Az ország sokáig a törzsi háborúk, az önkényuralom és a szegénység egyik jelképe volt. Nagyítóval sem lehetett volna találni ugandai ajánlatot a nagy utazási irodák kínálatában. Pedig az anyagiakban szegény és történetében sem túl szerencsés Uganda a függetlenség kivívása előtt - afrikai mércével - viszonylag gazdag és összetartó ország volt.
Sokan még ma is ódzkodnak felkeresni, ami akkor igaz is, ha valaki felhőtlen családi nyaralást tervez. Aki viszont keresi a különleges tájakat, az egyedi kultúrákat, a pompás állatvilágot, annak érdemes nekiindulnia, hogy elmondhassa: látta a Rwenzori gorilláit.
Kétarcú főváros
Kampala egy modern, nyüzsgő főváros, amely sokat szenvedett a polgárháború alatt. Azóta óriási változásokon ment keresztül: az elektromos ellátás működik, tiszta víz folyik a csapból, a sérült épületek már lakhatók - sok új is épült - a boltokban és a piacon pedig újra minden kapható. Ebből is látható, hogy a boldogság és komfort is mennyire relatív fogalmak Ugandában. A város biztonságos, sőt kaszinók és éjszakai lokálok is vannak errefelé.
Kampala a hagyomány szerint hét dombra épült, a városközpont az egyikükön, Nakaseron található. Felső része csendes kertváros impozáns épületekkel, követségekkel, kormányhivatalokkal és drága szállodákkal. Az alsó rész egy egészen más világ: kis üzletek, piacok, olcsó éttermek, hindu templomok és buszállomások vannak itt. Az utcán emberek nyüzsögnek lottóárusok és utcai árusok bódéi között.
Szervezett káosz
Aztán természetesen elindul a felfedező, hogy megnézzen mindent, amit Uganda kínál. A közlekedés esetében persze felejtsünk el mindent, amit európaiként erről gondolunk. Ha viszont már eddig eljutottunk, ne rettenjünk vissza például attól, hogy Ugandában 2003-ban a sok kisebb baleset miatt egyszerűen beszüntették a vasúti személyszállítást.
A távolsági buszközlekedés szempontjából a kampalai buszfőpályaudvar fontos kiindulópont a turisták számára az országjáráshoz. A távolsági buszközlekedés állapotára a legmegfelelőbb kifejezés a szervezett káosz. Ezért ajánlott, hogy a turista helyi utazási irodák programjainak keretében turistabuszokkal, többnyire minibuszokkal – a helyi népnyelven matatusszal - közlekedjen.
Az ugandaiak barátságos népek, nagy tiszteletnek örvendenek az idős emberek, főleg a 60 év felettiek. Lévén az itteni férfiak átlagosan 53 éves korukig élnek, egy hatvan évnél idősebb valóságos csodának számít. Érdemes betartani az íratlan etikettet a helyiekkel való érintkezésnél. Számukra ugyanis a fehér ember még mindig különlegesség.
A fehéreket muzungunak nevezik és gyakran előfordul, hogy a helyi emberek, főleg gyerekek rákiabálják az európai turistára azt, hogy muzungu. Ezt nem kell sértésnek venni, csupán az érdeklődés, rácsodálkozás kifejezése, nincs benne bántó szándék. Semmiképpen se reagáljunk dühödten, ordibálással rá. Problémánk nem fog elintéződni, ha emelt hangon reklamálunk. Ilyen esetekben legfeljebb annyit érünk el, hogy az ugandai ember zavarba esik és nem intéz el semmit a kedvünk szerint.
Afrikai idő
Persze, kellemetlen, ha a szafari nem az előre jelzett forgatókönyv szerint halad. Legyünk azért toleránsak, ha kisebb időcsúszások történnek. Afrikában az idő tényezőhöz másképpen viszonyulnak. Szokták is mondani, hogy "mi afrikai időben élünk" (We are on Africa time).
Az utazás tehát kalandos, de ha meglátjuk a csodálatos tájakat, akkor biztosan nem lesz elég hely a fényképezőgépünk kártyáján. A Bwindi Nemzeti Park Uganda egyik legújabb nemzeti parkja, a kongói határ közelében. Itt van Afrika egyik leggazdagabb flórája és faunája, elefántokkal és legalább tíz főemlős fajjal.
A 330 négyzetkilométeres terület az otthona a Földön megmaradt hegyi gorillák felének, a becslések szerint mintegy 320 egyednek. A park központja Buhomában van, innen indulnak a gorillanéző túrák, és itt van az egyetlen szálláshely is. A másik nemzeti park, melyet a külföldiek mindig felkeresnek, a Rwenzori-hegység Nemzeti Park.
Jinja a Viktória tó partján fekszik, és ázsiai stílusú épületei azoknak az időknek a hangulatát árasztják, amikor az országban nagy létszámú ázsiai közösség is élt. Jinjiától nem messze van az Owen vízesés gátja, ahol az ország elektromos áram igényének nagy részét termelik. Mielőtt a gát épült, a Nílus forrása a Ripon vízesés volt, itt lépett ki a Viktória tóból és folyt tovább Egyiptom felé. Aki idáig eljut, az biztosan megérti majd Winston Churchillt, aki szerint Uganda Afrika gyöngyszeme.
Mesés kulinária
Ha pedig elég bátrak vagyunk, akkor akár az ugandai konyha különlegességeit is megkóstolhatjuk. Természetesen bőséges mosás és kézmosás után. A helyi kulinária fő fogásai általában marhahúsból, birkából vagy kecskéből, a köretek pedig ugaliból, vagy kukoricából készülnek. Az ugali sűrű zabkását jelent, amit addig főznek, míg össze nem áll.
A trópusi gyümölcsök széles skáláját fogyasztják, specialitásuk pedig a mkate mayai, a tojásos kenyér, amely egy búzából sütött vékony palacsinta, melyet hússal és nyers tojással töltenek meg, összegöngyölnek, és forró lemezen sütnek meg. A pombe erjesztett banánból készült sör, a waragi pedig a helyi pálinka. A legtöbb helyen az emberek kézzel esznek. Persze a fehér turistának többnyire biztosítanak evőeszközt is.
Országjárás közben az éhség csillapítására lehet ezt-azt venni mozgó árusoktól, de a legbiztonságosabb olyasmit enni, amit frissen sütnek, pl chapati, grillezett húsok. Szerencsére Ugandában lehet kapni alkoholt: sör, vodka, ilyen-olyan párlat mindig rendelkezésre áll. Természetesen kifejezetten orvosi célzattal, ahogyan az angolok is itták. Aki felnézett már a csodálatosan csillagos afrikai éjszakai égre, annak biztosan felsejlenek Karen Blixen regényének első mondatai: „Volt egy farmom Afrikában”