Irodalmi derű Sajdiktól

Publikálás dátuma
2015.07.02. 07:47

Borúra derűs irodalom címmel a mai naptól látogatható Sajdik Ferenc Kossuth-díjas grafikus, karikaturista tárlata a fővárosi Örkény István Könyvesbolt Cultiris Galériájában. A tárlaton a művész az irodalom jelenlegi sanyarú helyzetére reflektál, de olyan klasszikus műveket is feldolgozott, mint Petőfi komikus eposza, A helység kalapácsa vagy Cervantes regénye, a Don Quijote.

A tárlaton kiállításra kerülő rajzok hűen tükrözik az alkotó jellegzetes stílusát, egyéni világlátását. A közlemény kiemeli, a művek Sajdik Ferenc élet iránti szeretetéről is tanúbizonyságot tesznek, a kiállított képeken inkább a derű, mint a harag vagy a gyűlölet a központi elem.

"Ő az a művész, aki minden alkotásával mosolyt csal a gyerekek és a felnőttek arcára. Mekkora hiánycikk és mekkora kincs ez ma! Nincs benne harag, gyűlölet – nem is volt soha – és a bánatot is másként éli meg, mint mi milliónyian" - hirdeti az új kiállítás szövege. Az augusztusban 85. születésnapját ünneplő Sajdik Ferenc elmondása szerint optimista világszemlélete már gyermekkorában kialakult, ugyanis kifejezetten vidám családban nőtt fel.

A művész pályafutásának középpontjában elsősorban a rajzfilmek állnak, legismertebb munkái a Pom Pom meséi, A nagy ho-ho-horgász vagy a Gombóc Artúr. Többek között illusztrálta Csukás István, Békés Pál, Arany János, Alberto Moravia és Rudyard Kipling könyveit is, de táblaképeket, művészeket ábrázoló portrékat is alkot.

A Borúra derűs irodalom című kiállítás szeptember 5-ig, hétköznaponként tekinthető meg a Cultiris Galériában.

Arnie óriási plüssmacival

Harmincegy évvel a lélegzetelállító időutazásos-robotemberes akciófilm után Arnold Schwarzenegger ismét emblematikus szerepében lép színre a Terminator: Genisys című szuperprodukcióban. A hollywoodi robotember kultuszfiguráját kiagyaló nagy újító, James Cameron helyett Alan Taylor foglalta el a rendezői széket. És a nagy visszatérőn kívül az egész szereplőgárda kicserélődött.

Schwarzi, némi kitérő után, visszajött. Ahogy szállóigévé lett mondatában többször megígérte (I’ll be back!), legendás szerepében tért vissza a vászonra. S ezzel egyenesen a rajongók szíve közepébe. Schwarzenegger és a Terminator úgy nőtt össze a filmtörténetben, ahogy Rocky és Sylvester Stallone. A Terminator három évtizeddel ezelőtt felbolygatta a nézői kedélyeket, még Hollywood itthoni fitymálói is leesett állal bámulták a minden képzeletet fölülmúló filmes mutatványt, amellyel James Cameron rendező elkápráztatta a nézőterek népét. Máig alapemlék maradt a világító vörös szemű, legyőzhetetlen robot, a bármivé átváltozó, akár folyékonnyá váló félelmetes gyilkológép, amihez hasonlót addig nem láttunk a hazai mozik vásznán. Meg a merészen vad időutazás, a világpusztulás, az emberiség szörnyű jövője.

Ma az utóbbi már mind smafu egy valamire való mozijárónak. Annyiszor láttuk már Hollywood jóvoltából a világpusztulás képeit, hogy amikor most a Terminator: Genisys első pár percében a mesélő drámai hangon bejelenti az előző részekből ismert tényállást, miszerint a Skynet atomtámadásában három milliárd ember pusztult el, s persze összedőlt a világ is, ez aligha hatott mellbevágóan. Azon pedig, hogy közben a szemünk előtt éppen ismét összeomlik a Golden Gate híd, akár még nevetnénk is egy jót, hisz épp egy-két hete csavarodott ki derékból szegény Golden Gate a Törésvonal című filmben.

