S.T.R.;

Real Madrid;Copa América;Arturo Vidal;Claudio Bravo;Leo Messi;

2015-07-06 07:58:00

Van miért sírni, Argentína

Huszonkét év meglehetősen nagy idő, ám az argentin szurkolók kénytelenek tovább várni arra, hogy kedvenceik a magasba emelhessék a labdarúgó Copa América győztesének járó trófeát. Leo Messiék hiába gáláztak az elődöntőben Paraguay ellen (6-1), a legfontosabb mérkőzésen ismét betliztek, így zsinórban negyedszer veszítették el egy nagy torna döntőjét. A 11-espárbajt megnyerő Chile történelmet írt.

Noha biztosak lehetünk benne, hogy Barcelonába visszatérve továbbra is Lionel Messi lesz a „király”, Dél-Amerika bajnokának nem ő (sem Mascherano), hanem Claudio Bravo kapus mondhatja magát. Chile ugyanis a hosszabbítás utáni 11-escsatában legyőzte Argentínát a Copa América döntőjében, s így hazai környezetben ért fel arra a csúcsra, melyen eddig még sohasem járt a 99 éve tartó vetélkedés során.

A jelek szerint a vesztes csapaton továbbra is átok ül, a döntőkkel tudniillik valahogy nagyon nincs szerencséjük az argentinoknak. 2004-ben és 2007-ben is a brazilokkal szemben maradtak alul a Copán, tavaly nyáron pedig a világbajnokság legfontosabb meccsén

szenvedtek vereséget a németektől. Nehezen magyarázható ugyanakkor, hogy Argentína olyan szupertámadókkal maradt gólképtelen 90+30 percen át, mint Messi, Agüero, Higuaín, Lavezzi, vagy Di María – igaz, az utóbbinak sérülés miatt mindössze szűk fél óra jutott.

De méltassuk inkább a győztest. Chile enyhén szólva nem őrizhet szép emlékeket az argentinok elleni válogatott meccsekről, a kontinens tornáján pedig eddig nem igen rúgott labdába. „Mikor és hol, ha nem a hazai rendezésű seregszemlén?!” – tűzték a zászlajukra Vidalék, s az öt győzelemmel és egy döntetlennel megszerzett aranyérem után kijelenthető, nem beszéltek a levegőbe.

„Végig eltökéltebbek voltunk. A tizenegyespárbaj igazságot szolgáltatott, mert többet tettünk a győzelemért, mint ellenfelünk – vélekedett a házigazdát felkészítő Jorge Sampaoli, az egyetlen argentin, aki örülhetett Santiagóban. - Nagyszerű munkát végeztek a játékosaim. A torna során egyetlen olyan momentumot sem láttam, amely azt sugallta volna, Chilénél volt itt jobb rivális. Eufóriában vannak az emberek, Chilében nyertük meg a Copát: köszönetet kell mondanom az összes játékosomnak, hogy ennek a részese lehettem.”

Hasonlóan emelkedett hangulatban nyilatkozott a döntő legjobb játékosának megválasztott Arturo Vidal, aki egyes sajtóhírek szerint néhány napon belül búcsúzik a Juventustól, és aláírja a szerződését a Real Madriddal. „A chilei embereknek nagy szükségük van arra, hogy boldogok legyenek, és mi most azzá tettük őket – magyarázta a középpályás. – Az elmúlt hetekben bebizonyítottuk, hogy a miénk Dél-Amerika legjobb válogatottja.”

A finálé egyébiránt legfeljebb a stadiont pirosba öltöztető 45 ezer hazai szurkolónak tetszhetett, a színvonal enyhén szólva sem verdeste az eget. Némi túlzással megváltást jelentett, amikor a bíró lefújta a meccset, és kezdetét vette az „orosz rulett”. A chileiek kezdték a párbajt, Matias Fernandez kegyetlenül bebombázta, majd Messi következett, s ekkor még senki sem sejthette, hogy ez lesz az utolsó értékesített argentin büntető…

Miközben a hazaiak pontosak voltak, a riválisnál Higuaín és Banega is hibázott, így Alexis Sánchez „panenkás” megoldása után kezdődhetett a leírhatatlan ünneplés. Chile éppen az egyik óriás testén átlépve lett Dél-Amerika legjobb csapata.

„Mi semlegesítettük Chilét, Chile pedig bennünket, így kölcsönösen kioltottuk egymást. Otamendi, Lavezzi és a végén Higuaín is eldönthette volna a mérkőzést. Azt hiszem, ezt a döntőt Argentínának kellett volna megnyernie” – mondta Gerardo Martino, akit lassan „ezüstembernek” is nevezhetünk, hiszen egy év alatt a harmadik második helyet gyűjtötte be, tavaly második lett a spanyol bajnokságban a Barcával, majd elveszítette a Spanyol Kupa-döntőt is velük a Real ellen. Most meg a Copa…

„Hatalmas szomorúság és kín számunkra az eredmény – jegyezte meg Javier Mascherano, az argentinok védekező középpályása. - Jó tornánk volt, vendégként játszottuk a döntőt, és így is megvolt a lehetőségünk győzni. Megint az a szemernyi szerencse hiányzott, erre egyszerűen nem találok magyarázatot. Chile remek válogatott, de meg tudtuk fékezni, csak a helyzeteinket nem használtuk ki. Végtelen a fájdalom, és egyre csak rosszabbodik.”

Van miért sírni, Argentína…