Nálunk inkább a segédmunkások között vannak — bár csekély számmal — nyilasok, de akad egy-kettő az esztergályosok között is. Egyikük — az okosabb -, csendes és magába zárkózott, de a másik ennek éppen az ellentéte, módfelett hangos és szemtelen. Amikor nemrég közénk került, még ő is igen csendes volt, mert szüksége volt a szervezett munkások szaktudására, támogatására. De a választások után már kitört rajta a nyilas fertőzés és azóta fülsértően szól állandóan a nyilas duda. „No, majd elbánok én a szervezett munkásokkal" - mondja rendszerint.
Még csak nem is ők, hanem ő, egymagában. Tevékenységet már meg is kezdte: kijelentette a művezető előtt, hogy egy bizonyos munkát, amelynek az ára 10 fillér, 7 fillérért is meg lehet csinálni, egy másik munkáról pedig, amelyből naponta 170 darabot készítettek, megmutatta, hogy 190-et lehet csinálni. A munkájának jó része selejtes ugyan, de a művezető ezt szívesen elnézi. A többiektől csak kifogástalan munkát vesznek át, valamennyiünknek csökkent a keresete. Természetesen minden akció reakciót szül és az eredmény az volt, hogy sokkal jobban összeforrtunk valamennyien. A nyilas pedig anélkül, hogy elért volna valamit valódi céljaiból, rövidesen kénytelen lesz majd elkotródni. Ez a példa is mutatja, hogy a munkásság soraiból csak azokat tudta megfertőzni a nyilas járvány, akik sohasem voltak egészségesek és akik mindig megérdemelték az öntudatos munkásság megvetését.
Elvtársi üdvözlettel: egy esztergályos
