Canete klímaügyi EU-biztos attól tart, hogy a tárgyalássorozaton résztvevő államok kifutnak az időből, ezért a The Guardian brit lapnak adott, hétfőn közzétett interjújában sürgette az érintett országok vezetőit, adják meg a felhatalmazást minisztereiknek a megegyezésre.
Ban Ki Mun ENSZ-főtitkár szintén megkongatta a vészharangot egy hete, amikor az ENSZ-ben az ügyben illetékes vezetőkkel áttekintette a tárgyalások állását.
„Csigalassúsággal haladnak a megbeszélések, s ha nem sikerül gyorsítani, nem tudunk erős klímamegállapodást aláírni Párizsban” – aggodalmaskodott a világszervezet főtitkára, bár borúlátó megállapításainak kissé ellentmond, hogy egy sor pozitív
fejlemény is történt az elmúlt hetekben. Rendkívüli jelentőségű például, hogy Ferenc pápa külön enciklikában állt ki a klímavédelem fontossága mellett. Ez volt az első alkalom, hogy a katolikus egyházfő környezetvédelmi témáról értekezett, rámutatva, hogy a globális felmelegedés káros hatásai a legszegényebbeket sújtják a leginkább.
Kedvező visszhangot váltott ki az is, hogy a G7 tagállamai júniusi, németországi találkozójukon megerősítették elkötelezettségüket a 2 Celsius fokos klímacél mellett, azaz a világ vezető gazdasági hatalmai azon fognak dolgozni, hogy sikerüljön az iparosodás előtti időszakhoz képest 2 Celsius fok alatt tartani bolygónk felmelegedésének mértékét. Ha viszont semmit nem lép a világ, akkor a század végéig akár 5 Celsius fokot is meghaladhatja a felmelegedés, s egyre nőnek a globális felmelegedés kockázatai, nagy szárazságok, a sarki jég olvadása, tengerszint emelkedése, pusztító tornádók, rendkívüli időjárási jelenségek.
A hét legfejlettebb állam – az Egyesült Államok, Nagy-Britannia, Francia-, Német- és Olaszország, Japán, valamint Kanada – vállalta, hogy megvonják a fosszilis energiaforrások felhasználásától az állami támogatást, 2100-ig pedig teljesen „dekarbonizálják”, vagyis „tiszta energiára” állítják át energiatermelésüket. A G7 állam- és kormányfői emellett a 2010-es szinthez képest 40-70 százalékkal csökkentenék a károsanyag-kibocsátást, ez azonban csak átlagos vállalás: az Európai Unió jóval drasztikusabb, Japán és Kanada kissé visszafogottabb célokat tűz maga elé. A legszegényebb, s a globális felmelegedés káros időjárási hatásainak leginkább kitett államok támogatására 2020-tól évi 100 millárd dollár előteremtését ígértek be korábban a nagyhatalmak, de még a 2009-ban Koppenhágában kilátásba helyezett, 30 milliárdos segélyalapba sem igen gyűlik a pénz. A G7 mindenesetre e téren is megerősítette korábbi vállalását.
Az ENSZ klímaváltozási keretegyezményét (UNFCCC) aláírt felek 21. utókonferenciáját tartják majd a francia fővárosban, a szakértők között csak COP 21 néven emlegetett tanácskozást hatalmas várakozás előzi meg. Ezúttal - okulva a koppenhágai monstre klímacsúcs (COP 15) negatív tapasztalataiból - nem állam- és kormányfők, hanem szakminiszterek tárgyalnak majd Párizsban, megkímélve főnökeiket a még mindig nem kizárható kudarc kockázataitól. Tavaly év végén, Limában már nagyjából készen állt egy szövegtervezet, de még mindig rengeteg munka vár a szakértőkre, mire a majd 90 oldalas egyezmény minden sorát sikerül véglegesíteni. Legutóbb Bonnban két hétig dolgoztak a szakértők és a kormányzati illetékesek, s a tervek szerint augusztusban és októberben a német városban még két alkalommal tartanak hasonló megbeszéléssorozatot. A klímaügyek előtérben lesznek az ENSZ szeptemberi fenntartható fejlődési csúcstalálkozóján is.
