Láthatatlan társulat a bázison

Publikálás dátuma
2015.06.26 07:51
Árkosi Árpádhoz közel áll a kiegyensúlyozó szemlélet FORRÁS: ZSÁMBÉKI SZÍNHÁZI BÁZIS
Mátyás Irén két évvel ezelőtti halála után bizonytalanná vált a Zsámbéki Színházi Bázis sorsa. Az anyagi lehetőségek tovább szűkültek, az egykori légvédelmi rakétabázis működtetésével is akadtak problémák. A zsámbéki nyári színház 33. évadját  új művészeti vezetőként Árkosi Árpád rendező koordinálja. Őt kérdeztük a tervekről, arról, miként lehet megmenteni a sokak által kedvelt színházi bázist.

- A zsámbéki egykori légvédelmi rakétabázison működik a légvédelmi múzeum, de úgy hírlik, hogy a múzeum anyagát elvinnék máshová, ez miként befolyásolja a színház sorsát?

- Valóban az a terv, hogy a múzeum anyagát elviszik különböző helyekre, ez a helyzet felveti, hogy az állam segítsége nélkül az egyesület miként képes ezt a hatalmas területet és a hozzá kapcsolódó épületegyüttest karbantartani, és színházi terepként fenntartani.

- Mátyás Irén utóda, Vásárhelyi Nóra azért mondott le, mert úgy látta ezzel a helyzettel nem lehet megbirkózni?

- Vásárhelyi Nóra azért mondott le, mert látta azt az egyre tornyosuló feladattömeget és gazdasági nehézséget, amely ennek az egyesületnek a működését lehetetlenné tette és teszi. Ezekkel a gondokkal az egyesület új vezetőjének is meg kell küzdenie. Szembe kell azzal néznünk, meg tudjuk-e őrizni ezt a bázist. Nekem erre vannak ötleteim. Mátyás Irén hat-hét éve egy nagyszabású rehabilitációs programot készítetett, de akkor erre nem kaptak támogatást. Most szeretném ezeket a terveket újra elővenni és menedzselni. Ezt a bázist mindenképp meg kellene hagyni a fiatal alkotók terepének.

- Az állami keretből kaptak működési támogatást?

- Sajnos az elegendőnél sokkal kevesebbet. A jelenlegi támogatás a Mátyás Irén korszakában kapott összegnek csaknem a negyede. Hiányzik nagyon az Irénke fantasztikus lobbizása és persze az is lehet, hogy többen azt gondolták, hogy az ő halála a színházi bázis végét is jelenti.

- Ha ennyire kevés a pénz, akkor miként tartható fent mégis a bázis?

- Egyszerűen megpróbálunk gúzsba kötve táncolni. Ez azt jelenti, hogy megpróbáljuk az alkotókat méltányos áron a bázisra csábítani. Másrészt pótpályázatokat adunk be, minisztériumi forrásokra, illetve mások mellet a Magyar Művészeti Akadémiához is. Az álmom, hogy ezt a nyarat egy minimális költségvetéssel mégiscsak valahogy végig tudjuk csinálni.

- Vidnyánszky Attila, a Nemzeti Színház főigazgatója köztudottan kötődik a zsámbéki színházhoz, hiszen Mátyás Irén már akkor hívta őt és a beregszászi társulatát Zsámbékra, amikor Vidnyánszyt még alig ismerték Magyarországon. Ő esetleg tud segíteni az anyagi kondíciók javításában?

- Abban reménykedünk, hogy a kaposvári egyetem produkcióját tudjuk majd játszani Zsámbékon.

- Gondolom azért Vidnyánszky rosszul érezné magát, ha a zsámbéki színházat nem sikerülne megmenteni.

- Biztos, hogy Attila személyes támogatásán nem fog múlni és ez a segítség Zsámbéknak ki is járna.

- Önnek játszották korábban valamelyik rendezését Zsámbékon?

- A kilencvenes években az egyik határon túli rendezésemet meghívták a romtemplomhoz, a Zárdakertben pedig Glowacki Antigoné New Yorkban című darabját rendeztem, amit elvert az eső a premieren és aztán a művelődési házban tartottuk meg a magyarországi ősbemutatót.

- Mátyás Irén köztudottan nem volt jó viszonyban a város vezetésével. Ön, ha jó tudom, ezen változtatni szeretne és a színházi bázison kívüli zsámbéki helyszíneken is játszanának újra előadásokat.

