Rónay Tamás;

Észak-Korea;éhínség;Mihail Gorbacsov;Daily North Korea;Egészségügyi Világszervezet (WHO);

2015-06-23 07:40:00

Éhínség fenyegeti Észak-Koreát

Észak-Koreát hasonló éhínség fenyegeti, mint amilyet 1994-1998 között kellett átélnie. Az utóbbi két évtized legnagyobb aszálya sújtja az országot. Pedig most van a betakarítás időszaka.

Észak-Koreából nem könnyű híreket szerezni. Máig rejtély homálya fedi, hogy hányan haltak meg az 1994-1998 közötti éhínség során. A becslések szerteágazóak. A 240 ezer halottól 3,5 millióig mindent lehet olvasni.

Már korábban is többször pusztított éhínség az országban. 1952-ben, még a két Korea közötti háború idején, majd 1955-ben is éhínség tombolt. Ez utóbbi évben a rizsben gazdag Észak-Hamgyong tartományban a termés 70-100 százaléka semmisült meg. Mindezek ellenére a kormányzat az év októberében megtiltotta a gazdák számára, hogy földjükön gabonát termesszenek, mert aki ilyenre vetemedik, az csak „spekuláns” lehet. Az ország Kínához és a Szovjetunióhoz fordult segítségért. Később meg is indultak a szállítmányok az állam felé, az élelmiszerellátást azonban csak nehezen tudták helyreállítani.

A kilencvenes évekbeli éhínséget elsősorban a Szovjetunió széthullása váltotta ki, ezt követően ugyanis teljesen más geopolitikai helyzetbe került a sztálinista állam. Az orosz-észak-koreai feszültség már Mihail Gorbacsov vezetése idején is jelentkezett, miután Moszkva pénzt kért Phenjantól a segélyért, amit persze Észak-Korea nem tudott, vagy nem akart kifizetni. A Szovjetunió szétesése után aztán lényegében teljesen holtpontra került a két ország közötti kereskedelem, ami az észak-koreai gazdaság teljes összeomlását eredményezte.

Ehhez hozzájárultak az áradások. Az 1995-ös természeti katasztrófát „bibliai méretűnek” nevezték. Nemcsak a gabonatermés semmisült meg, hanem a tartalékokat is magával sodorta az ár. Az ENSZ szerint Észak-Huanhe tartományban hét óra alatt 877 milliméter csapadék esett. A helyzetet tovább nehezítette, hogy Észak-Koreának nem volt pénze gabonaimportra. Egyes régiókban az embereket oly mértékű éhínség gyötörte, hogy kukoricaszárat voltak lénytelenek enni.

A válság egyetlen társadalmi réteget sem kímélt. A krónikus alultápláltsága gyermekek esetében 1987-ben 3,21, 1997-ben viszont már 14 százalékos volt. 2002-re aztán 7 százalékra csökkent, ám nemzetközi összehasonlításban még ez is nagyon magas volt. Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) arról számolt be, hogy minden 1000. gyermekből 93 vesztette életét az éhínség nyomán. Mértékadó források egyébként 800 ezer és 1,5 millió közé teszik a halálos áldozatok számát.

Bár ennyire súlyos katasztrófára azóta nem volt példa, Jimmy Carter korábbi amerikai elnök 2011-es észak-koreai látogatását követően arról számolt be, hogy a gyermekek egyharmada alultáplált, s az ország nem rendelkezik elegendő élelmiszerrel. Azt s közölte, hogy az észak-koreai kormány önkényesen bejelentette, az eddig meghatározott 1400 kalória helyett 700 kalória a minimális élelmiszeradag. Egyes vélekedések szerint az intézkedést azért hozták meg, hogy a külföldi segély egy részét a hadseregnek juttassák.

Észak-koreai menekültek is éhínségről számoltak be. Az alultápláltságnak más súlyos következményei is lettek. Az iskola előtt álló gyermekek 3-8 centiméterrel alacsonyabbak, mint dél-koreai kortársaik. Az öt év alatti gyermekek mintegy 45 százalékát sújtja alultápláltság. Az emberek csak Kim Ir Szen és Kim Dzsong Il születésnapján esznek húst.

A Tokio Simbun egy 2012 áprilisában megjelent cikke szerint 2011 decemberét követően körülbelül 20 ezer ember halt éhen a dél-Huaghhei tartományban. Az Asia Press ügynökség pedig 2013 elején 10 ezer halálos áldozatról számolt be ugyanebből a tartományból. A World Food Program nem tudott éhínségről, alultápláltságról azonban igen.