Az tehát, hogy Alan Taylor rendező ezekkel a digitálisan előállított, nagyszabású pusztulat-trükkökkel tömi tele a filmet, legfeljebb kicsit ötlettelen, de semmiképpen nem bámulunk rajta. Az, hogy a Terminator: Genisys nem csak a bemelegítésben engedte meg magának ezeket az immár ordító CGI-közhelyeket, hozzá tartozik a műfajhoz, és ami a technikát illeti, példásan látványos jeleneteket szabtak-varrtak össze a komputeranimátorok a szokásos akciójelenetekből. Autósüldözés, óriási bunyók, hosszú-hosszú menekülések, lángok, zuhanások, ütközések, mind a szemet etetik.

De igazán a Terminátor-filmek Cameron által kifejlesztett sajátosságai, az időutazás és a gépi meg emberi robotok sokfélesége teszi szórakoztatóvá e kései utódot a kései Schwarzeneggerrel. Az egykori kaliforniai kormányzó 65 évesen játssza az egykori gyilkológép-Terminátor helyett most a megmentő Terminátort. Mint eddig minden részben, most is a robotok ellen lázadók vezérének, John Connornak az anyja, Sarah Connor lesz az emberiséget leuralni akaró gyilkos Skynet-gépek célpontja. Mint eddig mindig, visszaküldenek a múltba egy mindentudó T-1000-est (jó kis ázsiai figura), hogy 1984-ben (ekkor készült az első Terminátor-film) ölje meg az anyát, még mielőtt megszülné a lázadók vezérét. De a lázadók vezére is visszaküldi saját emberét, a nyalka Kyle Reese-t ugyanoda, hogy védje meg az anyját. A történet arra épül, hogy valami zűrzavar támad az időutazással, mert egyszerre sokféle idősík kezd együtt játszani a kiszemelt 1984-ben, s bár az ázsiai figurára vett T-1000 a legfantasztikusabb átváltozásos trükköket meg újraéledési mutatványokat tudja, Schwarzenegger, a maga kissé avittas, vagy finomabban szólva, átváltozásokra nem képes T-800-as Terminátor-lényével sikerrel védi a rá bízott két emberi lényt, Sarah-t és Kyle-t. Közben a Genisysről kiderül, hogy egy mindentudó, emberi hangon beszélő operációs rendszer, amely uralma alá akarja hajtani a világot. Tehát van itt minden, sűrű átláthatatlanságban.

A film másból sem áll, mint abból, hogy az időnként elszaporodó Terminátorok hol az emberszereplőket, hol egymást akarják kinyírni, és mert a történet úgy cikázik a különböző idősíkok között, mint eszét vesztett éjjeli pille a csillár villanykörtéi körül, nehéz lenne pontosan megmondani, hogy hőseink mikor hol és hányban járnak. Az állandó menekülés közben Sarah és Kyle között a papás-mamás lassan bontakozik ki, na meg ott van a mindig kukkoló T-800-as is, így inkább visszamennek még a gyerekkorba is egy-két bölcs tanács kimondása kedvéért. Alaposan össze van kavarva itt minden történés, és bár a látványosságok teljesen profi színvonalon kápráztatnak el, minden elképesztő robot-attrakció legfeljebb továbbfejlesztése annak, amit az első két részben Cameron kitalált.

