Tízezrek a szeretet hatalmáért - Riport a Pride-ról

Fontos, hogy férfiként, nőként, valamilyen másneműként, magyarként, zsidóként, romaként, hajléktalanként vagy bevándorlóként kiálljunk egymás mellett, mindannyiunk jogaiért - ezt üzenték a szombati Budapest Pride szervezői és résztvevői. A felvonuláson idén minden korábbinál többen, mintegy húszezren jelentek meg, akik kordonok között, egy békés buli keretében hirdették a békét, s mutatták meg a szeretet erejét. Atrocitás nem történt. A Budapest Pride-ról készített képgalériánkhoz kattintson ide!

"Nagy ünnep a mai, a bátorság ünnepe, ma ugyanis azt ünnepeljük, hogy valaki vállalja önmagát" - mondta a szombati Budapest Pride felvonulást megnyitva Fischer Iván. A Budapesti Fesztiválzenekar és a berlini Konzerthaus zeneigazgatója, a világhírű karmester beszédében kiemelte: a melegek ugyanolyan tagjai a társadalomnak, mint mások, azzal az egyetlen különbséggel, hogy társul egy azonos neműt választanak egész életükre. "Olyan világban szeretnék élni, ahol a társadalom elfogadja, ha egy felnőtt egy azonos neművel akar együtt élni" - mondta, hozzátéve: egy normális heteroszexuális közösségnek el kellene fogadni, ha egy meleg pár házasságra akar lépni. Arról is szólt, bátor az a fiatal, aki kamaszkorában először megérzi, hogy az azonos neműekhez vonzódik. "Olyan világban szeretnék élni, ahol a szülők erre azt mondják: semmi baj, csak azt akarjuk, hogy boldog légy" - fogalmazott a karmester, aki a homofóboknak azt üzente, hogy a homoszexualitás veleszületett tulajdonság, és soha nem lehet tudni, mikor kell egy homofóbnak azzal szembesülnie, hogy gyermeke homoszexuális.

"A szembenállás helyett az odafordulást, a kirekesztés helyett a szolidaritást választjuk" - mondta a Milanovich Dominika. A Pride egyik sajtószóvivője azt emelte ki, az immár 20. alkalommal megrendezett Budapest Pride a régió legrégebbi ilyen rendezvénye, és erre büszkék is. Hangsúlyozta ugyanakkor, hogy idén nemcsak a máig nem biztosított jogegyenlőség miatt, hanem azért is fel kell vonulni, mert nem akarnak kerítéseket látni a különböző társadalmi csoportok között, a kirekesztés helyett a kisebbségi csoportok melletti szolidaritást választják. Hozzáfűzte: szolidárisak a menekültekkel és a bevándorlókkal is egy olyan országban, ahol állami üldözés éri őket. Azt üzente a vezető politikusoknak, hogy "a hatalom szeretetét felváltja a szeretet hatalma". Amennyiben a felvonulás provokáció, ők provokálnak, amire azért van szükség, mert az LMBTQ-emberek többsége még mindig félelemben él. Végül arról beszélt, úgy hírlik, hogy a kormány családvédelmi kampányba kezd, ebben az esetben pedig azt követelik, annak legyenek részei a "szivárványcsaládok" is.

A felvonulást más civil szervezetek mellett támogatásáról biztosította az Amnesty International Magyarország, a Társaság a Szabadságjogokért, a Keresztények a melegekért, illetve a politikai pártok közül a Demokratikus Koalíció (DK), az Együtt és a Párbeszéd Magyarországért. Jelen volt az MSZP és a Magyar Liberális Párt is, amikor ugyanis a menet zenével, zászlókkal, transzparensekkel elindult az Andrássy úton az Opera előtti területről, a tömegben több politikus is feltűnt. Láttuk többek között Juhász Pétert, az Együtt alelnökét és Szigetvári Viktort, a párt elnökét, Bodnár Zoltánt, a Liberálisok volt főpolgármester-jelöltjét, Burány Sándor és Lendvai Ildikó MSZP-s politikusokat, valamint Gyurcsány Ferenc volt kormányfőt, a DK elnökét és feleségét, Dobrev Klárát is. Nem találkoztunk ugyanakkor a kormánypárt egyetlen képviselőjével sem.

