A szelíd herceg emlékezete

Publikálás dátuma
2015.07.04 10:45

Régen is voltak, ma is vannak emberek, akik nagy értékű adományokkal hozzájárulnak köz- és magáncélok megvalósításához, értéket teremtenek, közügyet szolgálnak, ők maguk viszont háttérben maradnak. Dicséretes tettüket nem őrzi meg az emlékezet.

Az elfeledett adományozó szobrát herceg Batthyány Fülöpről (1781-1870) lehetne megmintázni, aki a Magyar Tudományos Akadémia (MTA) megalapítására0a gróf Széchenyi István 1825-ben felajánlott 60 ezer forintja mellé 50 ezer forintot tett le a haza asztalára. Ha ehhez hozzávesszük, hogy Iván öccse is adott tíz ezret, akkor világossá válik, hogy Fülöp herceg érdemei a tudós társaságot örök hálára kötelező István gróf érdemeihez mérhetőek, miközben nemes tette és személye nem kapott méltó helyet a tudós intézmény életében.

Történelmi talány

A Batthyány-testvérek nemcsak az Akadémia javára adakozókat felsoroló országgyűlési jegyzőkönyvben szerepelnek, hanem az 1827. évi XII. törvénycikkben is, amelyben azoknak a neveit örökítették meg az utókor emlékezete végett, akik a tudós társaság fölállítására ajánlatot tettek. Ismeretes, hogy a Magyar Tudós Társaság csak a felajánlások után néhány év elteltével kezdte meg a tényleges működését, 1831. áprilisában József nádor személyesen küldte el az alapszabályt a kettes számú alapítónak, Vas megye örökös és valóságos főispánjának, királyi kamarásnak, a nemesi felkelők ezredes kapitányának. A küldeményt Fülöp herceg megkapta, de innentől homály fedi az adományozó és a létrejött intézmény kapcsolatát. Széchenyi állítólag őt akarta igazgatónak. (Gödör József alhói evangélikus pap, aki Jénában szerzett filozófiai doktorátust és Goethével is kapcsolatban állt, 1832. január 22-én levélben fordult a vasi főispánhoz, mint a Magyar Tudós Társaság igazgatójához, de az MTA történeti adattárában nem szerepel Batthyány Fülöp neve az igazgatósági tagok listáján.)

Talányos kérdéssel állunk szemben: vajon mi lehet az oka, hogy az MTA teljesen megfeledkezett -Széchenyi mellett - a legjelentősebb alapítójáról? Szinte hihetetlen, de az Akadémia könyvtárában semmi nyomát nem találtuk annak, hogy a tudós társaságban valakinek azóta is eszébe jutott volna, hogy a szelíd hercegnek - ahogy egyik kortársa nevezte - valamicske díjjal, címmel, kupával jelet állítson, az alapítók dicsőségéből reá egy fénysugarat vessen.

Az Akadémia palotája az idén százötven éves, a jubileumi megemlékezések között eddig nem bukkant fel Batthyány Fülöp neve, pedig a székházra is tett külön adományt. Megismétlődnek az alapítás másfél évszázados ünneplésekor, 1975-ben történtek, amikor a több mint ötszáz oldalas emlékkönyvben egy sor sem jutott a számára. Vajon mi állhat a háttérben?

Nagy ősök utóda

Batthyány Fülöp Bécsben született 1781-ben, de gyermekként és ifjú korában sok időt töltött a család Vas megyei birtokain, többek között Körmenden, ahol fényes udvartartást alakítottak ki a felmenői. Apja szívesen tartózkodott családjával a Rába parti várkastélyban, ahol színház működött, képtár és fegyvergyűjtemény emelte a főúri család rangját. A várkertben lampionos táncmulatságokat rendeznek, a mezővárosban serház, kávéház, biliárdterem, teke áll az uradalom alkalmazottai és a városi kereskedők, polgárok, katonatisztek rendelkezésére. Körmendről könnyen elérhető Szombathely, Sopron, Zágráb, Grác és Milánó, közel egyforma távolságra esik Bécs és Buda.

