Putyin elnöknek bizony spórolnia kell

Publikálás dátuma
2015.06.24. 07:58
Eddig csak maketteken léteznek a futurisztikus stadionok a 2018-as vb-re FORRÁS: OROSZ SZÖVETSÉG
Nem kíméli a válság a 2018-as oroszországi rendezésű labdarúgó-világbajnokságot. Bejelentették, hogy a költségeket további félmilliárd euróval kell visszafogni. Várhatóan azonban még ennyi csökkentés sem lesz elég.

Rájár a rúd mostanság az orosz labdarúgásra. A válogatott, a szbornaja nagyon messze került attól, hogy kijusson a franciaországi Európa-bajnokságra, pedig a világ egyik legjobb edzőjének tartott Fabio Capello irányította az együttes szakmai munkáját az elmúlt három évben.

Ehhez képest az együttes a legutóbbi tíz tétmérkőzésén csak Liechtensteint tudta legyőzni, ami azért nem nevezhető világrengető sikernek. A Montenegró elleni, botrányos körülmények között félbeszakadt találkozó három pontját pedig az Európai Labdarúgó Szövetségtől (UEFA) a zöld asztalnál kapta meg a gárda.

Mivel a sikerek elmaradtak, múlt héten bejelentették, nem marasztalják tovább Moszkvában az olasz szakembert. A válást megnehezítette, hogy Capello remek szerződést kötött, s komoly lelépti díjat kell fizetni neki, hogy végérvényesen megszabaduljanak tőle.

Az orosz szövetségnek azonban nincs elég pénze, emlékezhetünk rá, hosszú hónapokba telt, amíg sikerült kiegyenlíteni elmaradt bérét. Akkor az oligarcha, Aliser Uszmanov sietett a szövetség segítségére, s most is ő segíti ki a bajból a gárdát. Bejelentette, átutalta a szövetségnek a menesztéshez szükséges 5 millió dollárt.

Capello-ügy kipipálva – mondhatnánk. Csakhogy a szövetségnek más fejfájásai is vannak. A FIFA korrupciós botránya miatt egyelőre még arra sem vehetnénk mérget, hogy valóban Oroszország rendezheti meg a 2018-as labdarúgó világbajnokságot, hiszen amint Domenico Scala, a nemzetközi szövetség auditáló bizottságának elnöke közölte, amennyiben bebizonyosodnak a korrupciós vádak, úgy akár el is vehetik a rendezési jogot az oroszoktól. A vitába Vlagyimir Putyin elnök is bekapcsolódott, aki kijelentette, hazájának igenis joga van megrendezni a vb-t.

Valójában nem valószínű, hogy elvennék az oroszoktól a rendezés jogát. Túl kevés idő maradna arra, hogy egy másik ország ugorjon be helyette, ráadásul a korrupciós vizsgálat hónapokat, ha nem éveket vehet igénybe.

Oroszországnak azonban nemcsak a sportpolitika, a gazdaság frontján is helyt kell állnia, s ebben a küzdelemben nem áll valami jól. Bár a rubelválság nehezén túl van, s az olaj ára is folyamatosan halad felfelé, az idei évre recesszió várható az országban. Dmitrij Medvegyev orosz miniszterelnök ezért bejelentette, hogy további 500 millió dollárral csökkenteni kell a három év múlva esedékes vb rendezésének költségeit.

Eredetileg egy stadionhoz négy edzőpályát terveztek, számukat azonban háromra kénytelenek csökkenteni. Emellett kevesebb szállodát is építenek. Vitalij Mutko orosz sportminiszter szerint a költségcsökkentésekből mit sem éreznek majd a csapatok és a nézők, hiszen „felesleges objektumokról” van szó.

A világbajnokság rendezési költségei így – papíron legalábbis – elérik majd a 10,2 milliárd eurót. Szakértők szerint azonban a valós költségek ennél jóval magasabbak lesznek, s inkább 30 milliárd eurós összeget valószínűsítenek.

A nem túl acélos gazdasági helyzet miatt már többször is be kellett jelenteni a vb költségeinek csökkentését. Legutóbb áprilisban. Akkor a moszkvai sportminisztérium honlapján 25 olyan objektumot soroltak fel, amelyek a tervek ellenére nem épülnek meg. 23 további objektumnál változtatások végrehajtását döntötték el.