Az országot ismét súlyos humanitárius katasztrófa fenyegeti. Hírek szerint 2015-ben az évszázad eddigi legnagyobb szárazságával kell megküzdenie Észak-Koreának. Drámai helyzet állt elő a legnagyobb rizsföldeken. Már az egyébként csak pozitív hírek közlésére szakosodott, hivatalos KCNA hírügynökség is elismerte a „komoly anyagi kárt”.

A rizsföldek legalább harminc százaléka vált használhatatlanná. A víztartályokban lévő víz mennyisége is minimálisra apadt, a folyók közben kiszáradnak. A dél-koreai országegyesítési minisztérium múlt héten arra figyelmeztetett, hogy az országban mintegy húsz százalékkal csökkenhet a gabonatermelés, amennyiben júliusban is folytatódik az aszály.

A veszélyre még június elején az ENSZ is felhívta a figyelmet. Ghulam Isaczai, a világszervezet észak-koreai megbízottja is úgy vélte, hogy az aszály miatt hasonlóan súlyos tragédia fenyeget, mint az ötvenes években. Már 2014-ben is annyira kevés csapadék hullott, amire három évtized óta nem volt példa.

2015-ben is rendkívül kevés csapadék hullott az országra, 2016-ban pedig tovább rosszabbodhat a helyzet. „Hatalmas a különbség aközött, amire szükség lenne a gabonatermés tekintetében, mint ami valójában rendelkezésre áll” – közölte. Isaczai felszólított arra, hogy az ország elszigeteltsége ellenére a világ álljon a helyiek mellé. „Ne csináljunk politikai kérdést a segélyek ügyéből” – emelte ki.

Az országban az évnek ebben az időszakában kezdődik a rizs betakarítása. Ilyenkor általában nedves a föld, de most „amint saját szememmel is megtapasztaltam, nagyon száraz” – jelentette ki a világszervezet megbízottja. Több gazda ezért a kukorica és a búza termesztésére állt rá, ezek ugyanis kevesebb nedvességet igényelnek.

Bár az ENSZ segélyezi az észak-koreai iskolákat és kórházakat, arra nincs lehetősége, hogy elegendő rizzsel lássa el a 25 milliós lakosságot. Az észak-koreaiak hetven százalékának élelmiszerellátása nem biztosított.

Az emberek helyzetén az sem segít, hogy rendkívüli módon megerősítették a határőrizetet, így a Kína felőli csempészet is alábbhagyott. Ez azonban nemcsak a polgárok egy részét, hanem a határokon posztoló katonákat is sújtja, akik jelentős összegeket, értékes portékákat kaptak a csempészektől. A Daily North Korea portálja arról számolt be, hogy a hadsereg tagjai ezért kifosztják az emberek lakásait, hogy pótolják a kieső bevételt. A Daily NK-nak ezt több különböző forrás is megerősítette.

A portál arról is beszámolt, hogy az erőszak és a brutalitás minden korábbinál magasabb szintű a hadseregen belül, kivált azóta szabadult el a pokol, hogy Kim Dzsong Un került hatalomra 2011-ben. Általános gyakorlattá vált a katonaságon belül, hogy az alacsonyabb rangú katonákat megverik. Ezt az a katona is megerősítette, aki átmenekült Dél-Koreába.

Az észak-koreai kaszárnyákban külön politikai részleg is létezik, amelynek kizárólag az a feladata, hogy a katonákat engedelmességre neveljék. Ennek eléréséhez minden módszer bevetése megengedett. Különösen azok a csapatok kapnak kemény politikai kiképzést, amelyeket a dél-koreai határ közelében állomásoztatnak, s rendszeresen ellenőrzik, elég önfeláldozóak-e.

Miután Kim Dzsong Un hatalomra került, egyre kegyetlenebbé vált ez az ideológiai kiképzés. Ezzel azonban csak az ellenkező hatást érték el, mert a fiatal katonák gyakran próbálkoztak szökéssel. Az ideológiai neveléssel magyarázzák azt is, hogy az ifjú katonák egyre kisebb rizs fejadagot kapnak. A Dél-Koreába átszökött katona beszámolója szerint gyakran olyan kegyetlenül bánnak ezekkel a fiatalokkal, hogy a kínzások halállal végződnek.