Fülöp ifjúkorában magasan ragyogott a Batthyányak csillaga. Egész Nyugat-Magyarországon elevenen élt a birtokszerző, könyvgyűjtő Ádám gróf emléke. Büszkén emlegették Lajos Ernő fényes pályafutását, aki kancellár tisztét letéve hazatért, hitbizományt alapított, majd az ország nádora, az országos levéltár megalapítója lett. Sokra tartották a nádor fivérét, Károly generálist, aki nevelője volt a kalapos királynak, és hercegi címet nyert Mária Teréziától. Híresek voltak a nádor fiai, József, az esztergomi hercegprímás, a művészetek és a nemzeti iskolaügy pártolója, valamint Tódor, a műszaki zseni, aki a vízzel szemben úszó hajójával lett közismert. Sokat tanult tőlük Lajos herceg, Fülöp apja, aki felvilágosult elme, korának egyik legműveltebb főura volt.

Kiemelkedő személyek, érdemdús ősök példáját követte Fülöp, akire 1806-ban, apja halála után rászakadt a család történelmi öröksége, évszázadokon át felhalmozott vagyona, országos küldetése és a haza iránti kötelesség.

Aki csak adott

A mellőzés okát keresve a két adományozó főúr - Széchenyi István és Batthyány Fülöp - között a személyi ellentétet, féltékenységet kizárhatjuk. Amikor 1806-ban Fülöp apja váratlanul meghalt, az akkor 25 éves ifjút gróf Széchenyi Ferenc, mint királyi biztos iktatta be vasi főispáni hivatalába. Miután a Napóleon ellen vívott háborúban átvette apja huszárezredét, királyi megbízásból a beiktató atyai barát, Széchenyi lett a megye adminisztrátora.

Fülöp már azokban az időkben kapcsolatba kerül a nálánál tíz évvel fiatalabb Széchenyi Istvánnal, akinek később ugyan nem sikerül a huszártiszti karrierje, de szoros kapcsolatuk miatt nem valószínű, hogy ez bármi lekicsinylést váltott volna ki az ezredesből. Hiszen sok más téren is együtt futott a pályájuk: mindketten reformpártiak voltak, nyitottak a gazdálkodás új eredményei iránt, külföldi tanulmányutakat tettek és nemcsak szavakban, hanem tettekben is elősegítették a haza haladását.

Batthyány Fülöp gazdag volt és sikeres, méltó örököse a híres famíliának. Ellenségeket nem gyűjtött, de visszahúzódó alkata ellenére irigyei lehettek a tudós társaság többi alapítója és tisztségviselője körében. Különösen a polgári személyek megnyilatkozásait őrző dokumentumokból érződik, hogy némelyek ugyan a módosabb főurak pénzét elfogadták, de személyükben nem sokra becsülték őket. A feudális és polgári világ határán álló magyar társadalomban sokan megvetették a régi privilégiumokat élvezőket. Nem nagyon akaródzott nekik megkülönböztetni a vagyonukat fényűző életre, nagy utazásokra, római és párizsi mulatozásokra költő arisztokratákat a közjó előmozdítására adakozó főuraktól.

Fülöp herceg pedig a legnagyobb adakozók, mecénások körében tartozott a maga korában. Az Akadémián kívül sokat fordított Körmenden városrendezésre, a nagy dunai árvíz után Érd újjáépítésére, Enyingen pedig nagyméretű templomot építtetett. A szerteágazó szépítő munkák, beruházások mellett bajba jutott emberek sokaságán segített, ha tűzkár vagy más szerencsétlenség érte őket. Patrónusa volt a hozzá forduló szegény deákoknak, tisztviselőknek, özvegyeknek és árváknak. A Dunántúli Színjátszó Társaság tőle kért pénzt kosztümökre és elkérték még az apja által létrehozott körmendi színház kellékeit is.

Bécsben élő hazafi

Szociális érzékéről nem egyszer tett tanúbizonyságot hosszú élete során Fülöp herceg. Felettébb érdekes, távolabb mutató kezdeményezése volt még aktív főispánsága idején, hogy egyes földesúri hatáskörében lévő falvakban birtokrendezést hajtott végre, amely során zsellér sorból telkes jobbágy státuszba emelt családokat. Ezeken a településeken a gazdák helyzetében kiegyenlítődést hozott létre, szorgalmas paraszti családokat juttatott új lehetőségekhez. A telkek átalakítása körüli vitákban pedig nem hatalmi szóval, hanem bírói úton kereste az igazságos megoldást.

