Ultracsoportok tucatjai gyújtottak örömtüzet az „irgalmas” MLSZ kegye után, hogy tudniillik a szurkolói kártya alkalmazása mostantól kötelezettség helyett lehetőség lesz. Jogosnak tűnik a megállapítás, hogy a honi futballvezérkar szép csöndben kihátrált azon csapatok mögül, amelyek komolyan hittek a drukkerek efféle regisztrálásában, az pedig egyenesen kacagtató, amit Csányi Sándor magyarázatként elmondott. Az NB I-es létszámleépítés, a csődöt jelentő klubok ismeretében nehezen értelmezhető az elnök által emlegetett „gazdaságilag és szakmailag megerősödött környezet”, mint ahogy – a minősíthetetlen szurkolói hangnemet, a gyalázkodó, kirekesztő, rasszista rigmusokat hallva – abban sem vagyunk biztosak, hogy az MLSZ- és OTP-vezér valóban a magyar stadionokban járva tapasztalt „a rend terén látványos változásokat”.
Csányi szerint a „próbaüzem kölcsönös bizalomra épül”, a szurkolói kártya eltörlésével pedig gesztust gyakoroltak a berzenkedőknek, ám a valóság alighanem mást mutat. A Magyar Labdarúgó Szövetség beadta a derekát, engedett a nyomásnak, vagy egyszerűen belátta, a drasztikusan csökkenő szurkolószám mellett értelmezhetetlenné válik mindenfajta – sok esetben megsüvegelendő – törekvés. Néhány száz drukkernek nem kell kacsalábon forgó stadion, és a sportágba ömlő milliárdok is sokkal inkább szemet szúrnak, ha üres a kirakat…
De lenne itt más fontos kérdés is: mi lesz a vénaszkennerrel? Nem feltétlenül a berendezésre gondolunk, hanem magára a kifejezésre. Annak idején, nem is olyan régen, elemi erővel érkezett meg a sport világába, az ember előbb szörnyülködött a hallatán, aztán igyekezett utánanézni. Vénaszkenner?! Mi ez? Eszik vagy isszák? Hogy néz ki, miként működik?
Ha jól értjük a magyar fociszövetség visszavonulóját, a vénaszkenner már ki is kerül a sportági szótárból, olyan feledésbe merülő kifejezések mellett lesz a helye, mint a jobbösszekötő, a „Szemüveget a bírónak!”, az aranygól, vagy a centerhalf.
A hiánya bizonyosan kevésbé fájdalmas, mint a szurkolóké. Kártyával vagy anélkül.