- Mátyás Irén idejében mintha a város és a környező települések nem érezték volna azt, hogy „értük szól a harang”, vagyis mintha nem az ő nézői ízlésüket teljesítette volna be a színház. Még akkor sem, ha Irén tényleg nagyon progresszív színházi törekvéseknek adott teret. Nyilván másféle konfliktus is lehetett, valószínű, hogy kultúrpolitikai jellegű, hiszen Irénke nem véletlenül működtette tovább a színházat egyesületi formában és vonult fel a bázisra, ezzel a teátrum ugyanis teljesen levált a várostól. Én ezen a helyzeten változtatni szeretnék. Felvettem a kapcsolatot a zsámbéki polgármesterrel és a romtemplomot kezelő szerzetes renddel és azt szeretném, ha megnéznénk, hogy kinek-kinek milyen görcse van ezzel a fesztivállal kapcsolatban. Szeretném, ha ezeket fel tudnánk oldani, és együttműködve lehetne újra egymást tisztelő állapotot teremteni.

- Erre nyitottak az említett partnerek?

- Úgy néz ki, hogy igen. Szeretnénk a bázis mellett a romtemplomnál, a zárdakertben és a művelődési házban is játszani. Ehhez a város engedélye is szükséges. Készülőben van az egyesület és a város között egy együttműködési megállapodás is, ebben például szerepelne, hogy Zsámbék segítene a bázis tereprendezésében.

-  A programokat tekintve mit őrizne meg a korábbi hagyományokból és milyen új irányokat tervez?

- Bicskei Gábor és Mátyás Irén hagyatékát kötelező megőriznünk és folytatnunk, az őket jellemző színházi innovációs szemléletet mindenképp szeretném megőrizni. Irén mindig is a fiatal alkotók mellett tette le a voksát, ezt a Jurányihoz hasonló inkubátor jelleget is tovább vinném. A remek helyszínek biztosítják ennek a szabad kereteit. A néző pedig kiszabadulhat a kőszínházi zártságból és nyílt terepeken nézhet izgalmas színházat. Egyszerre régi és új törekvés lenne, hogy a határon túli színházakkal újra létrehoznánk nagyszabású koprodukciókat. Fontos azonban, hogy a színház valódi alkotói folyamata érdekeljen bennünket és ne azt keressük, hogy milyen „sztárokat” tudunk megnyerni.

- Mátyás Irén színházában a ma különböző politikai oldalakhoz sorolt alkotók is rendeztek, tehát Vidnyászky Attila és Schilling Árpád is dolgozott Zsámbékon. Ezt a szemléletet is folytatja?

- Igen, ez a kiegyensúlyozó szemlélet közel áll hozzám. De felvennénk a kapcsolatot a budapesti és kaposvári egyetem mellett mások mellett a kolozsvári és marosvásárhelyi színművészeti egyetemmel is. Nem titkolt vágyam olyan workshopokat rendezni, amelyek igazán világszámmá tennék ezt a bázist. A Hajógyári Sziget fesztiválja ma világhírű, a zsámbéki dombon megcsinálhatnánk a színházi Szigetet.

- A független színházak terepének azért megmaradna Zsámbék?

- Természetesen, de ez nem jelentene kizárólagosságot. Alternatív alkotóműhelyekkel, a Szkénével, a Theaterrel, a Soltis Lajos Színházzal szívesen együttműködnék.

-  Ön akkor nyáron Zsámbékra költözik?

- Én Budapesten élő szabadúszó rendező vagyok, aki évadközben sokfelé elvetődik, de nyáron Zsámbékra költözöm majd. Ennek ellenére azt szeretném, ha nyáron nem elhasználódnék, hanem fel tudnék töltődni. Jó lenne, ha Zsámbékon létrejönne egy láthatatlan társulat, amely különböző rendezőkkel működik együtt, de abban a művészi szellemben, amellyel én is azonosulni tudok.

Kleisttől Molnár Ferencig
Az idei zsámbéki színházi program július elsején kezdődik a Kohlhaas című előadással, amely Kleist elbeszélése alapján született, a produkciót Hegymegi Máté rendezi, a főszerepet Nagy Zsolt játssza. Ami az első hetek programját illeti, július 9-én a művelődési házban Mrožek Mulatság című darabja látható Bérczes László rendezésében.
Július 9-én és 10-én a romtemplomnál a tavaly már bemutatott III. Richárdot játsszák újra, rendező Burák Ádám. Július 10-én a Zárdakertben látható Szép Ernő Lila ákác című darabja Katkó Ferenc rendezésében. Július 11-én pedig a művészeti vezető Árkosi Árpád rendezőként jelentkezik, hiszen az általa színre vitt Molnár Ferenc darabot, az Üvegcipőt tűzik műsorra. Másnap pedig Tompos Kátya estjét élvezhetik az érdeklődők a romtemplomnál.



