Euroszkeptikusok csapdájában

Nem sikerült a bravúr Helle Thorning-Schmidt dán kormányfőnek, s a finisben mégsem tudta megelőzni a közvéleménykutatásokat már évek óta vezető jobboldalt. A voksolás igazi győztese az euroszkeptikus, bevándorlásellenes Dán Néppárt (DF), amely meglepetésre a második legtöbb voksot szerezte meg.

A kormányzó szociáldemokraták ugyan 26,3 százalékkal a legtöbb mandátumot szerezték meg a törvényhozásban, összességében azonban a jobboldali pártok több mandátumra tettek szert a törvényhozásban, így ők alakíthatnak kormányt. Az első eredmények még fej-fej melletti küzdelmet vetítettek előre, végül azonban öt mandátum lett a különbség a „kék blokknak” nevezett ellenzék javára: a Lars Lokke Rasmussen volt miniszterelnök által fémjelzett jobboldal 90 képviselői helyhez jutott. Mivel a koppenhágai törvényhozás 179 tagú, ezért ez még éppen elegendő az új koalíciós kormány megalakításához.

Thorning-Schmidt amiatt vesztette el a voksolást, mert a szociáldemokraták eddigi koalíciós partnerei meglehetősen gyengén szerepeltek. A szociálliberálisok 4,6 (8 mandátum), a népi szocialisták 4,2 (7) százalékot szereztek, ami nagy visszaesés 2011-hez képest. Valamelyest javított viszont az egységes baloldali lista, amelyre 7,8 százalék voksolt, ez 14 parlamenti helyhez volt elég. Bekerült a törvényhozásba a volt kultuszminiszter, Uffe Elbaek által nemrégiben alapított „Alternatíva” nevű párt, amely gyökeres zöld fordulatot követel: 4,8 százalékkal 9 mandátumra tett szert. (Az országban két százalékos a parlamenti küszöb).

Thorning-Schmidt drámai hangú beszédben jelentette be távozását a kormányfői tisztségről, illetve a szociáldemokrata párt éléről. „Én vagyok Dánia első női miniszterelnöke. De nem én leszek az utolsó” – fejtette ki. Hozzátette, hogy a finisben verték meg őket. Mint mondta, most Lars Lokke Rasmussenen a sor, „hogy megpróbáljon életképes kormányt felmutatni”.

Rasmussen 2009-2011 között már betöltötte a kormányfői tisztséget. Öröme azonban távolról sem lehet teljes. Pártja, a konzervatív Venstre mindössze 19,5 százalékot ért el, amellyel nem kis meglepetésre csak a harmadik helyre szorult. Rasmussen programjával ugyan rokonszenvez a dánok többsége, például az adócsökkentések ígéretével, vagy a bevándorlással szembeni keményebb fellépésével, ám őt magát nem igazán kedvelik honfitársai. A sajtó ugyanis attól volt hangos, hogy az adófizetők pénzéből vásárolt drága ruhákat, s utazott családjával külföldre.

Rasmussen a voksolás második helyén végzett jobboldali radikális Dán Néppárttal (DF) kíván kormányozni. A párt a Venstrénél is radikálisabban követeli a bevándorlókkal szembeni szigorúbb intézkedéseket. Az 1995-ben Pia Kjaersgaard által alapított DF alapvető követelései között nemcsak a nemzeti szuverenitás, a dán nemzettudat erősítése szerepel, hanem a párt egyértelműen elutasítja az Európai Uniót is. 22 százalékos eredményére egyetlen közvéleménykutató sem számított. A DF eddig még csak megközelítően sem tudott ennyi mandátumot szerezni, az utolsó három voksoláson 13,3 (2005), 13,9 (2007) és 12,3 (2011) százalékos eredményt ért el. Igaz, a tavalyi európai parlamenti választáson már 26,6 százalékot szerzett, ezzel a legtöbb mandátumot kapta a dán parlamenti pártok közül.

Rasmussen tehát nem kerülheti meg a kormányalakításnál a néppártiakat, ami az Európai Unió számára sem túl jó hír. A DF elnöke, Kristian Thulesen Dahl azonban egyelőre nem beszélt a koalíciós elképzelésekről. „Ez egy fantasztikus ünnepnap számunkra” – lelkendezett a voksolás után. Mint mondta, nagy befolyásra tesznek majd szert a dán belpolitikában. Szakértők szerint a párt sikere egyértelműen arra vezethető vissza, hogy a kampányban nagy teret kapott a bevándorlókkal szembeni fellépés. Még az egyébként a kérdésben a legmegengedőbb álláspontot képviselő szociáldemokraták is olyan tervvel álltak elő, amely a menekültáradat, s a muzulmánok tömeges beáramlásának megfékezését szolgálta. „Aki Dániába jön, annak dolgozni kell” – hangoztatták kormányoldalról is.

A baloldali pártok élesen bírálták a jobboldalt arra hivatkozva, hogy populista módon használták ki az emberekkel bevándorlással kapcsolatos félelmeit. Özlem Cekic a Szocialista Néppárt részéről azzal vádolta a témát „felkarolókat”, hogy „félelmet gerjesztenek, s egymás ellen fordítják az embereket”.

Hogy a bevándorlás kérdése, illetve a muzulmánoknak a társadalomban játszott szerepe mekkora mértékben befolyásolja a közvéleményt, azt a Politiken című lap felmérése is igazolta. Arra a kérdésre ugyanis, hány százalékra becsülik a muzulmánok arányát, átlagosan tíz százalékot jelöltek meg. A valóság azonban feleennyi.