Különösen kényesen érinti a spórolás Nyizsnij Novgorodot. A városban tizennégy, a szurkolóknak szánt szálloda felépítése marad el. Ugyanakkor Kalinyingrád, Volgográd, valamint az ukrán határszakaszhoz közel eső Rosztov na Don is megérzi a költségcsökkentéseket. A kormányzat mindemellett a 12 vb-stadion közül kettő esetében úgy döntött: 45 ezres helyett 35 ezres pályát épít.

Egy biztos, azt a fényűzést, amelyet a tavalyi szocsi téli olimpián tapasztalhattunk, s amikor a költségek a 60 milliárd dollárt súrolták, Oroszország most nem engedheti meg magának.

Szerző

Európai sztárparádé amerikai módra

Publikálás dátuma
2015.06.24. 07:54
Együtt nyertek BL-t; Kaká (jobbra) Amerikában, de Pirlo is oda tart FOTÓ: EUROPRESS/GETTYIMAGES /JAMIE MCDONALD
Már a hetvenes években is történtek kísérletek arra, hogy felfejlesszék az Egyesült Államok labdarúgó bajnokságát, akkor azonban ez az akció kudarcba fulladt, az amerikaiakat egyszerűen nem érdekelte a foci. A kilencvenes évek óta azonban szisztematikus építkezés zajlik, tömegek járnak mérkőzésekre, s egyre több ismert európai sztár teszi át székhelyét az Újvilágba. Őket szedjük most egy csokorba.

Frank Lampard (New York City)

A 106-szoros angol válogatott karrierje Londonban indult a West Ham United csapatánál, ahol felhívta magára Roman Abramovics, a Chelsea tulajdonosának figyelmét. Tizenhatmillió euróért váltott klubot, tizenhárom szezonon keresztül viselte a londoni „kékek” mezét, 429 találkozón 147 gólt szerzett. A fáradhatatlan középpályás legfőbb egyéni elismerését 2005-ben szerezte, amikor az Aranylabda-szavazáson második helyen végzett Ronaldinho mögött.

Háromszor angol bajnokságot, négyszer FA-Kupát nyert, 2013-ban pedig sikerült a Bajnokok Ligája-trófeát is a magasba emelnie. Már 2014 júliusában bejelentette, hogy az amerikai New York City-nél folytatja a karrierjét, de egy szezont még a Manchester City-nél töltött kölcsönben. Eddig mindenhol közönségkedvencnek számított, meglepő lenne, ha ez csak az Egyesült Államokban nem sikerülne neki.

David Villa (New York City)

A spanyol csatár hazája aranygenerációjának egyik fontos eleme volt, 2008-ban Európa-bajnokságot nyert, 2010-ben világbajnoki címet szerzett, ő tartja a válogatottsági gólrekordot 58 találattal. Első profi klubja a Sporting Gijón volt, de leginkább a Real Zaragozánál hívta fel magára a figyelmet a 2004/05-ös szezonban.

Ezt követte öt év a Valenciánál, ahol világklasszis labdarúgóvá vált, így 2010 júliusában negyvenmillió euróért átigazolt a Barcelonába. Három bajnoki cím, valamint egy-egy Király-kupa és BL-győzelem voltak a legfőbb eredményei a katalánoknál. Utolsó európai idényét az Atlético Madridnál töltötte, mielőtt tavaly átigazolt a New York City-hez. Egy rövid ausztrál kölcsönkitérőt követően már pályára lépett amerikai csapatában, több alkalommal megválasztották a hét játékosának.

Andrea Pirlo (New York City ?)

Hivatalosan ugyan még nem jelentették be, hogy Andrea Pirlo a New York City FC-hez igazol, de árulkodó jelek azért jócskán vannak. Hétvégén az amerikai metropoliszban látták a Juventus szakállas középpályását, s a jól értesültek szerint nem csak nyári szabadsága okán ruccant át az Újvilágba. Különösen gyanús, hogy fia az amerikai csapat mezét posztolta a Facebookon. Pirlo 36 éves, pályafutása méltó lezárása lenne az MLS-ben való levezetés.

A Juventusszal ugyan nem nyerte meg a Bajnokok Ligáját, de így is félelmetes szezont tudhat maga mögött. Nem éppen ifjonc kora ellenére ő futotta a legtöbbet több mérkőzésen, s ő adta a legtöbb pontos passzt. Az Egyesült Államokban sem fillérekért focizna: éves javadalmazása 6 millió dollár lehet. Az NYFC amúgy nagyon rosszul kezdte a szezont, de megnyerte utolsó három találkozóját, s ugyanannyi pontot gyűjtött, mint a városi rivális Red Bulls. A városi derbit hétvégén játsszák, ezen Pirlo legfeljebb csak nézőként bukkanhat még fel.