Elhunyt Kautzky József színművész

Publikálás dátuma
2019.02.20 18:56

Shutterstock
Szerdán, 92 éves korában elhunyt Kautzky József Jászai Mari-díjas színművész - közölte a család az MTI-vel.
Kautzky József 1927. január 15-én született Soroksáron, 1946 és 1948 között végezte el a Színművészeti Akadémiát. 1949-ben a debreceni Csokonai Színház, 1949-től a pécsi Nemzeti Színház, 1952-től a Magyar Néphadsereg Színháza, 1958 és 1996 között a Jókai Színház, a Petőfi, a Thália, az Arizona, a Művész, valamint a Thália Színház tagja volt, ahonnan végül elköszönt a színpadtól. Akkor is hű volt az épülethez, amikor az nevet és direktort váltott többször is. Láthattuk őt főszerepekben, és jellegzetes orgánumát, humorát, iróniáját karakter szerepekben is kamatoztatta. Sokat filmezett is az ötvenes évektől évtizedeken keresztül, de szerepelt tévéjátékokban és népszerű sorozatban is, például a Szomszédokban. Művészetének elismeréseként 1983-ban Jászai Mari-díjjal tüntették ki. Főbb szerepei: Ágh Miklós (Molnár: A hattyú); Szigligeti: Liliomfi; Vak jós (Euripidész: Bacchánsnők); Kacsóh Pongrácz (Kellér: Bal négyes páholy); Biberach (Katona: Bánk bán); Rozsos Henrik (Karinthy: Házszentelő); Arkagyij Afranius (Bulgakov: A Mester és Margarita); Omar Gaffney (Chase: Barátom, Harvey); Pap (Vian: Mindenkit megnyúzunk); Sir Colenso Ridgeon (Shaw: Segítség! Orvos!); Candy (Steinbeck: Egerek és emberek); Weller Martin (Coburn: Kopogós römi); Számos filmben is játszott, szerepelt egyebek mellett az Egy pikoló világos (1955); Két vallomás (1957); Fekete szem éjszakája (1958); Alba Regia (1961); Legenda a vonaton (1962); Meztelen diplomata (1963); Törékeny boldogság (1965 tv); A tizedes meg a többiek (1965); A veréb is madár (1968); Az örökös (1969); A kormányzó (1969 tv); Érik a fény (1970); Az utolsó ítélet (1970 tv); Ártatlan gyilkosok (1973); Hét tonna dollár (1973); A cárné összeesküvése (1976 tv); Bűnügy lélekelemzéssel (1978 tv); Égigérő fű (1979); A sóder (1980 tv); Két férfi az ágy alatt (1983 tv); Halál (1983 tv); Kaviár és lencse (1984 tv); Szomszédok (1987-1999 teleregény); A templom egere (1998 tv); Hóesés a Vízivárosban (2004 tv). 
Frissítve: 2019.02.20 20:26