A menetet öt kamion vezette fel, a színes léggömbökkel feldíszített járműveken zenekarok adtak koncerteket, s táncosok szórakoztatták a felvonulókat. A legtöbben szivárványszínű és uniós zászlókat, valamint nemzeti lobogókat lengettek, feltűntek babakocsit toló párok is, sokan pedig kerékpárral érkeztek. A magasba tartott transzparenseken a többi között az volt olvasható, hogy "Jézus mindenkit szeret", valamint "Egyenlő adók, egyenlő jogok", valamint hogy a "Szeretet mindig egyforma". A tömegnek egyébként két óra kell ahhoz, hogy eljusson a Tabánba, a menet eleje már átért a Lánchíd budai oldalára, amikor a vége még a pesti oldalon, a Széchenyi térnél haladt. A célba érés után a szervezők köszöntötték, bulira invitálták, illetve békében útjukra bocsátották a felvonulókat, agressziónak, provokációnak nyoma sem volt.

Ugyanakkor már kezdés előtt, az Andrássy úton felhúzott kordonnál néhány tucat, a felvonulást nyíltan ellenző szélsőséges jelent meg, köztük Budaházy György. Az ellentüntetők "Undorító a másságotok", a "Másság takarodjon máshová", "Ha Isten velünk, ki lehet ellenünk" feliratokat tartottak fel. Egy páran megpróbáltak bejutni a kordon mögé, ekkor kisebb lökdösődés alakult ki, ami komolyabb atrocitás nélkül véget ért. A felvonulást az Erzsébet téren is ugyanez a 20-30 ellentüntető várta, akik sípszóval és folyamatos szidalmazó kiáltásokkal igyekeztek a tízezres tömeget megfélemlíteni - sikertelenül. A megfelelő távolságban megduplázott kordon és a mögötte sorakozó rendőrök miatt ugyanis nem tudták a felvonulókat száz méternél jobban megközelíteni. A BRFK közlése szerint mindössze két embert állítottak elő, bár a rendőrség arról nem adott tájékoztatást, miért volt szükség az intézkedésre, mindössze azt közölték, hogy a hatóság szerint az érintettek szabálysértést követtek el. A BRFK arról is beszámolt, hogy egy esetben közbiztonságra különösen veszélyes eszközt foglaltak le.

Pont megfelel a propagandának

"Amikor hazaértem (a Pride-ról - a szerk.), kíváncsi voltam, mi van a Fidesz-médiában, így felütöttem a hirado.hu-t, ahol egy kép fogadott egy feltehetően transz honfitársunkról, akit kilógó mellel fotóztak le." - írta a Kettős Mérce blog. "Ez a fotó pont megfelel annak a propagandának, hogy a buzik mind bizarr provokátorok. És nyilván semmi gond nincs a képen szereplő emberrel, csak az adóforintjainkból működő közmédia a kormány politikai céljaira használja fel a képét. Kiragadják az ő jelenlétét, és ezzel akarnak megbotránkoztatni. Maga az MTI és a híradó.hu provokál, hogy elborzassza a felvonuláson részt nem vevő embereket, akik nem látták azt a több, mint tízezer embert, aki végigvonult örömmel, nyugalommal, szeretetben a városon. Lehet, hogy páran a tizenötezer közül furcsa ruhában voltak, de ezzel nincs semmi gond, láttunk már maskarában masírozó embereket sokszor más tüntetéseken is" - tette hozzá a blog. A kép 20:34-kor került ki az MTI hírfolyamába, másfél órával azután, hogy a cég képgalériát tett közzé a felvonulásról. A hirado.hu-n megjelent cikk szerint “több százan” vettek részt a felvonuláson; ezt még a rendezvény elején írták, később nem frissítették. Kiforgatták a Pride szóvivőjének mondanivalóját, mert csak annyit idéztek tőle, hogy a felvonulók “provokálni akarnak”. De azt már nem, hogy a szóvivő azt mondta, azzal akarnak provokálni, hogy megmutatják, hogy jelen vannak, hiszen már ezt is sokan provokációnak veszik.

