A spanyol dél legszebb kincse

Négy-öt napos előjegyzésekről, végtelen hosszú várakozásokról hallhattunk, amikor a granadai Alhambráról esett szó. A várat még a mórok építették, és Spanyolország leglátogatottabb nevezetessége. A Gaudi által tervezett barcelonai Sagrada Familia templomot sem látogatják meg annyian, mint ezt az erődöt. A várban aztán kiderül, miért is jön ide évente kétmillió ember.

Lehet, tényleg egyszerűbb faxon jegyet rendelni, de a váratlanul érkezőknek sem teljesen reménytelen a helyzetük, van esélyük, hogy bejussanak a készületlen turisták. Az arabok még a nyolcadik században foglalták el Hispánia déli részét, és Granadában szultánságot hoztak létre. Egészen 1492-ig a Neszrida dinasztia tagjai uralkodtak, és építőmestereik, művészeik elképesztő alkotásokat hoztak létre. Amerre csak nézünk, gyönyörű kis tavak, kutak, szobrok.

A legimpozánsabb, gyönyörű virágok és enyhet adó narancsfák szegélyezte kertben az egyik szultán fia élt, apja ugyanis azt a jóslatot kapta, hogy gyermekéből nagy és híres uralkodó válik, ha szerelmi élete viszontagságoktól mentes lesz. Így hát a szultán távol tartotta a nőket fiától, aki mesés aranykalitkájában cseperedett fel. Később azért sem ő, sem a többi uralkodó nem fékezte magát, a népes háremeknek számtalan lakója volt, nem véletlen, hogy ezek az épületrészek a legszebben díszítettek.

Az Alhambra három részből áll: a Mexuár a királyi közigazgatás székhelye, a Cuarto de Comares politikai és reprezentációs célokat szolgált, a Cuarto de los Leones az uralkodó magánlakrészei. A szultán személyes lakrészeit márványcsipkék és márvány cseppkövek díszítik. Itt áll a mór építészet egyik csodája, a híres oroszlános kút, amely a túlvilág örök forrásait jelképezi.

A panoráma az Alhambra bástyáiról káprázatos, látni egész Granadát, nem véletlen, hogy amikor a keresztények visszahódították Hispániát, a várat csak úgy tudták elfoglalni, hogy szabad elvonulást ígértek a bent lévőknek. Érdekes, hogy amikor körültekintünk az Alhambra tetejéről, máig olyan a látvány, mint ötszáz éve.

Itt nem engedélyezik a modern házak felépítését, még a kiszolgáló létesítményeket, például a benzinkutakat is megpróbálják elrejteni, hogy ne sérüljön a panoráma. A vörös várban hotel is van, az itt lakók óriási kiváltsága, hogy hajnalban egy kis ideig szabadon sétálhatnak a műemlékben, igaz ezt a szobaárban busásan megfizetik.

Az Alhambra bebarangolására minimum négy órát kell szánni, de Granada nem csupán a csodavárból áll. A városka főtere talán a leghangulatosabb Spanyolországban, a Garcia Lorca-múzeumot pedig szintén nem szabad kihagyni. A ma 200 ezres város éghajlata enyhe és száraz, levegője tiszta. Nemcsak világhírű műemlék együttese, hanem belvárosának hangulatos utcái, a bazárok, szép középkori paloták, lakóházak is megérnek egy kis túrát.

Albaicin, ez a zegzúgos, dombos városrész már a mórok korai időszakában is zsúfolt lakónegyed volt. Néhol megkopott, néhol váratlan szépséggel lep meg, kis templomocskák, patiok (nézzünk be, de óvatosan, tiszteletben tartva a helybélieket) teszik sétánkat kellemessé. Mire leérünk, a Daro szakadékos mély partján találjuk magunkat, szemben az Alhambra kőfalai.

(Megközelítés: Madridból az N323-as úton, Sevillából az A92-en érhetünk a városközpontba. Vonattal csak átszállással érhető el mind Madrid, mind Sevilla irányából. Motril felől a tengerpartról busszal érdemes elérni.)