Schwarzenegger a The Explendables – A feláldozhatók című öregfiú-filmben már megmutatta, hogy milyen fanyar humorral viseli önmaga sztár/öreg mivoltát, Terminátorként is egyfajta öniróniával hozza figurájának már-már lejárt szavatosságú korát, másrészt legyűrhetetlen erejét. Fapofával, érzéketlennek mutatott arcvonásokkal játssza végig a szeretettől vezérelt aggódó, gondoskodó robot kalandjait. „Öreg vagyok, de még vagyok”, mondja, és nem átall egy jelenetben óriási plüssmacival megjelenni, hogy álcázza igazi valóját. Pár idézetet Taylor megenged magának Cameron két filmjéből, a leglátványosabb, hogy látjuk az egykori Mr. Universe-t még 37 évesen, tehát az 1984-es első Terminátorból vett jelenetben meztelenül megérkezni az emberek közé. Az már kevésbé mutatós, nem is vall jó ízlésre, amikor a film (persze trükkel) összeengedi a ropogós húsú ifjú Terminátort meg a mai öreg, bár nem kivénhedt T-800-t egy bunyó idejére.

Ez a fajta film nem kínál igazi színészi feladatot, a szereplők tisztességgel teljesítenek, ide nincs művészet pazarolva. De Schwarzeneggeren kívül van egy igazi jó figura a történetben: az idei Oscar-díjas J.K. Simmons (Whiplash) remeklése ragyogó figurát teremt, nyomozója pár rövid jelenetében egy igazi film leheletét hozza magával.

(Terminator – Genisys ***)

Szerző

Távozik Márta István a pécsi Zsolnay éléről

Publikálás dátuma
2015.07.01. 19:37
Márta István
Nyugdíjazását kérte Márta István, a pécsi Zsolnay Örökségkezelő Nonprofit Kft. (ZSÖK) ügyvezetője, ezért augusztus 31-én távozik a szervezet éléről. 

Páva Zsolt polgármester a város nevében köszönetét fejezte ki Márta Istvánnak ügyvezetőként végzett csaknem négyéves, rendkívül sikeres munkájáért, amellyel nemcsak Pécs polgáraival, hanem az ország kultúrára érzékeny közegével is megismertette, megszerettette a Zsolnay-negyedet, a Kodály Központot, a világörökségi helyszíneket - írta a pécsi önkormányzat az MTI-hez eljuttatott közleményében. Hozzátették, Márta István érdeme, hogy a baranyai megyeszékhely kulturális, közművelődési intézményeinek döntő többségét integráló örökségkezelő ZSÖK meghatározó szereplője lett a pécsi kulturális turizmusnak, az értékőrzésnek és értékteremtésnek. Páva Zsolt a jövőben polgármesteri kulturális stratégiai főtanácsadóként számít az ügyvezető munkájára.

Lapunk megkeresésére Márta István elmondta, hogy már tavaly nyugdíjaskorba került, hiszen már 63 éves. Nagyon sokrétű, sokfajta, szépséges volt ez a munka. Pécs polgármestere, Páva Zsolt pedig fölkérte, hogy legyen a kulturális főtanácsadója. Ez azt jelenti, hogy a pécsi kulturális élet teljes területét, a kulturális turizmust is segítse. Ezenkívül még kommunikációs feladatai is lesznek. A munkáltatója a polgármester. Természetesen szemmel tartja a Zsolnay Örökségkezelőt is, ugyanúgy, mint a világörökségi területeket, és valamennyi kulturális intézményt, céget, ami a városban van. Nemzetközi kapcsolatokkal, közép- és kulturális stratégiák kialakításával is foglalkozik. A Zsolnay Örökségvédő Nonprofit Kft. élére szeptember elsejétől, közgyűlési határozattal, Vincze Balázs a Pécsi Balett igazgatója kerül. Arra a kérdésre, hogy ilyen változáskor mindenki mögöttes indokokat sejt, Márta azt felelte, most nincsenek ilyenek. Három és fél évig látta el ezt a munkát, ezalatt 8000 kulturális program volt a Zsolnayban, 1, 5 millió látogatóval, ami igazán szép teljesítmény volt. Kissé megfáradt. Az új munkakörével pedig új perspektívák nyíltak előtte.

Szerző