Elődeitől örökölte a dolgok szakszerű kezelésének igényét. Majorságai igazgatását jó szakemberekre bízta, akik a földművelés mellett a termények feldolgozásához és a kereskedéshez is értettek. A hozzájuk intézett levelekből kiderül, hogy napra készen ismerte hatalmas birtokainak ügyeit, ami arra utal, hogy életében és munkálkodásában irigyei sem nagyon találhattak kivetni valót.

Fülöp herceg jó hazafi volt, amely abban is megnyilvánult, hogy muzeális célokra a nemzetnek ajándékozta a körmendi kastélyának kertjében talált 14. századi kincsleletet. Birtokain bevezette a magyar nyelv használatát és ennek elősegítésére német-magyar gazdasági szótárt adott ki, amely máig becses nyelvemlékünk.

Már idős ember 1848-ban, de a pesti forradalom után szerepet vállalt a megyei bizottmányban. Igaz ellenben, hogy egész életében lojális maradt az uralkodóhoz, életének jelentős részét Bécsben töltötte, onnan járt a birtokaira, Szombathelyre, Pozsonyra vagy Pestre, ahova éppen a kötelesség szólította. Bécsi házában gyakran megfordultak vasi és máshonnan érkező delegációk, segítette a kapcsolatok kialakítását az udvar belső köreivel. Felmenői példáját követte, akik a nyugati országrészben egyszerre igyekeztek szolgálni a haza és a trón érdekeit. Viselte a kettős terhet, mint dédapja, Batthyány Lajos Ernő (1696-1765), aki kancellárként nagy szolgálatot tett Mária Teréziának a trónra lépésekor, de élete végén nádorként ellentétbe került vele, amely okból halála után Habsburg főherceg lépett a helyére. Az emlékezetük is hasonlóan alakult: az „utolsó magyar nádor” munkálkodásáról nem sokat tudunk. Kihullott másokkal együtt a kurucos érzelmű történetírásunk rostáján.

Emlékek őrei

A szabadságharc után a szelíd herceg visszavonult, 1870-ben halt meg agglegényként. Hosszú élete során áldozatkészsége legendássá vált, példája erőt adhat ahhoz – szavait kölcsönözve –, hogy „a hon oltárára áldozat adóját a nemzet minden fia letehesse”.

Örökösei, másodfokú unokatestvére, Batthyány Gusztáv, aki Londonban ismert alakja volt a lóversenyek világának, és a vitorlázásnak hódoló fia, Ödön, azonban másként gondolkodtak az "áldozat adójáról". Megbízottaik az 1746-ban alapított körmendi hitbizomány örökösödési eljárásában vitatták a Fülöp herceg beiktatáskor készített leltár hitelességét. Úgy vélték, hogy az „állítólagos birtokrendezésnél az örökhagyó tetemes sérelmet követett el” az örökösök kárára. Kijelentették, hogy a herceg a hitbizomány közel hat ezer holdjából több száz hold földet ajándékozott el és az erdőkből is hiányzik négyszáz hold. Fülöp egykori emberei az okszerű gazdálkodásra hivatkozva cáfolták ezt a vélekedést, de azt érzékelték, hogy a család fiatalabb tagjai a messzi Angliából más optikán nézik a herceg adományait.

Nem utolsó sorban ez is közrejátszhatott abban, hogy a polgárosuló szellemiséggel töltekező Akadémián megfeledkeztek az arisztokrata adományozóról. Ez lenne a titok nyitja?

Batthyány Fülöp sorsa és emlékezete része - bizonyos mértékben tükre - a hazai közélet, kultúra és tudomány elmúlt két évszázados történetének. Európaiság és magyarság, reform és fordulat, tettek és szavak, a pillanat varázsa és a távlatos figyelem, a fölbuzdulás és a kitartás, a régiek és az újak csatája ott kísért az intézményeinkben, a közgondolkodásnak azokon a színterein, amelyet mostanában emlékezetpolitikának nevezünk.

