nyugdíj;

- Etetem az unokáimat

Ha igaz a hír, a jövő évi nyugdíjemelések véget vetnek majd az öregek eddigi „dőzsölésének”. A szerényebb nyugdíjemelés lesz a fedezete a bölcsődések kilencven százalékának beígért ingyen ebédnek.

Amikor ránéztem a nyugdíjam összegére, nem is gondoltam, eddig milyen gavalléros módon gondoskodott rólam Kedves Kormányom. Most tudtam meg, hogy az előző években pusztán „barátságból” kicsivel felül tervezték az inflációt, jobban, mint amennyi valójában volt, így a megérdemeltnél nagyobb mértékben emelhették a vásárlóerőmet. Ha nem viselték volna szívükön a jólétemet, a következő évben akár vissza is vehették volna azt az érdemtelenül kifizetett havi egy-kétszáz forintot, de nem tették. Szégyellem is magam, hálásabbnak kellett volna lennem!

Jövőre azonban másfél százalékkal kisebb inflációval számol a kormány, mint a gazdasági elemzők, emiatt - bár jár majd némi kompenzáció -, azt elviszi majd a tényleges infláció. Még morgolódni sincs jogom, mert mint mondtam, korábban túlfizettek. Most be kell valahol hozni azt a 120 milliárd forintot, ami hiányzik a kasszából a fiatalabbaknak adott szja-kedvezmény miatt, bár ha úgy vesszük, családban marad az a pénz, a nyugdíj egy részét amúgy is a „gyerekeknek” szoktuk adni.

És mint említettem, az unokákat is mi etetjük majd. Igaz némi áttétellel. Azért lesz kisebb a nyugdíjemelés a valós áremelkedésnél, mert a sertéshús áfája csökken és kiesik még 25 milliárdnyi bevétel a büdzséből. Pedig ha időben szólnak, talán megegyezhettünk volna. Adják oda az infláció szerint járó emelést, a nagyszülők pedig majd visznek ebédet a bölcsibe. Hétvégeken úgyis ők etetik a családot.