 Pelé, Beckenbauer és a többiek

Az amerikai labdarúgó bajnokságban már több sztár tűnt fel. A New York Cosmosban vezetett le Pelé, aki 1975-ben, 35 évesen igazolt az együtteshez: akkor horribilisnek számító 1,4 millió dolláros fizetést kapott egy évre. 1976-ban az olasz válogatott csatár Giorgio Chinaglia csatlakozott az együtteshez. 1977-ben aztán Pelé honfitársa, Carlos Alberto, s ugyanebben az évben Franz Beckenbauer is aláírt az Cosmoshoz, amely a hetvenes évek végétől indult meg lefelé a lejtőn.

A Los Angeles Aztecs is nagycsapatot próbált létrehozni, 1976-ban George Best írt alá az „aztékokhoz”, 1979-ben pedig a holland zseni, Johan Cruyff, aki 1980-ban a Washington Diplomatshoz szerződött. A foci azonban az idősebb sztárok érkezésével sem vált népszerűbbé, a klubok csődbe mentek. Az 1994-es Egyesült Államokban megrendezett világbajnokság idején kezdődött lassú építkezés, ekkor azonban nem a nagy nevek megszerzését, hanem az utánpótlásbázis kiépítését tartották a legfontosabb feladatnak.

1996-ban aztán a Tampa Bay Mutinyhez igazolt a kolumbiai foci sztárja, Carlos Valderrama, aki ezt követően más amerikai csapatoknál is megfordult. Az igazi bomba 2007-ben robbant, amikor David Beckham igazolt Amerikába, a Los Angeles Galaxyhoz, amelyet hét évig erősített. A francia Thierry Henry 2010-ben került a New York Red Bullshoz, 2014-ben innen vonult „nyugdíjba”.

Kaká (Orlando City)

A brazil zsenit 2003-ban 21 évesen szerződtette az AC Milan a Sao Paulotól. A piros-feketékkel bajnoki címet, klub-vb-t és Bajnokok Ligáját is nyert a klasszis, sőt 2007-ben Aranylabdát is kapott. Nagy reményekkel került 2009-ben a Real Madridhoz, a blancóknál azonban sorozatos sérülései miatt nem tudta megváltani a világot. Egy újabb milánói kitérő után, tavaly nyáron írt alá az MLS-be az idei szezontól bekapcsolódó Orlando Cityhez. Azért, hogy ne maradjon játék nélkül, a márciusi szezonrajtig kölcsönben nevelőegyesületében, a Sao Paulóban töltötte az őszt.

Kaká, az orlandói szerződése aláírásával az MLS történetének legjobban kereső játékosa lett a 7,2 millió dolláros éves fizetésével. A brazil labdazsonglőr már a bajnokság nyitányán meghálálta a bizalmat, hiszen a New York City elleni 1-1-es döntetlen során egy szabadrúgásból ő lőtte klubja történetének első bajnoki gólját. Márciusban a hónap játékosa szavazáson a második helyen végzett.

Steven Gerrard (Los Angeles Galaxy)

Az angol középpályást furcsa lesz nem vörös mezben látni. Steven Gerrard neve egybeforrt a Liverpoollal. A 35 esztendős játékos 27 éven át szolgálta a 18-szoros angol bajnok klubot, ám a Premier League-et egyszer sem sikerült megnyernie. Gerrard 1998-ban debütált a felnőtt csapatban. 2003-ban aztán megkapta a csapatkapitányi karszalagot. Az angol labdarúgásban rekorder lett, már ami a csapatkapitányként a pályán eltöltött perceket illeti.

Április 25-én ráadásul ő volt a Premier League történetében a harmadik játékos, aki átlépte az 500-as álomhatárt, azaz ennyi találkozón lépett pályára a bajnokságban egy csapat színeiben. Előtte csak Ryan Giggs és Jamie Carragher volt hasonló bravúrra képes. Pályafutása legnagyobb sikere az emlékezetes 2005-ös isztambuli Bajnokok Ligája diadal, ahol a Liverpool 3-0-s hátrányból hódította el a trófeát az AC Milan elől. De ez már a múlt, most az Egyesült Államokban bizonyíthat Gerrard, aki korábbi válogatottbeli csapattársához, David Beckhamhez hasonlóan a Los Angeles Galaxyban folytatja pályafutását, s évi 6,2 millió dollárt keres majd.

