Mészáros Márton;

kiállítás;L. Simon László;Nemzeti Kulturális Alap;Csontváry Kosztka Tivadar;Csontváry életmű-kiállítás;

2015-07-08 07:47:00

Birtokba venni Csontváryt

A mai világban esetenként szükségessé válhat egy-egy alkotóművész újrapozícionálása. Így járt Csontváry Kosztka Tivadar is, akinek mintegy száz alkotása költözött az ország különböző részeiből, de leginkább Pécsről a budai várba. Ilyen jelentős, életmű-kiállítása még soha nem volt a 162 éve született festőgéniusznak, A magányos cédrus - Csontváry géniusza című tárlat, melynek ötletét többen bírálták, év végig látogatható a felújított egykori Honvéd Főparancsnokság épületében.

Állami forrásból a tavalyi évben - valóban tisztességesen - felújított egykori Honvéd Főparancsnokság épületében nyílt meg a Csontváry Kosztka Tivadar (1853-1919) festőművész életművét bemutató A magányos cédrus - Csontváry géniusza címet viselő tárlat. L. Simon László miniszterhelyettes, a Miniszterelnökség parlamenti államtitkára, aki a kiállítást lebonyolító állami tulajdonú Várgondnokság Nonprofit Kft. kormányzati felügyeletének ellátójaként köszöntötte a vendégeket, úgy fogalmazott, minden bizonnyal az évtized kiállítását nyithatja meg meg.

Beszédében kitért arra, hogy a kiállítás nem jöhetett volna létre, ha az állami és önkormányzati intézmények mellett magángyűjtők nem segítették volna tevékenységüket. A hosszú és bonyodalmas szervezőmunka eredményeképpen valósulhatott meg ezúttal a fővárosban az évtizedek óta a legnagyobb és legteljesebb – mind a szélesebb közönséget, mind a szakmai közönséget megszólaltatni kívánó – Csontváry életmű-kiállítás.

Lapunk konkrét kérdésére az államtitkár elmondta, nagy vágya teljesült a kiállítás tető alá hozásával. "Csontváry életművét különösen nagyra tartom, ezért úgy vélem, a Miniszterelnökség által fenntartott volt Honvéd Főparancsnokság épületében méltó módon, méltó körülmények közepette lehet bemutatni azt az életművet, amelyről az utóbbi években méltatlanul kevés szó esett" - jelentette ki.

Hozzátette, hogy értetlenül áll a "gáncsoskodások" előtt, amelyek a kiállítást még a megnyitó előtt érték. "Emögött csak a féltékenység, az irigység állhat. Természetesen voltak olyanok is, akik jogos aggodalmakat fogalmaztak meg, például azok a tisztességes pécsi polgárok, akik attól tartanak, hogy nem visszük vissza a baranyai megyeszékhelyre a festményeket.

Azonban ez a félelem alaptalan, kijelenthetem, minden elhozott festmény visszakerül oda, ahol eddig ki volt állítva" - közölte L. Simon László, aki egyúttal hangot adott annak is, hogy fontosnak tartaná, ha a kiállítás ebben a formában bejárhatná Európa jelentős múzeumait.

A politikustól tudjuk: a kiállítás létrejöttét 50 millió forinttal támogatta a kormány, de többek között a Nemzeti Kulturális Alap, a Magyar Fejlesztés Bank és a Magyar Nemzeti Bank is szerepet vállalt a szponzori teendőkben. L. Simon szerint a tárlat megvalósítása a kiállítás léptékéhez viszonyítva rendkívül szerény költségvetésből valósult meg.

Jogtalan szorongás?

Csontváry műveinek költöztetése a szakma egy részén kívül a pécsiek rosszallását váltotta ki: többek között a nehezen szállítható művek sérülékenysége miatt aggódtak, valamint attól tartanak, hogy az állam nem szolgáltatja vissza a festményeket. György Péter esztéta szerint L. Simon ezúttal jó döntést hozott, azonban úgy véli: "az ellenvélemények nyilvánvalóan összefüggésben állnak az államtitkár egyéb, nehezen emészthető tevékenységével." Mint mondta, a hisztériának mindig van oka, de ezúttal nem tarja jogosnak a szorongást.

Keserü Ilona Kossuth-díjas festőművész szerint Csontváry munkássága sokaknak egészen különleges szerepet tölt be az életében. „Talán éppen azért van ilyen közel hozzánk, mert nem lett kanonizált művész. Nem arról van szó, hogy ne nyűgözné le a nézőit, hanem arról, hogy stílusát, műveinek formálási módját sokaknak nehéz befogadni, besorolni pedig egyszerűen lehetetlen. Nem tudunk belenyugodni, hogy egy elődünknek sikerült messze előre, túl dobni mindnyájunkat” – mondta.

A 82 éves alkotó úgy véli, Csontváryt még nem vettük birtokba, még le sem szállt hozzánk magas röptéből. Talán tanulmányainak sajátos mivolta, kései, hirtelen elhatározással megkezdett pályája az egyik oka a vele szemben máig megmaradt tartózkodásnak. Mint ismeretes, életében mindig is vonakodva tekintettek rá, míg külföldön elismerték, addig hazájában nem kapta meg a kellő tiszteletet.

A festőművész szerint: "Csontváry nem végzett szabályos, kellő időn át folytatott akadémiai tanulmányokat, azokat még az előtt abbahagyta, hogy az valami fontosat elpusztított volna benne. Így tudott nagyon szabadon bánni a megszerezhető tudással."

