Kérlelhetetlen éretlenek

A napokban olvashattuk a Medián reprezentatív felmérésének eredményét, amely a vasárnapi nyitva tartás társadalmi támogatottságáról mutat valós képet. Az elemzés márciusi és májusi adatokat ismertet, hasonlít össze. Pártszimpátia alapján sorolja be a lakosság véleményére kíváncsi és közérthetően megfogalmazott kérdésre beérkezett válaszokat. Ebből az derül ki, hogy május végén a megkérdezettek 72 százaléka támogatta az üzletek vasárnapi nyitva tartását (ez az érték márciusban „csak” 62 % volt), ami azt jelenti, hogy a társadalom csaknem háromnegyede szívből utálja az értelmetlen vásárlási korlátozást. A helyzet „fokozódását” hitelesen igazolja, hogy két hónap alatt 45 százalékról 63 százalékra emelkedett azoknak a Fidesz híveknek az aránya is, akik a hét utolsó napján nyitva tartó üzleteket kedvelik. A Jobbik szimpatizánsok szintén a korlátozás nélküli vasárnapi vásárlás pártján állnak: náluk 64 százalékról 78 százalékra növekedett a hétvégi nyitva tartással rokonszenvezők csoportja. Lassan nyugodtan kimondható, hogy egy ország áll szemben a KDNP által kierőszakolt buta törvénnyel és az abból eredő gyakorlattal.

Nem tudom, minek kell történnie ahhoz, hogy az idevonatkozó törvényt megszavazó képviselők közül valaki pánikszerűen felsikoltson: hölgyeim és uraim, ezt a dolgot nagyon elszúrtuk! Változtassunk, de íziben! Az elbukott net-adóval kapcsolatban a miniszterelnök több alkalommal büszkén jegyezte meg, hogy az ugyan elhibázott kezdeményezés volt, de a plebejus kormányzat képes volt gyorsan korrigálni. Most rosszabbul állunk, hiszen a társadalom többsége által gyűlölt és megvetett koncepció már nem a tervasztalon hever, hanem alkalmazott gyakorlatként négy hónapja mérgezi közéletünket és keseríti meg mindennapjainkat. Korlátozza döntési szabadságunkat, önkizsákmányolásra kényszeríti a családi vállalkozókat, tönkreteszi a szezonális bel- és külföldi idegenforgalmat. Az ostoba intézkedés következtében két hónap alatt csaknem 2500 kereskedelmi dolgozó került az utcára, miközben áprilisban (a vasárnapi zárva tartás első teljes hónapjában) rekord túlóramennyiséget - összesen 378 ezer órát - teljesítettek a kereskedelemben dolgozó munkavállalók. A balatoni és a velencei tavi önkormányzatok „térden állva” könyörögtek a gazdasági kormányzatnak, hogy legalább a főszezonban oldják az indokolatlan szigort. Mindenki látja, hogy pénteken–szombaton a Balaton közeli bevásárlóközpontokban elviselhetetlen a zsúfoltság, a hét utolsó napján pedig a családi tulajdonban lévő kis üzletek nem képesek magas szintű kereskedelmi szolgáltatást nyújtani. A feszült helyzet ellenére sincs esélye a konstruktív párbeszédnek, az ésszerű nyitásnak, a szükséges változtatásnak.

Az ismételt nemleges kormányzati válaszok félelmet, konokságot és sértettséget takarnak. A jogalkotók bizonyára attól félnek, hogy gyengének tűnnek és a köznevetség tárgyaivá válnak, ha engednek a racionalitás parancsának és visszavonják a törvényt. Ezért konokul azt hajtogatják, hogy az intézkedés családbarát és kedvezőek a gazdasági hatásai. És sértettek is a nemzetes asszonyok, urak, mert úgy érzik, hogy az őket választó nyomorult nép nem értékeli áldozatos munkájukat és nem képes megérteni a magasztos gondolatokat. Az elfogadott normaszöveghez fűzött magyarázatok pedig álszentek és szakmai járatlanságot tükröznek. Okkal-joggal gondolhatja tehát a lakosság jelentős többsége, hogy az üzletek vasárnapi zárva tartását egy nagyképű, erőszakos, kontár brigád agyalta ki és emeltette törvényi erőre.