Fülöp herceggel mostohán bánt az utókor, az utóbbi időben azonban több településen is pótolták az évszázados mulasztást. Nevét iskola vette fel, szobrot állítottak neki, életútja kiadványokban kapott helyet. Lokálpatrióták karolták fel emléke ápolását: Az emlékezet helyi őreinek fontos lehet, hogy az Akadémia is elismerje egykori adományosa érdemeit. Miután okát nem találjuk, hogy a kettes számú alapító érdemei miért szorultak ki a tudós társaság székházának másfél évszázados emlékezetéből, ideje lenne legalább az utókornak méltó helyre emelni a szelíd herceg nemes gesztusát.

Szüdi János: A petárdaeffektus

Publikálás dátuma
2019.02.17 16:00
NAGYSZÜLOK IS KAPHATNAK GYEDET - A gyerek pedig köteles eltartani a szüleit
SHUTTERSTOCK
Látszik, hogy az országnak nincs pénzügyminisztere. Igaz évekig pénzügyminisztérium sem volt. Mára van minisztérium, van kinevezett pénzügyminiszter, csak éppen semmi súlya nincsen a kormányban. Nincs, mivel a gyakorlatban kormány sincs. Egyetlen ember, a miniszterelnök szava számít. Ezt az állítást messzemenően alátámasztja az évértékelőn meghirdetett 7+1+1 pontból álló választási programcsomagja. A rendszerváltás óta nem volt még olyan miniszterelnök, aki ennyi fedezetlen csekket állított volna ki, hasonlóan a nagy elődhöz, Kádár Jánoshoz, aki például - közérzetjavító intézkedésként - bejelentette az élelmiszerárak csökkentését a hatvanas évék végén. Ő végre is hajtotta, amit ígért. A mai napig emlékeznek az öregek a három hatvanas kenyérre, tejre, a háromforintos „fradi kolbászra”. Orbán Viktor ígérgetni tud, ám az ígéretek beváltására már sok esetben nem kerül sor. Innen ered egyik fullajtárjának elszólása: „ígéret kategóriájában megoldottuk.”
Mostani bejelentései petárdaként röppentek a magasba. Tapsvihar, csodálkozó sikongatások, elismerő bólintások, kéjes nyögdécselések, tágra nyitott szájak és szemek, füttyentgetések kísérik a pályaíveket. A petárdák nem esnek szét. Nem robbannak. Állócsillagok, fekete lyukak az égen. Senki nem tudhatja mit is rejtenek valójában az ígéretek, de jól hangzanak, s elfednek minden aktuális problémát. Mielőtt átnézzük az új közérzetjavító bejelentéseket, két dolgot érdemes végiggondolni: kinek a pénzét osztogatja Orbán? Az adófizetőkét. Mészáros Lőrinc és a többi száz leggazdagabb magyar nem finanszíroz, csak továbbgazdagodik e program által is. Másodszor, hová vezetettek az említett kádári intézkedések? Államcsődhöz! Így hát gaudiumra semmi ok!
Nézzük a bejelentéseket! Minden negyven év alatti nő az első házasságakor tízmillió forint kedvezményes kölcsönben részesülhet. A törlesztést az első két gyerek születése után három-három évre felfüggesztik, a második gyereknél a tartozás harmadát elengedik. A harmadik gyerek megszületése esetén az egész tartozást elengedik. Minden fiatal házaspár kap tízmillió forintot? Szegény? Gazdag? Magyar? Cigány? Csak házasodni kell? Nincs kamat? Nem is kell visszafizetni? Elég szülni? A bankok fizetnek majd mint a katonatiszt? A válaszokra várni kell. Ami biztosnak tűnik, aki elkapkodta a házasságkötést az valószínűleg ráfázott. Vannak azért biztos befutók. Orbán Rózának - az ígérgető 19 éves, hajadon lányának - például jó esélye van arra, hogy esküvője költségeinek egy részét kifizettesse az állammal. Orbán Flórának, az osztogató másik, hajadon, 14 éves lányának az esélyei a lehetséges következmények miatt bizonytalanok.
Lépjünk tovább. Bővítik a családi otthonteremtési kedvezmény (csok) kedvezményes hitelét, amelyet két vagy több gyermek esetén használt lakások vásárlására is lehet fordítani. A csok bővítését nem kell magyarázni. A használt lakások vásárlásához nyújtott húsz-harmincmillió forint támogatás segíthetne az otthonhoz jutáshoz, ha hatására a lakásárak nem szöknének azonnal az égig, s ha a szegények is hozzá tudnának jutni a pénzhez. A falvakban élők esélyei jobbak lennének, mint a városi lakásra vágyóké, azonban ők – a bejelentő szerint – másik, testre szabott megoldást kapnak néhány hét múlva. Jelenleg várólistára kerültek.
Mit mond a következő ígéret? A második gyermeknél egymillió forintot átvállalnak a nagycsaládosok jelzáloghiteléből. A harmadiknál négymilliót, minden további gyereknél egy-egy milliót. A jelzáloghitel átvállalásának a petárdája megfejtésre vár. Valaki kölcsönkér. A hitelező pedig úgy ad kölcsönt, hogy jelzálogot vezettet a kölcsönkérő házára. Létezik egy jelzálog-hitelintézet, amelyik jelzáloglevelet bocsát ki. Csak a jelzálog alapjául szolgáló hitel kifizetését vállalhatja át az állam.
