A két Endre életútjának - a különbségek ellenére is - voltak közös csomópontjai. Fő céljuk hazánk megmentése volt, hangoztatták, hogy ki kell lépni a háborúból, szembe kell fordulni a náci Németországgal és magyar csatlósaival. Közös a haláluk is. Mindketten ellenálltak a letartóztatásnak, Bajcsy Zsilinszky Endre megsebesült, később felakasztották. Ságvári Endre tűzharcban elesett.
Nem maradt üresen a szék
Bajcsy Zsilinszky Endre Gömbös fajvédő pártjától jutott el idáig. 1940 februárjában Belgrádba utazott, vezető jugoszláv államférfiakkal tárgyalt, baráti együttműködés létrehozásáról, amely meghiúsult. A háború szelét érezte Teleki Pál, aki 1941. április 3-i öngyilkossága előtt levelet írt Horthy kormányzónak. Váteszi szavak: „a gazemberek oldalára álltunk, mert a mondvacsinált atrocitásokból egy szó sem igaz! Sem a magyarok ellen, de még a németek ellen sem! Hullarablók leszünk! A legpocsékabb nemzet. Nem tartottalak vissza, bűnös vagyok.”
Bajcsy Zsilinszky Endre a parlamentben leleplezte a délvidéki-újvidéki vérengzést. A vádlottak padjára ültette Feketehalmy-Czeydner tábornokot és társait. Az ügy hadbírója Kiss János altábornagy volt, akit később társaival együtt kivégeztek. Horthy kormányzó megkérdezte Feketehalmy tábornokot, valóban kegyetlenkedett-e a civilekkel? Szó sincs róla, zsidó rágalom az egész - hangzott a válasz. Erre Horthy úgy reagált: számára egy magyar tiszt becsületszava többet ér az úgynevezett bizonyítékoknál. Feketehalmy és társai szabadlábra kerültek, Németországba szöktek és a nyilas puccs után visszatértek.
Bajcsy Zsilinszky Endre 1942-ben kapcsolódott be a Történelmi Emlékbizottság munkájába, részt vett a március 15-i háborúellenes és antifasiszta tömegtüntetés szervezésében. 1943. június 10-én levelet írt Horthy kormányzónak: „Talán Főméltóságod előtt is latba eshet annak az ellenzéknek a szava, amely elejétől fogva ellenezte ezt a háborút, kezdettől fogva reménytelennek tartotta, előre figyelmeztette a magyar kormány elnökét azokra a súlyos veszedelmekre, amelyek immár – fájdalom – küszöbön vannak.” Akkor már ismert volt a 2. magyar hadsereg tragédiája a Donnál. Választ azonban sem a kormányzótól, sem a kormány elnökétől nem kapott. 1943. július 31-én Bajcsy Zsilinszky Endre átnyújtotta a Független Kisgazda- Földmunkás és Polgári Párt memorandumát Kállay Miklós miniszterelnöknek. A memorandum leszögezte, a két zsidótörvény, az új honvédelmi-, valamint az úgynevezett fajvédelmi törvény (vagyis a harmadik zsidótörvény) élesen szembeállnak a magyar történelem és az alkotmány jogegyenlőségi alapelvével, ezért el kell törölni őket. Ameddig pedig ez megtörténhet, sürgősen revízió alá kell venni a zsidó munkaszolgálat ügyét és meg kell kezdeni a zsidók visszavételét a magyar hadseregbe.
Horthy kormányzó 1944. október 15-i sikertelen kiugrási kísérlete megmutatta, hogy a magyar honvédség tisztikarának döntő része náci- és nyilasbarát. Elárulták Horthy kormányzót is, aki 1944. október 16-án kinevezte Szálasi Ferencet miniszterelnöknek, nemzetvezetőnek. Ez már a végjáték volt, tragikus és véres végjáték. 1944 novemberében például a csendőrség letartóztatta vitéz lófő Nagybaczoni Nagy Vilmos vezérezredest, volt honvédelmi minisztert és több főtiszttel együtt Németországba hurcolta. Dachauban érték meg a felszabadulást, zsidó deportáltak és politikai foglyok segítségével jöttek haza.
Bajcsy Zsilinszky a megszálló németek még 1944. március 19-én budai lakásán letartóztatták. Bár fegyverrel szállt szembe a Gestapo rátörő embereivel, rövid tűzharcban megsebesítették, majd elhurcolták. Október 11-én azonban a magyar kormány követelésére szabadon bocsátották. A politikus illegalitásba vonult és megkezdte a fegyveres felkelés szervezését. 1944. november 9-én elnökletével megalakult a Magyar Nemzeti Felkelés Felszabadító Bizottsága. Tagjai: Független Kisgazdapárt, Szociáldemokrata Párt, Nemzeti Parasztpárt, Kommunisták Magyarországi Pártja. Olyan személyiségek vettek részt benne, mint ifj. Bethlen István, Tildy Zoltán, Szakasits Árpád, Kovács Imre, Kállay Gyula. Vezérkarát Kiss János altábornagy, Nagy Jenő ezredes és Tartsay Vilmos vezérkari százados alkotta. Bajcsy Zsilinszky levelet írt Molotov külügyi népbiztosnak, tájékoztatta a Felszabadítási Bizottság álláspontjáról és elképzeléseiről.
