Közmunka: meghátrál a kabinet

A nemzetgazdasági tárca máris szembemegy a Belügyminisztériumnak a közfoglalkoztatási törvény módosítására tett javaslatával, nem akarja a polgármestereket munkaközvetítői szerepbe kényszeríteni és nem akarja kizárni a piaci idénymunkákból azt, aki korábbi munkahelyéről közös megegyezéssel távozott.

Czomba Sándor, a Nemzetgazdasági Minisztérium foglalkoztatásért és szakképzésért felelős államtitkára pénteken két fideszes társával módosító javaslatot adott be a Belügyminisztérium (BM) részletes vitára váró közfoglalkoztatási törvényt módosító indítványához, amely lényeges pontokon változtatna az eredeti szövegen. A BM azt akarja, hogy a munkanélküliek vagy jelenleg közfoglalkoztatásban dolgozók három hónapra kizárhatók legyenek a piaci munkának számító mezőgazdasági idénymunkákból, ha korábban közös megegyezéssel távoztak előző munkahelyükről.

A foglalkoztatási államtitkár szerint viszont a tiltás jókora butaság, hiszen „ez a versenyszférából érkező valamennyi munkavállalót szankcionálná”. A tervnek azzal a részével viszont Czomba és a beadványt jegyző két fideszes társa sem tud mit kezdeni, hogy miként lehessen kiszűrni azokat, akik fizikai korlátaik, esetleges betegségeik miatt nem képeseket nehéz fizikai munkát végezni a mezőgazdaságban. A járási foglalkoztatási szerv feladatává tennék a kizáró okok elbírálását, de a hivatalok a régi munkáltató igazolólapja alapján csak a munkaviszony megszűnésének módját tudják megállapítani és kiszűrni azokat, akik felmondtak, vagy akiknek a munkáltató azonnali hatályú felmondással szüntette meg a munkaviszonyát.

Schmidt Jenő, a Települési Önkormányzatok Szövetségének (TÖOSZ) elnöke a Népszavának úgy nyilatkozott, hogy a polgármesterek biztosan nem zárnák ki a közmunkából azokat, akik nem tudják elvállalni a nehéz mezőgazdasági munkákat, mert máshol hasznosak lehetnek. Egyébként is átgondolatlannak és zavarosnak találja az egymással is szembemenő javaslatokat, bár azzal ő is egyetért, hogy a közfoglalkoztatásból vissza kellene vezetni az embereket a piaci munka világába. Mivel a legtöbb kistelepülésen kizárólag a mezőgazdaság képes piaci alapon munkát kínálni, természetesen a polgármesterek is üdvözölnek minden olyan lehetőséget, amely megnyitja a kaput, hogy állami pénz helyett egy gazdasági társaság fizesse a munkavállalót. Ha azonban nagyon szélesre szabják a kört, amelyet három hónapra el lehet tiltani a közmunkától, akkor nemcsak a gazdálkodók nem találnak majd elég olcsó munkaerőt, hanem az önkormányzatok által indított helyi közfoglalkoztatási programok megvalósítása is veszélybe kerülne – érvelt Tab polgármestere.

A foglalkoztatási államtitkár, vagyis a nemzetgazdasági tárca a belügyi javaslattal ellentétben nem kényszerítené a polgármestereket munkaerő közvetői feladatokra, a módosító szöveg szerint a települési vezetők „csupán befogadják” a munkáltatói létszámigény bejelentését és „azt válogatás és a megfelelő személyekről szóló tájékoztatás nélkül” továbbítanák a járási hivatalok foglalkoztatási szervéhez. A jelek szerint a BM javaslatát olyan kapkodva készítették elő, hogy a tárca székhelyétől amúgy fizikailag is mindössze száz méterre fekvő Nemzetgazdasági Minisztériumtól sem kértek szakmai véleményt. Ha megtették volna, talán még a parlamenti benyújtás előtt kiderül, hogy az 1991 óta hatályban lévő foglalkoztatási törvény szerint a mindenkori állami foglalkoztatási szerv kizárólagos feladata a munkaerő-közvetítés. Ezzel szemben a belügyi tervek szerint a településvezetőknek kellene listákat állítani, hogy kit javasolnak az idénymunkára, nekik kellene megállapodásra jutni a helyi gazdálkodókkal is – ez pedig nagyon súlyos konfliktusok forrása lenne – szól Schmidt Jenő értékelése.

A TÖOSZ elnöke azt is kifogásolja, hogy nem lehet tudni, mi lesz a sorsa annak a fentiekhez kapcsolódó javaslatnak, amely megszüntetné az 1500 fő alatti kistelepülések polgármestereinek összeférhetetlenségét, ha munkaerő közvetést vállalnak. A helyi vállalkozókkal kötendő szerződésekbe így engedné a kormány a polgármesterek kiegészítő díjazásának beépítését. Ugyanezért a munkáért viszont a nagyobb települések vezetői nem kaphatnának semmit, miközben jelentősen növekednének az ő feladataik is a szervezéssel. Nemrég Szabó Gellért, a Magyar Faluszövetség elnöke a Népszavának azt mondta, az eredeti fizetésük visszaállítását szeretnék elérni, amit a kormány arra hivatkozva csökkentett tavaly, hogy sok feladatot átvett az állam a településektől. Ehhez a véleményhez csatlakozott Schmidt Jenő is, amikor úgy fogalmazott: a parlamenti pártoknak le kellene ülni és egymással is megegyezni a kétharmadot igénylő önkormányzati törvénynek a polgármesterek díjazását rendező módosításáról, mert hiába adott be az LMP és a Jobbik is egy ezt tartalmazó javaslatot, a parlamenti többség biztosan leszavazza azokat.

Az, hogy Czomba Sándor foglalkoztatási államtitkár kénytelen nyíltan szembeszállni a belügyi tárca javaslatával, sokadik jelzés arra, hogy a kormány egy jó ötletet is képes porig rombolni a kapkodásával, a közigazgatási egyeztetések megkerülésével. Meg talán azt is mutatja, hogy egyes kormányzati politikusok is képesek néha meghallani a tiltakozó hangokat, hiszen a múlt héten szakszervezeti, önkormányzati és ellenzéki össztűz zúdult a BM ötletére, vasárnap pedig a Közmunkások Szakszervezete nyílt levélben kérte a képviselőket, hogy ne szavazzák meg az eredeti javaslatot. Két rossz közül választhat a kormány: marad az ezer sebből vérző ötlet, ami folytonos támadási felületet ad, vagy azonnal közbelép, ami szintén kínos, de legalább hosszú távon nem sérti a saját törvényeit.