástya lenne a Jobbikkal szemben. Az egykori fiatal demokraták ugyanis egy sor kérdésben a szélsőjobb politikáját váltják valóra. Most pedig jobbról próbálják előzni a riválist, miután megingott a népszerűségük. Mindent egybevéve a Külpolitikai Társaság jelentése veszélyesen félreérti azokat a kihívásokat, amelyeket az Orbán-kabinet jelent Magyarország és az EU számára.
A magyar politikus a legügyesebb és legsikeresebb azok közül a tekintélyelvű populisták közül, akik azt remélik, hogy meghódítják a hatalmat más uniós államokban. Egy szélesebb irányzat megnyilvánulásaként ő jutott a legmesszebbre. De tanulni kell abból, hogy az unió képtelen befolyásolni a magyar fejleményeket, jóllehet azok egyértelműen ellentétesek a közös értékekkel.
A von Dohnányi-féle tanulmány kapcsán Niels Annen, a Német Szociáldemokrata Párt (SPD) külpolitikai munkacsoportjának vezetője levelet írt a Német Külpolitikai Társaság főtitkárának, Kindermann nagykövetnek, tekintettel arra, hogy az ő folyóiratuk közölte a tanulmányt. A levél a Népszava birtokába került, alább szó szerint közöljük.
Niels Annen
SPD Parlamenti Frakció
Külpolitikai munkacsoport szóvivője
Dr. Dr. h. c. Harald Kindermann nagykövet úrnak
A Német Külpolitikai Társaság főtitkára
Berlin, 2015. június 17.
Tisztelt Dr. Kindermann Úr,
(kézírással: Kedves Dr. Kindermann Úr!)
Néhány nappal ezelőtt a Német Külpolitikai Társaság megjelentetett egy jelentést „Magyarország a médiában 2010 – 2014” címmel. Ezt én önmagában igen üdvözlendőnek tartom, mindemellett a publikáció egészének vonalvezetése kissé kiegyensúlyozatlannak tűnik számomra.
A jelentés azt a felfogást erősíti, mely szerint Magyarország a legtöbb nyugat-európai országban vagy az USA-ban a hamis vagy az elfogult médiatudósítások áldozata. Ez a látásmód nagyon erősen egyezik azzal a Magyarországon belüli nézettel, amelyet kiváltképp az Orbán-kormány jelenít meg, amely az elmúlt években újra meg újra egy Magyarországgal szembeni állítólagos összeesküvést emlegetett, és ezt megpróbálta belpolitikai eszközként felhasználni.
Megdöbbentőnek tartom, amikor a szerzők megértést mutatnak a magyar miniszterelnök látásmódja iránt azzal, hogy felteszik a kérdést, vajon lehet-e „csodálkozni azon, ha Orbán Viktor azt feltételezi, hogy az USA megpróbált egy kormányváltást megszervezni Magyarországon?” Egy ilyen feltételezés abszurd, és én nagyon sajnálom, ha ilyen Amerika-ellenes felvetésekre, amelyekkel más ügyekben is gyakran találkozunk, még külön is figyelmet fordítunk. Ez a látásmód erősen emlékeztet Ukrajna elnökének, Janukovicsnak csaknem másfél évvel ezelőtti bukását övező orosz megítélésre. Moszkvában ugyanis azt egy amerikaiak által irányított puccs eredményének tekintik.
Orbán feltűnő közelségét az autoriter vezetésű országokhoz, Oroszországhoz vagy Kínához szintén úgy interpretálják, mintha az elsősorban egy parttalan gazdasági liberalizmus kritikájának a példája lenne, és kevésbé jelentene közeledést az autoriter politikai rendszerekhez.
A jelentés egésze olyan benyomást hagy az emberben, hogy a magyar kormányt és Orbán miniszterelnököt az elmúlt években igazságtalanul pellengérezték ki a médiában. Biztosan vannak a médiában néha olyan tudósítások is, amelyek túllőnek a célon és a valóságnak nem mindig teljesen pontosan felelnek meg. Ilyet magam is megélek képviselőként a mindennapi munkám során. De emiatt nem szabad ignorálni a bizonyos magyarországi fejlemények miatti aggodalmat, amelyet a legutóbbi időben is kifejezésre jutatott az Európai Parlament elnöke, Martin Schulz és az Európai Bizottság elnöke, Jean-Claude Juncker.
Nagyon üdvözölném, hogy a jövőben a Külpolitikai Társaság (DGAP)-kiadványainál erőteljesebben figyeljenek egy bizonyos távolságtartásra a vizsgálat tárgyát illetően és elkerüljék azt a benyomást, hogy egy ország és kormánya pártjára akarnak állni.
Baráti üdvözlettel:
Niels Annen