Gulyás Gábor, a kiállítás esztéta végzettségű, de művészettörténésznek aposztrofált kurátora ünnepnek nevezte a tárlat megnyitóját. Köszöntőjében ő is kitért a szervezés közben adódott nehézségekre ("politikai akaratként kikristályosodó ellenérdek"), azonban úgy véli, ez a vonakodás immáron hetven éve gátat szab a Csontváry-örökségnek. Mint mondta, a festő meghiúsult kiállításainak listája hosszabb, mint a megvalósult tárlatoké.

Az elmúlt évtizedekben a festőművész képeinek több tervezett egyéni külföldi bemutatkozása is elmaradt. Szegedy-Maszák Mihály irodalomtörténész, az MTA rendes tagja örömmel fogadja azt, hogy Csontváry képei végre a fővárosba kerültek. "Önző vagyok, jobban szeretném, ha Budapesten maradnának a művei.

Egykori nagy-nagybátyám, Gerlóczy Gedeon nem is gondolt arra, hogy Pécsre kerüljenek az általa megmentett képek, hiszen az 1973-ban megnyílt pécsi Csontváry Múzeum Aczél György ötlete volt" - fogalmazott lapunknak. Azt azonban elismerte, a pécsiek számára nyilvánvalóan érvágás lenne, ha a képeket elköltöztetnék.

A kalandozó művész

Csontváry művein érezni a művész markáns ecsetvonásainak nyomait, amelyek valóban egyedivé, könnyen felismerhetővé teszik alkotásait. A kiállítás összefoglaló jelleggel tárja elénk a páratlan életutat bejárt festőművész szinte teljes életművét, néhány lappangó művet és a világháború idején Oroszországba került festményt leszámítva. Mint ismeretes, Csontváry Kosztka Tivadar patikussegéd volt, amikor elhatározta, hogy otthagyja állását, hogy különböző mesterektől festészetet tanuljon, majd túlszárnyalja saját tanítóit.

Első fennmaradt olajképe, a Pillangók 1893-ból származik. Ez a kép magán hordozza Csontváry kezdeti műveinek jellegzetességeit, de a témaválasztás is hangsúlyos, hiszen a festő szabályosan imádta a tájat. Az ízeltlábúak mellé ragadozó madarakat ábrázoló festményei kerültek. Az alkotót már gyermekkorában megfertőzte a táj szépsége mellett az ornitológia is. Ezek a művek, akárcsak az embereket ábrázoló képek, túlmutatnak önmagukon, többet adnak a pusztán megfestett élőlényeknél.

A kiállítás szervezői teljességre törekedtek, így kerültek a tárlatba olyan művek is, amelyek kevésbé (el)ismertek. Azonban ezek a méretükben is kevésbé jelentősnek nevezhető alkotások a Csontváry kalandozásai ihlette művek mellett szinte szabályosan eltörpülnek. A különc művész pályája elejétől fogva rengeteg utazást tett, belföldön és külföldön egyaránt.

Különleges technikájának köszönhetően a századelőn készített Római híd Mosztarban, vagy éppen a görög, illetve a dalmát tengerpartot mintázó festményei egészen sajátos nézőpontból mutatják be az ábrázolt tájakat. Csontváry egész létét meghatározta a mediterrán és közel-keleti területek iránti vonzalma.

Ezeken a műalkotásokon az emberi és isteni teremtését közötti különbséget jelzik a kompozícióba csempészett épületek, amelyek szinte minden tájképén fellelhetőek. Kalandozásaihoz még térképinstalláció is készült azok számára, akik legalább a földgömbön szeretnék nyomon követni a művész útvonalát. ”Kirándulásokat tettem minden irányba, s kerestem a szépet” - írta később utazásairól.

A fény jegyében

Más művek mellett többek között olyan klasszikusok is bekerültek a tárlat anyagába, mint A taorminai görög színház romjai, a libanoni Baalbek városának romjait megörökítő alkotás, vagy a mindenki által ismert a Magányos cédrus című 1907-ből származó olajfestménye. Amikor elérünk az utolsó terembe, ahol a két ismert cédrusfestmény búcsúzik a látogatótól, egy pillanatra megáll velünk az idő.

Minden ember, aki legalább egy cseppnyi szépérzékkel rendelkezik, alaposan átértékeli világunkat, az emberről alkotott fogalmunkat, az idő jelenségét, a festészetben rejlő erő páratlanságát. A Magányos cédrus, Csontváry főműve sokkal hűbb önportré, mint a festő szintén kiállított önarcképe, amelyen éppen munka közben örökítette meg magát.

Csontváry Kosztka Tivadar életében központi szerepet játszott a fény motívuma is, ezt izgalmasan tükrözi a Mátrai Erik tervezte fényfolyosó, amely átvezeti a látogatót azokhoz a művekhez, amelyek immáron a fény jegyében, az ősi Nap-kultusszal rokonságban készültek. Igazán ötletes kép az Öreg halász, hiszen ha a bal oldali részt tükrözve látjuk, akkor a csónakban ülő halász imára kulcsolt kézzel, békés háttérrel látható, azonban ha a jobb oldalt tükrözzük, akkor ördöggé válik, mögötte pedig a pokol sejlik fel.

Két emelet termeiben továbbá a Münchenben készített korai szénrajzok, illetve a közel tizenöt évvel későbbről származó ceruzagrafikák is megtekinthetőek. A kiállított művek többsége a pécsi múzeumból érkezett, de számtalan alkotást kölcsönöztek a Magyar Nemzeti Galériából és miskolci, debreceni kiállítóterekből is. A Csontváry-tárlatot Mispál Attila rendezte kisfilmrészletek kísérik, amelyek Varga József színművész, a Nemzeti Színház társulati tagja főszereplésével készültek.