Németh Krisztián (Sporting Kansas City)

A magyar válogatott támadó kicsit kilóg az összeállításunkból, ám a Sporting Kansas Cityben nyújtott teljesítménye figyelemreméltó. A magyar származású, egykor az NB I-ben is futballozó 67-szeres amerikai válogatott Peter Vermes irányítása alatt szárnyra kapott Németh Krisztián. A bajnokságban 12 mérkőzésen hatszor volt eredményes, ugyanannyiszor, mint a Barcelona korábbi sztárja David Villa, s csak egy góllal szerzett kevesebbet, mint az aranylabdás Kaká.

Májusban a hónap labdarúgójának választották, emellett pedig már többször is bekerült a hét álomcsapatába. Nem csoda, hogy Dárdai Pál, a magyar labdarúgó-válogatott szövetségi kapitánya a válogatottba is meghívta, így ott volt a litvánok elleni 4-0-ra megnyert felkészülési mérkőzésen, és a Finnország elleni Eb-selejtezőn is pályára lépett (1-0-ra győztek a magyarok).



Szerző

Örökre elsüllyedt a Lombard Pápa

Újabb egyesület tűnik el a magyar futballból: 19 évvel az alapítása után megszűnt a Lombard Pápa. Az NB I utolsó helyezettjét a klub mögött álló gazdasági társaság tetemes adóssága lehetetlenítette el. Amint arról a Népszava is többször beszámolt, a Lombard Kézizálog Zrt. tulajdonosa április elején tett önfeljelentést; a nyomozás csalás miatt indult meg, a kár becslések szerint a négymilliárd forintot is meghaladta.

Amint azt Szemán György klubigazgató a veol.hu portálon elmondta, a 2004 nyarán Pápára költöző egyesület tartozásai olyan mértékűek, hogy nem tudnak nevezni a következő idény egyik osztályába sem. A sportvezető élete egyik legborzalmasabb pillanatának nevezte, amikor kiderült, hogy a tulajdonos milyen cselekményt követett el a cégeivel, ez pedig előrevetítette a pápai profi futball végét.

„Nem titok, annak ellenére, hogy a kis költségvetésű klubok közé tartoztunk, évek óta egyre nehezebb volt finanszírozni a csapatot – folytatta Szemán. – Azonban álmunkban sem gondoltunk arra, hogy szinte egyik napról a másikra bekövetkezik a csőd, és mindennek vége szakad. Borzasztó volt ezt megélni. Becsülettel tettük a dolgunkat, irányítottuk a klubot, a játékosok a végsőkig kitartottak.”

A Lombard labdarúgócsapata sok szempontból „magyaros” utat járt be: Tatabányáról előbb Szombathelyre tette át a székhelyét, majd 11 éve költözött Pápára. Innen indulva futott be jelentősnek mondható karriert Lovrencsics Gergő, Gyömbér Gábor és Lipták Zoltán. A Készenléti Rendőrség Nemzeti Nyomozó Iroda munkatársai május elején vettek őrizetbe egy személyt a Lombard Kézizálog ügyével kapcsolatban, sajtóértesülések szerint az előállított, majd gyanúsított férfi B. Péter, a Lombard Pápa tulajdonosa volt.

Szűcs: kölcsönökből éltünk
„A Fradi játékosaként egyszer volt olyan, hogy három hónapig nem kaptunk pénzt, de Pápán már több mint fél éve egy forintot sem utaltak, így viszont nem lehet játszani. Kölcsönökből éltünk, barátok és rokonok segítettek ki minket. Ígéret, az volt és van arra,
hogy az elmaradt fizetéseket megkapjuk, mert a csapatot működtető cégnek még vannak kintlévőségei, de én nem vártam, az ingatlanomat egy szabad felhasználású kölcsönnel terheltem meg, és a felvett pénzből az utolsó fillérig visszafizettem
minden adósságomat” – nyilatkozta Szűcs Lajos, a Pápától Dunaújvárosba
igazoló kapus a hirado.hu-nak.



Szerző
Frissítve: 2015.06.23. 22:19