Lassan hagyománynak számít, hogy néhány fővárosi múzeumban legalább egy órát kell sorban állni azért, hogy megközelítsük az intézmény kapuit a Múzeumok éjszakáján. Természetesen ezúttal sem volt máshogy, most is több helyen hömpölygő tömeg várta az érkezőket. Viszont a bejutás után sem ment minden zökkenőmentesen, ugyanis a kiállítótermekben biztonsági okokból egyrészt maximálva van a befogadható vendégek száma, másrészt a bejutottak is csak lépésben tudnak araszolni a műtárgyak felé.
Elsőként a Magyar Nemzeti Múzeum sokszínű kínálatával ismerkedtünk meg szombat délután. Beültünk a múzeumkerti rögtönzött kertmoziba, ahol háromszor vetítették a Richter Gedeonról, a modern gyógyszeripar úttörőjéről szóló igényes filmet. A Nem tűntem el - Richter Gedeon története című egyórás játékfilm Rudolf Péter főszereplésével teljességgel magával ragadta a nézőket, néhány kisgyermeket is az óriásvászon elé szegezett.
A Műcsarnok is kedvelt célpont volt az idei Múzeumok éjszakáján
A múzeum épületében a hazai grafika kedvelt műfajának, a plakátnak a történetével kerültünk szorosabb kapcsolatba a nagyszabású Elsodort világ című tárlat segítségével. A Plakátálmok 1910–1920 tárlat hűen modellezi a magyarság sorsát a dualista évek békeidejétől az első világháború borzalmain át egészen a sorsfordító 1920-as évig. Az első kiállított plakát 1912-ből származik, az ismert Tungsram-reklámon a végzet asszonya kémleli az eget, az eljövendő modern kort.
Érezni még a pesti idillit, amely a tárlat első termének központi szervezőeleme. A fehéren lebegő világban a polgári életformára reflektálnak a kereskedelmi, közéleti plakátok. Felkerült a falra a Pesti Hírlap és a Világ plakátja, ott csüng a Nyugat folyóirat szebb jövő felé menetelő kolosszusa éppúgy, mint az Athenaeum kevésbé módosabb rétegeket megcélzó olcsó regény sorozatának hirdetése.
A tematikus kiállítás második termébe lépve úgy érezheti a látogató, mintha egy fiatal rendező progresszív színpadi előadására érkezne, gyász komor hangulat ül a helyiségben, fejük felett pedig papírból készült koromfekete halálmadarak kárognak vészjóslóan.
A világháborús relikviák fölött Ferenc József, az idős osztrák császár-magyar király megrendítően görnyed az imazsámolyra az Imádkozik a király nevet viselő emblematikus plakáton, amely bejárta a korabeli sajtót. Az utolsó terembe lépve a világháború utáni évek elevenednek meg, az őszirózsás forradalom, a vörösök és a trianoni veszteségünk foglalkoztatta leginkább akkori plakátrajzolóinkat. Magyarország nem volt, lesz – hirdeti az egyik plakát, egy másikon leborult korona fejezi ki a békediktátum utáni megcsonkításunkat.
Hosszú sor kígyózott a Ludwig Múzeumban is, ahol Zsigmond Vilmos Oscar-díjas operatőr volt a „főattrakció.” A napokban 85. születésnapját ünneplő alkotó exkluzív tárlatvezetést tartott a Fényképezte Zsigmond Vilmos kiállításon, ahol az elmúlt hatvan évben alkotott fényképei mellett filmrészletei is megelevenedtek. A maximum létszám már napokkal a program előtt megtelt, azonban a mester rajongói az ezt követő közönségtalálkozón személyesen beszélhettek vele. Itt is elhangzott, hogy Zsigmond Vilmos egyik legkedvesebb fotója az első feleségéről készített portré, amelyet az egri mecsetben "lőtt" szerelméről.
A budai Bajor Gizi Színészmúzeum profilja és a városközponttól távol eső elhelyezkedése miatt némileg perifériára szorult, így különösen jó volt felkeresni a Múzeumok éjszakáján. A zöld környezetben meghúzódó emeletes neobarokk villa, ahol a művésznő egykor lakott, az aznap nyílt Ritkán látott Kolozsvár kiállítással várta az érdeklődőket. A kis tárlat a város régi és új hangulatát mutatja be fényképek, festmények segítségével. Kolozsvár híres szülöttjéről, Mátyás királyról készült rajzfilm elsősorban a kicsiket vonzotta, az idősebbek a HOPP ART társulat klubkoncertjén kapcsolódhattak ki a múzeum falain belül.
A fiatal színészek az 1980-as, 90’-es évek és a 2000-es évek slágereit acapella feldolgozásban tálalták, emellett a 20’-as, 30’-as évek klasszikus filmslágerei is megelevenedtek. „Sajnos az emberek hétköznapi útvonalából kiesik a színésznő villája, pedig a múzeumi érték mellett a páratlan környezet kiváló piknikhangulatot teremt. A mostaninál nagyobb figyelmet kellene kapnia a múzeumnak, többször lehetne interaktív tárlatvezetéseket tartani” – mondta lapunknak Kiss Diána Magdolna színművésznő, aki felelevenítette azt is, hogy a Három nővér című előadásuk egyik tervezett turnéállomása éppen ez a patinás épület volt.
Visszakanyarodva a múltba, a Szétszórt csillagok címmel az elmúlt időszakban nyílt kiállítás olyan művészeink pályafutását eleveníti fel, akik hosszabb-rövidebb ideig határainkon túl próbáltak szerencsét. A születése századik évfordulóját ünneplő Szeleczky Zita színésznő 1945-ben hagyta el az országot, Argentínában magyar színjátszócsoportot alapított, később áttelepülve az Egyesült Államokba, műsorával nagyvárosokban turnézott, hanglemezeket adott ki. Egyedi fellépő ruhái, szemüvege, valamint a róla készített festmények is a kiállítás tárgyi elemeit képezik.
Szörényi Éva színésznő 1956-ban megbecsült színésznő volt, amikor elhagyta hazáját és megfogadta, hogy addig nem tér haza, míg orosz katona állomásozik Magyarországon. Muráti Lili, Kabos Gyula és a hamvában holt hollywoodi filmkarrierrel kacérkodó Jávor Pál mellett Karády Katalin kapott kiemelt szerepet a múzeumban, ahol a díva kézzel írt levelei, családi fotói, dedikációi, amerikai fellépéseinek szórólapjai, illetve a Színházi Magazin őt ábrázoló címlapjai is megtekinthetőek.
A hivatalos statisztika szerint a tavalyi évben országosan 394 823 érdeklődő kereste fel a Múzeumok éjszakája programsorozatot. Ha kiderül, hogy legalább ilyen szép számmal gyűltünk össze idén is Magyarország talán legnépszerűbb kulturális eseményén, nem lehet okunk panaszra.