A formálódó Párizsi Egyezmény a globális felmelegedést elleni küzdelemben született első megállapodás, az 1997-ben megkötött, 2005-ben életbe lépett, 2012-ben lejárt, ám ideiglenesen 2020-ig meghosszabbított Kiotói Jegyzőkönyv helyébe lépne. Az üvegházhatást okozó káros anyagok kibocsátásának korlátozását célzó, kötelező erejű vállalásokat tartalmazó új egyezményhez várhatóan az utolsó pillanatig nyújtanak be módosító javaslatokat. Christiana Figueres, az ENSZ klímaváltozási keretegyezményének végrehajtó titkára a bonni tárgyalások végén úgy nyilatkozott, „lépésről lépésre” sikerült valamelyest haladni, s eljutottak odáig, hogy az országok szakértői már értik, mit tartalmaz az egyezmény, s melyek a szükséges további lépések.
Bíztató, hogy eddig már 44 állam nyújtotta be nemzeti vállalását a világszervezethez, s reményt keltő az is, hogy a korábban vonakodó két legnagyobb szennyező, az Egyesült Államok és Kína szintén hajlandó a széndioxid-kibocsátás korlátozását célzó intézkedéseket elfogadni. Az Európai Unió, ahogy korábban, továbbra is komoly klímacélokat tűz maga elé. A 2013 októberi EU-csúcson vállalták, hogy 1990-hez viszonyítva 2030-ig az üvegházhatást okozó gázok kibocsátását legalább 40 százalékkal csökkentik. Célul tűzték ki azt is, hogy 2030-ra az energiatermelés és –megtakarítás legalább 27 százalékát megújuló energiaforrások teszik majd ki. Sőt, az EU már 2050-re tekint előre: addigra legalább 80 százalékkal csökkentenék a károsanyag-kibocsátást.
Barack Obama amerikai elnök már többször is megerősítette, hogy második hivatali ideje hátralevő másfél évének egyik fő célja a globális felmelegedés elleni küzdelem. Legutóbb éppen David Attenborough brit természettudóssal folytatott fehér házi beszélgetésén húzta alá, hogy „gyors és globális” megoldásokra van szükség a klímavédelem terén. Obama tavaly Hszi Csin-ping kínai elnökkel közösen nyilvánította ki készségét az üvegházhatást okozó gázok kibocsátásának csökkentésére. Az amerikai felajánlás a 2005-ös szinthez képest a károsanyag-kibocsátást 26-28 százalékkal csökkentené 2025-ig. Tavaly az amerikai környezetvédelmi ügynökség (EPA) a levegőszennyezés csökkentését célzó Clean Air Act értelmében szövetségi államokra leosztva határozattervezetet tett közzé arról, milyen feladatokat kellene vállalniuk a klímavédelem terén.
A végső változatot az Obama-kormányzat augusztusra ígéri, de a republikánus kormányzók már jó előre közölték: meg akarják torpedózni az elnök tervét, noha nagy szabadságot kapnának abban, hogy milyen helyi módozatát találnák meg a karbonkibocsátási korlátozás betartásának.
Kína is benyújtotta már nemzeti vállalását, amely szerint a széndioxid-kibocsátás 2030-ig érné el tetőpontját. Addigra 20 százalékra emelnék a megújuló energiaforrások felhasználását az energiafogyasztásban, összességében évi 4,3 százalékos csökkentést vállalnak. Japán 2030-ig 26 százalékos széndioxid-terhelés csökkentést helyezett kilátásba. India szeptemberre ígéri vállalását, Ausztrália sem tette még közzé klímacéljait. Mexikó az első nagy fejlődő gazdaság, amely a károsanyag-kibocsátás 25 százalékos visszafogását vállalta. Brazília egyharmadra növelné 2030-ig a megújuló energiaforrások arányát.
Mindennek dacára több környezetvédelmi szervezet változatlanul aggódik, mivel szakértőik számításai szerint továbbra is komoly esély van rá, hogy az országonkénti klímavállalások, bármennyire ambíciózusak is, nem hozzák meg a várt "enyhülést". Így, még ha minden állam teljesíti is ígéreteit, nem kizárt, hogy a 3,5 Celsius-fokot is elérheti a globális felmelegedés. A párizsi megállapodást tehát sürgősen újabb tárgyalásoknak kell majd követniük.