Tegyünk még egy lépést. Azok a nők, akik legalább négy gyermeket szültek és neveltek, életük végéig mentesülnek a személyi jövedelemadó megfizetése alól. Ez az ígéret azoknak kecsegtető, akik jól fizető állásban vannak. Miután a megjelent szöveg múlt időt használ, ez a mentesség azoknak is járhat, akik a megjelenő szabályozás hatályba lépése előtt teljesítették a feltételeket. A „szültek” kifejezés viszont kizárja az örökbefogadott és a nevelt gyermekek beszámítását. A gyermekét egyedül nevelő apa sem számíthat a támogatásra. Az „életük végéig” fordulat remélhetően nem a nyugdíjak jövőbeli megadóztatására céloz.
Ugorjunk! Elindul a nagycsaládosok autóvásárlási programja. A legalább háromgyermekes családoknak két és félmillió forint vissza nem térítendő támogatást adnak legalább hétszemélyes autó vásárlásához. Ez az első olyan ígéret, amelynek szövegéből arra lehet következtetni, hogy a gyermekhez férfira is szükség van. Az autóvásárlásra nem csak az anya jogosult. Jó hír az is, hogy maga a bejelentő is megkaphatja a támogatást, amire a vagyonbevallása szerint rá is szorul. Reméljük ezzel az állami segítséggel az intézkedést bejelentő miniszterelnök meg tudja venni az autóját, hiszen ezek a kocsik négymillió forintnál kezdődnek.
A következő lépés valóban nemzetmentő. Huszonegyezer új bölcsődei férőhelyet hoznak létre három év alatt. A huszonegyezer új férőhely nem biztos, hogy elég, de jó alkalom újabb kiemelt állami beruházás indítására. Ekkor nincs közbeszerzés, hatósági engedély, a számla is mozoghat felfelé. A bölcsődebővítés hasznos lehet, ha a „rabszolgatörvény” alapján a szülőkre kivetik a maximális túlmunkát.
Nézzük a következő jó hírt. Bevezetik a nagyszülői gyermekgondozási díjat, így a nagyszülők is maradhatnak gyeden a szülők helyett. A nagyszülői gyermekgondozási díj bevezetése összhangban áll a nagyszülő gyermekgondozási segítő ellátásra való jogosultságával. Így legalább bezárul a kör. Az alaptörvény (szándékos kisbetűvel) szerint a gyermek köteles gondoskodni szüleiről, a nagyszülő meg ellátja a szülők gyermekeit.
Egy új terület következik. A nyolcadik pont az egészségügyről szól. Kap hétszázmilliárdot a fejlesztésekre. Igaz a centrumkórház megépítésének költsége is benne foglaltatik ebben az összegben, így érvényesülhet az eddigi gyakorlat, a maradék-elv szerinti elosztás. Miután nincs fejlesztési koncepció, miután nem lehet tudni mire is lenne szükség, biztosan lesznek, akik jól járnak. Ezek közé tartoznak mindazok, akik építhetnek, beszállíthatnak a szokásos – ”névre szóló” - kiválasztási rend alkalmazásával, a szokásos kiemeltté nyilvánítás mellett.
Ismét egy másik területre érkezünk. A kilencedik pont tovább bővíti a gyermekek utaztatására szaporodott vállalkozások lehetőségeit. Orbán ugyanis bejelentette: a középiskolások a kilencedik és a tizenegyedik évfolyam végén kétszer kéthetes külföldi nyelvtanfolyamon vehetnek részt, amelynek a költségét a kormány állja. A határon túli magyaroknál tett látogatások megszervezése mellett több mint százezer tanuló nyári programját kell állami pénzből megszervezni. Mértékadó vélemények szerint a nyelvtanulás akkor lehet sikeres, ha a tanulót családi környezetben fogadják. Nem találkozik magyarokkal. Ennek becsülhető költségét nehéz megadni, hiszen amit az állam fizet, az folyamatosan drágul. Jelenleg háromszázezer forintra becsülték az egy tanulóra eső kiadásokat. Igaz, illetékes szájból már elhangzott, a részvételhez pályázni kell, s valószínűleg tartanak nyelvi szintfelmérést is. Érvényesüljön a kormány oktatáspolitikája: aki nem tud, az ne is tanuljon!
Nem lehet tudni, milyen jogszabályok mikorra tisztázzák ennek az orbáni petárdacsomagnak a valóságos tartalmát. Melyikből fog szikraeső hullani, melyik bocsát ki füstfelhőt? Nem lehet tudni, csak sejteni melyik beruházói, befektetői kör erősödik az állami feladatok végrehajtásában való részvételnek köszönhetően.
De az talán kijelenthető, hogy egy felelős pénzügyminiszter ilyen bejelentések után a felmentését kéri a miniszteri teendők ellátása alól.
Frissítve: 2019.02.17 16:00

