Előrehozott választás Törökországban?

Egy hónap telt el a török parlamenti választás óta, de a kormányalakítás tekintetében semmiféle előrelépés sem történt. Recep Tayyip Erdogan elnök nem hajlandó háttérbe vonulni, így egyre nagyobb az esélye annak, hogy novemberben előrehozott választást rendeznek meg. Ma kezdi meg a kormányalakítási tárgyalásokat Ahmet Davutoglu miniszterelnök.

Szakértők úgy vélték, hogy Törökországban a parlamenti elnök megválasztásának folyamata már jelzés lehet arra, merre akar elmozdulni a jelenlegi kormánypárt, az AKP, s mely ellenzéki pártot kíván megnyerni koalíciós partnernek, hiszen a poszt esetleges felajánlása komoly gesztust jelentett volna bármely pártnak.

Azért is lett volna komoly előrelépés, ha nem a Recep Tayyip Erdogan által fémjelzett kormánypárt valamely politikusa kapja a tisztséget, mert 2002 novembere óta csak AKP-s személyiség irányította a törvényhozás munkáját (sorrendben Bülent Arinc, Köksal Toptan, Mehmet Ali Sahin).

A parlament elnökének megválasztása azonban inkább arra utalt, hogy az AKP tovább akarja húzni az időt, s esze ágában sincs megosztani a hatalmat egyetlen párttal sem. A törvényhozás élére ugyanis az előző védelmi minisztert, Ismet Yilmazt választották meg, ami egyértelműen azt jelzi, hogy továbbra is Erdogan határozza meg hazája belpolitikáját.

Hogy azonban az AKP hatalma már nem a régi, azt a korábbiaknál jóval hosszabb ideig tartó szavazási procedúra is bebizonyította, hiszen – miután az AKP-nak már nincs meg az abszolút többsége a törvényhozásban – csak a negyedik szavazási körben választották meg, amikor az egyszerű többség is elegendő volt. 258 voksot kapott, éppen ennyi képviselővel rendelkezik az AKP, az ellenzéki köztársasági néppárt jelöltje, a török belpolitika nagy öregje, Deniz Bakalra csak 182-en szavaztak.

A török belpolitika mintha zsákutcába jutott volna. Nyilvánvaló, hogy Erdogan nem hajlandó lemondani az irányításról. Ez azonban súlyos következményekkel jár. Erdogan terve eredetileg az volt, hogy pártja kétharmados többséget szerez a parlamentben, amely lehetővé tette volna az alkotmány módosítását, s a parlamentáris demokrácia után az elnöki köztársaság bevezetését.

Ezzel hatalmát is átmenthette volna. A nagy terv nem vált valóra, az AKP folyamatosan csökkenő népszerűsége a választási eredmények is visszatükrözték azzal, hogy még az abszolút többséget sem sikerült megszerezni, 13 év után először.

Az AKP-n kívül három párt került be a törvényhozásba. A szociáldemokrata színezetű CHP, az MHP, valamint három százalékkal meghaladva a tíz százalékos parlamenti küszöböt, a kurdokat képviselő HDP. Az AKP és a HDP esetleges koalíciója eleve esélytelennek tűnt, hiszen a kormánypárti politikusok a kampányban kurdellenes kampányt folytattak.

Szakértők úgy vélték, hogy az ország szempontjából az AKP és a CHP szövetsége lenne a legkedvezőbb forgatókönyv, de ideológiailag talán közelebb áll egymáshoz a jelenlegi kormánypárt és a kurd békefolyamatot elutasító MHP. Akadt azonban egy bökkenő: mindhárom ellenzéki párt előre kikötötte, csak akkor hajlandó szövetkezni az AKP-val, ha Erdogan háttérbe vonul, s már nem törekszik politikai befolyásra.

Mivel az AKP lényegében egyszemélyes párt, ez már kezdettől fogva megvalósíthatatlannak tűnt. A CHP ráadásul azt is követelte, hogy vonják felelősségre az AKP korrupciós botrányba keveredett politikusait, ami szintén nem volt az elnök ínyére, hiszen alighanem majd minden korrupciós szál végül hozzá vezet.