Van Dyck olcsóbb volt Munkácsynál

Publikálás dátuma
2019.02.20 11:00
Kásler Miklós, a nemzeti erőforrások minisztere (j2) és Baán László főigazgató (j) nézi a múzeum birtokába került Van Dyck-festm
Fotó: MTI/ Balogh Zoltán
Az utóbbi száz év legdrágább műtárgy vásárlásának örülhet a Szépművészeti Múzeum: a kormány támogatásával a flamand Anthonis Van Dyck képével bővült a gyűjteménye.
Kedd délelőtt az emberi erőforrások minisztere, Kásler Miklós királyi gyermekek portréiból álló kamaratárlatot nyitott a Szépművészetiben annak alkalmából, hogy a magyar kormány a múzeum részére megvásárolta az élvonalbeli flamand barokk festő, Anthonis Van Dyck egyik utolsó, befejezett művét, Stuart Mária Henrietta esküvői portréját. A Szépművészeti Múzeum elmúlt száz évében ez eddig a legnagyobb értékű műtárgy vásárlás. A festményt a Christie’s december 6-i árverésén Londonban vették meg 5,85 millió angol fontért, mintegy 2,1 milliárd forintért – azaz a mű jelentősen olcsóbb volt, mint Munkácsy Mihály Golgotája, amelyért a Miniszterelnökség idén januárban 10 millió dollárt, mintegy 2,8 milliárd forintot fizetett. (Korábban a Magyar Nemzeti Bank Értéktár programja 6 millió dollárt ajánlott a képért akkori tulajdonosának, Pákh Imre műgyűjtőnek, de ő 9 milliót kért. Azóta is rejtély, a Miniszterelnökség hogyan jutott kilencről tízre.) A Van Dyck-képnek – így tárlatnak is – némi bizarr színezetet ad, hogy I. Károly angol király legidősebb lánya, Stuart Mária Henrietta éppen kilencéves volt, mikor házasságot kötött az akkor tizennégy éves II. Orániai Vilmos herceggel, a független Hollandia későbbi kormányzójával. Igaz, a szövetségkötéseket megpecsételő gyermekházasságok akkoriban nem voltak szokatlanok, és minden bizonnyal a művet nem a tematikája miatt méltatta a világ festészetének egyik kiemelkedő alkotásaként az emberminiszter. A Szépművészeti kamaratárlatán tíz gyermekportré látható, többek között Baltazár Károly infáns − Stuart Mária Henrietta unokatestvére – portréja Diego Velázqueztől. Az ötéves trónörökös vadászként, puskával a kezében állt modellt a spanyol udvar festőjének. A Szépművészeti Múzeum gyűjteményébe került műtárgy a 2004-ben megjelent Van Dyck-monográfiában és a holland művészettörténeti kutatóintézet nyilvántartásában is egyértelműen a művész saját kezű, kimagasló színvonalú alkotásaként szerepel. A szakirodalom a portré három ismert változata közül a szóban forgó képet tekinti az először készült, legkvalitásosabb példánynak – emlékeztet a magyar múzeum közleménye. A portré egyik ismert változata egyébként a Christie’s árverése előtt egy nappal, a Sotheby’s árverésén tűnt fel Londonban, és 790 ezer angol fontért, mintegy 284,4 millió forintért kelt el. Igaz, a festmény szerzőjeként Van Dyck műhelyét, nem pedig magát a festőt tüntették fel – a reprodukciók alapján utóbbi kép sötétebb tónusú, ám a kompozíció ugyanaz, a méret is majdnem azonos. „Nagyjából ez a különbség árban, hogy egy művész saját kezű alkotásáról van-e szó, vagy csupán a műhelyéből került ki” – nyilatkozta lapunknak Martos Gábor művészettörténész, aki a Papageno portálon épp kedden indított blogjában arról írt: Van Dyck képei iránt komoly érdeklődés mutatkozik az aukciós piacon. „Minden annyit ér, amennyit adnak érte: a két festmény között – mindkettőt láttam – jelentős a minőségbeli különbség mind a kidolgozottságát, mind a színeit tekintve” – mondta lapunknak Martos Gábor. A Christie’s árverésén egyébként 5-8 millió angol fontra tették a Szépművészetinek megvásárolt festmény becsértékét, az 5,85 millió fontos vételár reálisnak mondható.  

Győrből a Szépművészetibe

Mint arról korábban többször beszámoltunk, egy decemberi döntés nyomán 250 ezer euróért, mintegy 80 millió forintért vásárolta meg Sébastien Bourdon Nagy Szent család mosónővel című festményének tulajdonjogát Váczy Péter történész, művészettörténész örökösétől, Röszler Balázs Károlytól a Magyar Nemzeti Bank (MNB) Értéktár programja Bourdon festménye 1994-től 2017-ig a győri Városi Művészeti Múzeumban – a Váczy Péter-gyűjtemény részeként – volt látható, a kollekció egyik legbecsesebb darabjaként. A kép most nem a győri múzeumba, hanem a Szépművészeti Régi Képtárába került tartós letétbe. Az MNB-től kérdeztük, miért. − Az Értéktár program Tanácsadó Testületének ajánlása nyomán az MNB Igazgatóságának döntése értelmében − a festmény minősége és annak ritkasága indokolta, hogy a kép a budapesti múzeumba került – válaszolták megkeresésünkre. A témát egyébként a francia barokk művész többször megfestette, e képet pedig 1999-ben kiállították Montpellierben, a művész szülővárosának múzeumában is, a művész első teljes életmű-kiállításán.

Frissítve: 2019.02.20 11:00