Bihari Tamás: Benzingőzölés

Publikálás dátuma
2019.02.17 15:45
nehézséAZ OMINÓZUS P70-ES - Az NDK járműiparának remeke volt
FORTEPAN/BUDAPEST FŐVÁROS LEVÉLTÁRA. LEVÉLTÁRI JELZET HU BFL XV
- Vigyázz a lábaddal, ne tedd a lukba! – figyelmeztetett a Papa, miközben óránként 40 kilométeres észveszejtő sebességgel száguldoztunk a Népköztársaság út platánsora alatt. A szürke Prága már 1958-59-ben is oldtimernek számított, hiszen még az indexe is az első ajtó oszlopából csapódott ki, ha a Papa irányt kívánt változtatni. A figyelmeztetést azonban nagyon is komolyan kellett vennem, hiszen az öreg Prága padlólemezén némi anyaghiány mutatkozott. Magyarán, itt-ott lukas volt. Végül emiatt is vált meg tőle.
Mégsem maradtunk autó nélkül, mert akkortájt az orvosok, újságírók, neves művészek és egyéb fontos emberek vásárolhattak személygépkocsit. A Papa gyermekorvosként megvehette a család első modern, új autóját, az NDK járműiparának remekét, egy P70-est. Az almazöld jószág vígan pöfögött a keverék üzemanyaggal.
A mama öccsei gyakran kölcsönkérték és vékonypénzű egyetemistaként a tankolást és a javítás költségeit a Papára hagyták, aki ezt természetesnek vette. Egyszer, amikor az egyik sógor kezében felrobbant a szódásüveg és a Papa dudálva száguldott vele a kórházba, a sebesült elhaló hangon rászólt: "Tibikém, kapcsold fel a sebességváltót hármasba, akkor gyorsabban megyünk." Kétségtelen, a Papa filosz volt, nem technikus.
A keskeny utakon csökkentette a baleset kockázatát, hogy percekig egyetlen autó sem tűnt fel az úton. Azok is többnyire BA-s rendszámú vállalati Volgák, vagy Pobjedák, esetleg Warsawák voltak. Ja, fontos elvtársak is rótták az utakat, a legfontosabbak állami Mercedesekkel, de az egy másik történet. Kisebb falvakban bizony a gyerekek még az autó után futottak, mert a helyi tsz Csepel teherautóin, vagy a MÁVAUT Ikarusain kívül még nem láttak gépjárművet.
A lelkesedést néha az irigység gyűlölködő kitörése váltotta fel. Egy kis faluban egy biciklis srác a Papa elé vágott, aki hiába fékezett, az ütközés elkerülhetetlen volt. Szerencsére a srácnak nem esett különösebb baja, de minket a feldühödött tömeg majdnem meglincselt. Öklüket rázták, ordítoztak, hogy a városi ember itt száguldozik és elüti a szegény gyereket. Galamb szelíd gyermekorvos apámnak üvöltötték ezt, aki soha senkitől egyetlen fillért el nem fogadott és ha hívták, az éjszaka közepén is ugrott a beteg gyerekhez. Végül élve megúsztuk, de akkor repedt meg először az üvegbúra, amiben addig éltem, és ahol erőszakkal csak az Iliászban, vagy az Odüsszeiában találkoztam, amit a Papa persze eredetiben is olvasott. Máig emlékszem arra a hitetlenséggel kevert félelemre, amit az eltorzult arcok, üvöltő szájak láttán éreztem gyermekfejjel. Azóta az üvegbúrának a cserepei sincsenek már meg.