Itt tartunk most, július első napjaiban. A Medián felméréséből az a következtetés is levonható, hogy ma már nincs olyan számottevő polgári csoportosulás (ideértve a pártokhoz nem kötődő személyek közösségét is), amely elfogadná a jelenlegi állapotot. A KDNP-hez húzó maroknyi keresztes vitéz hamis igehirdetéssel igyekszik a népet kábítani, de az öntudatos (és vásárolni akaró) magyarok már nem vevők a süket dumára. Van véleményük, mégpedig egyértelmű és markáns.

A jelenlegi szituációt a foci nyelvére fordítom: a 72 százalékos támogatási arány felér egy sárga lapos figyelmeztetéssel, ami után könnyen villanhat a szigorúbb büntetést jelentő piros.

A felmérés eredményeinek közzétételével közel egy időben tudhattuk meg, hogy a Magyar Szocialista Párt népszavazási kezdeményezést adott be a Nemzeti Választási Irodának. Az ellenzéki párt most mindenkit megelőzött, így a június 30-án benyújtott kérdésük kedvező elbírálása után lehetőség nyílhat a vasárnapi nyitva-, illetve zárva tartás ügyében népszavazást tartani. Remélem, hogy a kezdeményezést nem sajátítja ki a párt és az aláírásgyűjtés során nem válik elkeseredett politikai harcok és paktumok martalékává egy vállalható, jó szándékú törekvés. Igazi civil megmozdulás keretei közt kell tartani a kezdeményezést, folyamatosan hangsúlyozva, hogy a népszavazás felkarolása/kikényszerítése demokráciánk és gazdaságunk szempontjából egyaránt fontos.

Minden természetes személyt, szakszervezetet, civil szervezetet, munkaadói szövetséget arra bíztatok, hogy pártpreferencia nélkül támogassa az aláírásgyűjtést. Az érvényes és eredményes népszavazás érdekében tehát az „Ügyet” távol kell tartania pártok hadszínterétől, mivel csak így van esély arra, hogy a magyarok millióinak akarata – politikai vonzalmaiktól függetlenül -maradéktalanul érvényesülhessen.

Ugri-bugri

A baj mindig azokkal van, akiknek legalább egy emberöltőnyire rúg a memóriájuk. Ha meg – ne adj’ Isten! - annál is többre, magukra vessenek. Ha valakiknek, hát nekik aztán merő idő- és papírpocsékolás odabiggyeszteni az iromány elejére a szokványos örökbecsűt: a „mindennemű hasonlatosság pusztán a véletlen műve”.

Rükvercbe állítom a mostanság agyonstrapált időgépem sebváltóját, s ripsz-ropsz, már landolok is valahol az Astoria környékén. Amilyen formám van, pont kifogok egy tüntetést - biztos, hogy az! - mert méretes betondarabok zúgnak el a fülem mellett. Akkor ez 2006 októbere! – villan az agyamba, de már sodor is magával a nép, az istenadta. Mobil csörren, fülelek. "Toljuk rájuk a Deák térieket! – üvölti valaki, – aztán majd rákenjük a zsernyákokra!" Apropó, ha van kötszered, beköthetjük vele a Máriusz fejét, jól jöhet az még! Aztán bónuszként – ha kell! – majd bedobjuk a szemkilövetést is…

Még egyszer rükverc. 1933. Lángokban a törvényhozás épülete, valahol a kies Berlinben. Percekre rá már el is kapnak egy kis vézna emberkét. Naná, hogy kommunista, amit talán ő maga sem sejtett mindezidáig. Másnap már nem életbiztosítás arrafelé szakszervezetisnek lenni, pláne nem baloldalinak…

Egy rántás a sebváltón, s máris ott toporgok egy szavazófülke előtt. Mások is várnak. Kin van kokárda, kin pedig nincs. Hazafiak és hazátlan bitangok. Utóbbiak - ha úri kedvük is úgy tartja - időnként rátörnek keresztény nemzetükre. Idegenszívűek, kozmopoliták, nem olvasnak sem Nyírőt, sem Wass Albertet, de még Tormay nagyságos asszonyt sem. Ráadásul magasról tesznek Csaba királyfira is…

Vissza az izmosodó Harmadik Birodalomba. Tiszta fajú árják vonulnak, kirakatokat vernek be. Christalnacht, Juden raus! Most ők következnek. Baloldal, szakszervezet lefejezve, újságjaik, könyveik máglyára hajítva. Gleichschaltolás minden szinten. Dimitrov per…