Árulás következtében azonban 1944. november 23-án a nyilasok letartóztatták a Bizottságot és vezérkarát. A vezérkar tagjait a katonai bíróság halálra ítélte. Bajcsy Zsilinszky Endrét Sopronkőhidára szállították. Útban Sopronkőhida felé a rabszállító kocsi megállt, az őt őrző katona azt ajánlotta, hogy meneküljön el, csak a levegőbe fognak lőni. Azt felelte: „nem fiam, engem most felakasztanak, de ezért cserébe egy szék üresen marad Magyarország számára a háború utáni béketárgyalásokon.” Hitt benne, ha halálával bebizonyítja, hogy volt magyar ellenállás, voltak becsületes politikusok, akkor hazájának kevésbé kell bűnhődnie a német szövetség miatt.
A nyilas parlament megfosztotta mentelmi jogától, így egykori eszmetársai megszavazták halálos ítéletét. A Margit körúti gyűjtőfogházban brutálisan megkínozták. A Sopronkőhidán raboskodó Jávor Pál színművész még látta, ahogy a nyilasok a kivégzésre váró megkínzott, kivert fogú Bajcsy Zsilinszky Endrével mosatják fel a padlót. 1944 karácsonyán akasztották fel, utolsó kiáltását a rabok is hallották: „Isten mindent hall és mindent lát, éljen Magyarország.” Rabtársa Mindszenty József bíboros mondott érte engesztelő misét.
Az Ifjúság Szava
Ságvári Endre már fiatalon sokat foglalkozott irodalommal és költészettel. Jeles írókkal és költőkkel is kapcsolatba került, például Tersánszky Józsi Jenővel és Rejtő Jenővel. Erősen foglalkoztatta a körülötte lévő világ, különösen az, hogy miért szegény a szegény és miért gazdag a gazdag. Belépett a Szociáldemokrata Pártba és a józsefvárosi szervezetben irányította a szociáldemokrata ifjúsági közösséget. Élelmiszerjegyek beszerzésével segítette a rászorulókat, szervezte a kétkezi dolgozók gyerekeinek szabadidős elfoglaltságait. Felolvasásokat tartott Pesten, a gödi Fészekben és a Dunakanyarban. A Népszavában is dolgozott. Az Ifjúság Szava címmel indított rovatot, amelyben kiállt a nemzeti demokratikus összefogás gondolata mellett.
1942 májusában szakadó esőben több százan voltak a Kerepesi temetőben, ahol végső nyughelyre kerültek József Attila hamvai. Ságvári Endre cikkei, glosszái révén igen népszerűvé vált. Hamarosan a békepárti Béke és Szabadság című lapot is ő szerkesztette.
Ságvári Endre irányította a Tompa utcai nyilas gyűlés szétverését. Elítélték, börtönbe csukták, munkaszolgálatra küldték. Elvesztette jogászi állását. Akkor halt meg, amikor karnyújtásnyira volt az antifasiszta koalíció világméretű győzelme. Halála nem bizonyult hiábavalónak. Neve és emléke méltó Wallenbergéhez, Salkaházi Sáráéhoz, Szenes Hannáéhoz, Gidófalvy Lajoséhoz, Kiss Jánoséhoz, Kálló Ferencéhez, Bajcsy Zsilinszky Endrééhez.
Krausz Tamás történésznek igaza van: „Ságvári semmiféle sztálinista bűncselekménnyel nem hozható kapcsolatba. A náci Németország feletti győzelem 70. évfordulóján végre el kellene dönteni, hogy hogyan viszonyulunk ahhoz a politikához, amit Magyarország a II. világháború alatt a németekkel szövetségben folytatott. El kell döntenünk, hogy a holokausztban részt vevő csendőrt tekintjük hősnek és áldozatnak, vagy azt az embert, aki a fasizmus ellen harcolt.”
Ki volt az áruló?
A mai idők hungaristái és nyilasai árulónak tartják Bajcsy Zsilinszky Endrét, Ságvári Endrét és társait. Az Ausztráliában élő Koós Kálmán történész például így ír: „Magyarországon a háború alatt a belső ellenállás nem más mint a kommunistáknak a szovjet érdekében végzett terrorakciója…. Bajcsy Zsilinszky Endre az ellenállók vezére, a maga fanatizmusával odasodródott, ahová a sötét baloldal irányította…. Hiába akarnak nemzeti vértanút csinálni belőle és emlékét dicsőséggel beiktatni a történelembe. Aki a nemzeti végveszedelem idején fel akarta ajánlani együttműködését a Vörös Hadseregnek, aki az ellenségnek hadititkokat akart elárulni, az nem más, áruló.”
Árulók azok voltak, akik hazánkat belevitték a II. világháborúba. A Szovjetunió elleni 1941. június 26-i hadüzenet átadásakor Molotov a következőket mondta Kristóffy magyar nagykövetnek: „a Szovjetunió csak azt kívánja Magyarországtól, hogy maradjon semleges, ez esetben a szovjet kormány támogatni fogja Magyarország jogos erdélyi követeléseit.” Ismert, hogy aztán mi történt. Így vesztettük el Erdélyt és a visszacsatolt területeket, mert nem maradtunk semlegesek.
Sokan ma sem tanulnak a történelemből. Sorakoznak az intő jelek. Szegeden már nem viseli iskola Ságvári Endre nevét. 2013. február 13-án pedig Kunhegyes város képviselő testülete megváltoztatta a Bajcsy Zsilinszky utca nevét is. Wass Albertre keresztelték át.