Erdogan többször is mielőbbi kormányalakításra szólította fel a pártokat, arra azonban soha sem tért ki, hogy ennek legnagyobb akadálya éppen az ő személye, nem csillapodó hatalmi ambíciói. Ellenzéki török lapok azt gyanítják, hogy a török államfő az időnyerésre játszik. Ezt jelzi az is, hogy csak múlt hét csütörtökén, több mint egy hónappal a parlamenti választás után bízta meg a kormányalakítással Ahmet Davutoglut, az AKP elnökét, ügyvezető miniszterelnököt.

Ez az időnyeréses stratégia állítólag Davutoglunak sem tetszik, aki egyre kevésbé ért egyet azzal, hogy Erdogan továbbra is ily mértékben beleszól a török belpolitika irányításába. Ha a mai nap folyamán megkezdheti a kormányalakítási tárgyalásokat, akkor 45 napja van arra, hogy megállapodásra jusson, akár egy kisebbségi kabinet létrehozásáról.

Ehhez természetesen meg kell nyernie egy másik parlamenti tömörülést a koalíció külső támogatására. Amennyiben ez nem következik be, akkor előrehozott választást kell kiírni, amelynek a legvalószínűbb időpontja november.

Egy az AKP-hoz közel álló újságíró, Abdülkadir Selvi szerint Davutoglu nem akarja elsietni a tárgyalásokat. Pártján belül előzőleg már két bizottságot hozott életre, egyik tagjai a CHP-val, a másikéi az MHP-val léptek kapcsolatba. A gyors kormányalakítás távolról sem valószínű.

Amennyiben a 45 napos határidő után nincs megegyezés, Erdogan javaslatot tehet egy négypárti kormány megalakítására. Ennek létrejöttére azonban nincs sok esély, mert az MHP kizárja az együttműködést a HDP-vel. Ezért kisebbségi AKP-kabinet jöhet létre, amelyik a következő választásig lehet hatalmon. S minden kezdődhet elölről. A gyakorlatban ez azt jelenti, hogy még legalább novemberig Erdogan irányíthat a háttérből.

Az időhúzás azonban az ország sorsa szempontjából nem tűnik jó ötletnek. Egyrészt gazdasági okokból. A görög válság Törökországban is érezteti a hatását. A tőzsde ingadozása ismételten megmutatta, mennyire sérülékeny maradt a török gazdaság a 2000-es évek GDP-növekedése ellenére, s továbbra is mennyire a külföldi beruházásokra van utalva. Rendkívül fontos, mielőbbi gazdasági döntések meghozatalára lenne szükség.

Az egyedüli pozitívuma a görög válságnak az volt, hogy magára talált a török líra, amely a júniusi választást megelőzően negatív rekordokat döntögetett. A másik bizonytalansági tényező Ankara szempontjából a szíriai válság, amely még meglepetéseket is tartogathat. Egyre jelentősebb csapatokat vonnak össze a törökök a szíriai határnál. Ahmet Davutoglu ügyvezető kormányfő ugyan azt közölte, nem kívánnak bevonulni az országba, intő jel lehet, hogy augusztus elején leváltják Necdet Özel vezérkari főnököt, aki ellenzi a bevonulást.

A csapatösszevonások híre aggodalmat keltettek a kurd lakosság körében, attól tartanak, hogy egy esetleges török katonai szerepvállalás Szíriában az ottani kurd kisebbség ellen irányul. Ankarai HDP-s képviselők egy csoportja ezért a kurd békefolyamat felélesztését követelték a kormánytól. Erre jelenleg nem túl nagy az esély.

„Ne zsarolják az ellenzéket!”

Kemal Kilicdaroglu, a szociáldemokrata színezetű ellenzéki párt, a CHP elnöke felszólította az AKP-t, ne zsarolja az ellenzéket azzal, hogy ha nem jutnak dűlőre az új kormányról, akkor előrehozott választást kell kiírni az országban. Mint fogalmazott, Ahmet Davutoglu, az AKP elnöke nem határozhatja meg a koalíció megalakításának feltételeit csak azért, mert pártja szerezte meg a legtöbb mandátumot a választáson.

Ezért nem fogadható el az a hozzáállás, amely szerint „alakítsunk kormányt, vagy előrehozott választást rendezzünk”. Kilicdaroglu a Hürriyet közlése szerint hozzátette azt is, nem dőlne össze a világ, amennyiben idő előtti voksolást kellene rendezni az országban, de gazdasági szempontból nagyon rossz döntés lenne.