A késő ’60-as évektől gépkocsinyeremény-betétkönyvvel is lehetett nyerni autót. Sosem felejtem el azt a kitörő örömöt, amikor a mi sorszámunkat olvastuk a Népszabiban: egy Škoda 1000MB-t nyertünk. Szürke, lassú csacsi volt, de a szép piros műbőr üléseivel mégis szerettük. Végül egy céges autó belehajtott és totálkáros lett. Szerencsére Gyuri bátyámnak nem esett baja. A sors adta, a sors elvette. A Papa halála után évekig nem volt autónk, de a Mama, aki modern nő volt és amellett, hogy levágatta a gyönyörű hosszú haját, mint a Sörgyári capriccio hősnője, Maryska, és szerette a Beatleseket, letette az autóvezetői vizsgát és jogosítványt szerzett. Akkoriban még csak elvétve ültek nők a volán mögött.
Egyik nap egy vadiúj modellel, egy alul bili-kék, felül fehér Trabant kombival tért haza. A kormányváltós, kék füstöt eregető jószág csomagterébe egy kisebb hálószoba bútor is elfért volna. Élveztük a száguldás szabadságát, de azért gyakran megálltam a Népköztársaság úti autószalon kirakata előtt és álmodozva néztem az üveg mögött a Zsigulik, Škodák és a Wartburg de luxok áramvonalas karosszériáját. A kocsik elé ki volt téve az áruk és a sorszámuk is, ami arra utalt, ki veheti át néhány éves várakozás után - ha jól emlékszem a Csepeli Szabadkikötő területén lévő Merkur telepen. Jó üzlet volt az autókiutalás adásvétele: a jó állapotú, alig használt kocsikhoz hasonlóan egy új árán, vagy afölött is el lehetett adni tehetős embereknek, akik nem akartak 4-5 évet várni. Igaz, ez semmi nem volt az NDK-beli 10-15 éves toporgáshoz képest. A Mama egyik öccse oda nősült és amikor a fia 10 éves lett, befizettek neki egy Trabantra, hogy mire nagykorú lesz, éppen meglegyen az álomautó.
A 70-es években a Zsiguli utóda, a Lada tarolt, az 1500-ast a népnyelv csak paraszt Mercinek hívta, és népszerű volt, bár némi kézügyességet igényelt, a Dacia. Misi barátom, miután hiába alkudott egy Velorexre, avagy Bőregérre, vett egy Daciát. Tehette, taxizott, értett az autókhoz. Szüksége is volt a szaktudásra, mert miután az új Dacia csomagtartóját elegánsan lecsapta, gondosan fölszedte a lepattant díszlécet és visszaszerelte. Ezután már csak a némi autóvillamossági beavatkozásra volt szükség. Tamás kollégám a papájával Szegeden vette át a román csodát és mivel 5 literrel adták ki, az első kútnál megálltak tankolni. Mikor már egy tartálykocsiba való üzemanyag is belement, és egyre erősebb benzinszagot éreztek, kinyitották a csomagtartót, amiben a felesleg lötyögött. A gyári benzintartály ugyanis lukas volt.
De hát ezek 40 éves történetek. Ki hitte volna akkor, hogy egyszer a lesajnált Trabik a nosztalgia hullámát meglovagolva egy mai új autó áráért kelnek majd el.