Hipp-hopp! 2010, vagy a körül. Sorra falja fel a mohó hatalom a független hatalmi ágakat. Alkotmánybíróságtól lefelé. Apropó, már alkotmány sincsen, viszont vannak koncepciós perek. Sukoró, Kopaszi-gát. Tönkrement egzisztenciák, egészség, család. Aki tüntet, megnézheti magát, ha lenne még munkakönyve, megkapná. Ne szólj kisember, nem fáj fejed. Mert akkor közmunka sincs. Csak rabszolgamunka. Épp elég kenyérre, meg arra, hogy meghúzhasd magad. Még olvashatsz ballib sajtót, ki tudja meddig, hiszen a tiszta szó lassú halálra ítéltetett. Karóba húzás helyett…

Megbolondult ez az időmasina! Ide-oda ugrál. Mit hallok! Plutokrata nyugat, zsidó bankárbérenc Roosevelt és Churchill! – ordítja egy kefebajszú Berlinből. "Nem leszünk gyarmat!" – skandálja az Andrássy út ideátról, hogy a brüsszeli bürokraták is meghallják, akik persze szintén a bankárok marionettfigurái. De mi - non coronat! A NER-rel tűzön-vízen át…

Jujj, már megint ugri-bugri. Vissza 1939-be. Berlinben rádöbbennek, hogy sanyarúbb már nem is lehetne a népi németek sora Danzig-ban. Meg a szudétanémeteké Csehszlovákiában. Manapság meg a magyaroké Erdélyben, a Kárpátalján, a Felvidéken, meg ahol köll. Közben meg népvándorlóknak álcázott terroristák pofátlankodnának be Szerbia felől. Nosza, kerítsük be sürgősen magunkat, mielőtt még amazok kerítenek be minket!

Mégis csak jó, hogy van egy időgépem.

Hergelés

Hergelik a magyar társadalmat a bevándorlási plakátügyben. Ez a nagyon helyénvaló megállapítás a békemenetek szervezésében kitűnt Civil Összefogás Fórumtól származik. Igaz, náluk a mondatnak van eleje is, mellyel a kormányplakátok ellen akciót hirdető Kétfarkú Kutyapárt és a Vastagbőr blog kampányát igyekeznek lejáratni. Eszerint "külföldi szereplők civilnek álcázott mozgalmak mögé bújva hergelik a magyar társadalmat a bevándorlási plakátügyben".

Azért mi továbbra is úgy véljük, hogy a "hergelés" nem a napokban az utcákra került gunyoros plakátokkal, még csak nem is a rájuk való gyűjtéssel kezdődött. Még akkor sem, ha a CÖF elvakultan a kormányt védi. Amire különben ez rá is fér, meg egyébként megérdemlik egymást. Hiszen ne feledjük, az idegen-ellenes propaganda a nemzetinek nevezett konzultációval indult, amit most még meg is hosszabbítottak. Aztán jöttek azok a plakátok, amik az érkező menekülteknek, vagy bevándorlóknak nem szólhattak, hiszen közülük elenyésző számban beszélik gyönyörű nyelvünket. Hanem csakis arra szolgáltak, hogy azok a honfitársaink, akik esetleg még nyugodtak maradtak volna, hát hergelődjenek kicsit.

Némelyek egyenesen uszításnak és a gyűlölet szításának tartották az eredeti plakátokat. Ám a rendőrség éppen most állapította meg, hogy ez nem így van. A plakátok nem ösztönöznek erőszakra és "a kormány részéről a szándék is hiányzik a gyűlöletkeltés vonatkozásában". Utóbbi mondatot kénytelenek voltunk külön is idézni, annyira szép. Mindenesetre a rendőrség eme érvekkel el is utasította a Modern Magyarország Mozgalom (MoMa) feljelentését.

Ez nyilván még erősíti is a magukat civilnek nevezőket, hogy lerántsák a leplet "a hazára támadókról". Szerintük ugyanis azok, akik nem osztják a hivatalos aggodalmakat, a legitim magyar kormány megdöntésére szövetkeztek. Azt a kormányt vádolják, amely a "magyarság létét és jövőjét" védi. Szó szerint nem mondják ki, de nyilvánvaló, hogy az egykor az illegalitásban megedződött kommunisták újabb aknamunkáját leplezik le.

Mindebből világos, hogy a hergeléshez még plakát sem kell. Elég az elszánt, következetes őrület.