Hétalvók

Nehezen ébredő nép a magyar. Ha egy zsarnok a nyakára ül, akkor még fordul egyet a puha ágyikóban, és mire felébred, akkorra máris kész tények elé állították. Nagyra becsülöm a demokratikus ellenzéki pártok, érdekképviseleti és civil szervezetek erőfeszítéseit az Orbán rezsim megdöntésére, de olybá tűnik, mint a késői tűzoltás, amikor a lángoló tűzre locsolt víz elemeire bomolva egyrészt táplálja a tüzet, másrészt elég. Amikor a második Orbán-kormány első lépései között az érdekképviselet szétverése is ott volt, majd összeollózták és a kétharmados parlamenti többség révén el is fogadták az Alaptörvénynek csúfolt, igen puha kőbe vésett Alkotmányt, látni lehetett, hogy nincs megállj. Erre tapasztalatot adhatott volna az első Orbán rezsim. Megbénult az összes demokratikus erő, és nem vette elő azt a radikális fegyvert, amire akkor még (pl. sztrájktörvény módosítása előtt) legitim módon, az erő eszközével léphettek volna fel a „demokratikus erőszak” ellen. Holott látható, hogy a miniszterelnök csak az erő szavából ért. Egyébként fatalistaként még a falon is túl akar menni célja megvalósítása érdekében. Amit tehát hiányolok a demokráciát óhajtók részéről, az a radikalizmus. Természetesen csak törvényes keretek között, de ha kell, a polgári engedetlenség módszerét is bevetve. Egyébként maradunk a puha diktatúra dágványában.