Bekövetkezik hát, épül az új vasfüggöny, ami semmivel sem lesz különb, mint amit az "átkosban" tartottak fenn évtizedekig, amíg ki nem mondták, hogy az technikailag és erkölcsileg elavult, politikailag túlhaladott. Ez, amit terveznek, még annyit sem tud majd mint a régi, ugyanis nem jelzi, ha babrálnak vele.
Kiegészül a már eddig is meglévő, az Európai Unió által biztosított technikai eszközökkel és a rendelkezésre álló katonai, rendőri jelenléttel. Ez is, mint a régi, a rendszer jelképe lesz, egy politikai blöff terméke, ami sok pénzért nem akadályoz majd meg semmit, hiszen a migráció okait nem szüntetheti meg, legfeljebb új irányokba, területekre tereli a menekülőket és az embercsempészeket. Ha a kormány "következetes lesz", lassan bekerítheti az ukrán, a román, a horvát és a szlovén határt is. A határsértők és az embercsempészek eszköztárában megjelennek majd az új akadályt elhárító eszközök, nőhet a határokon az agresszív cselekmények száma.
A rövidlátó polgármesterek és lakosok, a megfelelő lélektani előkészítésnek hála persze örülnek, és most aligha gondolnak bele, hogy az életük minősége nem a kerítés megépítéstől javul, az utakon ballagó szerencsétlenek az égvilágon semmi veszélyt nem jelentettek számukra. A felturbózott hangulat egy bizonyos körben, egy ideig ismét elfedi a korrupció, az egészségügy és az oktatás egyre égetőbb problémáit. Ez a nagy blöff élesen rávilágít a kisebbik blöff - a nemzeti konzultáció - álságos voltára, feleslegességére, ugyanis a döntés szűk körben, az utóbbi eredményétől teljesen függetlenül született meg. Ez is úgy kezdődött, hogy Orbán egyszer csak elejtett egy mondatot...