"Na, megyünk, mert várnak a szüleim" - ilyen és ehhez hasonló, számomra szívderítő köszöntések és búcsúk tanúja voltam kordonon innen az idei Pride-on, Zoli oldalán. Ő nemcsak a fent idézett két fiatal lány tanára, hanem afféle baloldali sztár is, így aztán békésen kamillázgattam, amíg szóba elegyedett rajongóival, barátaival, kedvesen köszönt - félve írom - politikusoknak, vagy épp nyilatkozott a sajtó képviselőinek. Mert nekem mindez furcsa. Zoli ugyanis nemcsak sztár, hanem a barátom is.

Az ember nem nagyon gondol arra, hogy felnőttként új barátokra lelhet, főként abban a közéleti posványban, ahol politikai újságíróként dolgozni kényszerül. De egy kellemes nyári délutánon megismerkedtünk Zolival, leültünk, beszélgettünk, aztán hazafelé már tudtam, hogy ő az én barátom. Talán azért, mert pontosan ugyanolyanok vagyunk mi ketten. Például mert szeretjük a matrózcsíkos cuccokat, egyformán fintorgunk a politikára és vagyunk annak megszállottjai, ugyanazokkal a jelzőkkel utáljuk és imádjuk a munkánkat, teljesen azonos arckifejezéssel nyüszítünk, amikor melegünk van és egyforma hangszínen hisztizve tudjuk közölni azt is, hogy "ha valamit utálok, akkor várakozni azt nagyon". De Zolival még az ízlésünk is megegyezik, főleg ha gin-tonikról vagy fagyiról van szó. Sőt, tök egyszerre szalad föl a szemöldökünk akkor is, amikor a Terézváros Tisztaságáért három ittasnak ható dolgozója "itt biztos vannak buzik" magasröptű humorbonbonját ismételgeti egymásnak a Pride beengedő kordonjának tövében.

Na meg aztán Zolival még abban is hasonlítunk, hogy mindketten szeretjük a pasikat. Ő egy tisztességes, jóravaló fiút, én meg most épp egy rohadékot, aki engem nem. De amikor előadtam legújabb szenvedéseim Zolinak a Pride előtt, közben és után, azt mondta: "tudom, ezen én is átmentem". Merthogy mi ugyanolyanok vagyunk. Egyformák. És egyforma dolgokon mentünk, megyünk át. A munkánkban, a magánéletünkben, a lelkünkben. Ilyen egyszerű ez.

És azon a meggyőződésemen túl, hogy Zoli és én természetesen roppant különlegesek és csodálatosak vagyunk, szombaton az az érzésem támadt, hogy van még tízezer hozzánk hasonló, velünk egyforma. Mert ott voltak a közvetlen közelemben. Az Andrássy úton elég sokakat láttam matrózcsíkos cuccban, aztán fintorogni a politikusok láttán, a Lánchídon hallottam őket sajnálkozni, hogy hétfőn munkába kell menni, vagy türelmetlenkedni a kordonnál, árnyékot lesni az égető nap elől, szánakozó-megvető pillantással sújtani azt a tizenöt kivénhedt nácit, aki csak nem adta föl, hogy provokáljon. És láttam őket szeretni is. Volt ott nagyon helyes fiú tök szép lánnyal, baromi helyes fiú még annál is szebb fiúval, aztán jöttek egymást kézen fogó lányok, láttam idősebb úriembereket évtizedes társukkal, s fiatal, hozzám hasonló magányosokat, talán egy, az enyémhez hasonló rohadék után sírva, mert az nem szereti őket viszont.

Tehát ők, Zoli, én. Azaz mi. Mi mind egyformák vagyunk.

B. I. M.

Ők

A radikálisok délután fél négy körül érkeztek a Nagymező utca és az Andrássy út kereszteződésébe, ahol egy viseltes szivacsmatracot tartottak a magasba: "Undorító a másságotok!". Remélem, azért kijön belőle a zöld festék, mert könnyen átüthet a lepedőn a felirat - gondoltam. Budaházy sleppje korban és stílusban is igen vegyes összetételű volt: találkozhattunk skinheadekkel, idősekkel, nőkkel és férfiakkal, gyerekek hál' istennek nem voltak. A ruházatok is sokszínűek voltak: ugyanúgy láthattunk "utcai ruhás" tiltakozókat, mint olyanokat, akik a magyar nemzeti radikalizmus "klasszikus", turulmadaras-nagymagyarországos darabjait viselték.

A felvonulás kiindulópontjánál feltűnt néhány tizenéves "magyar harcos" is, akik rasszista feliratú pólókra költötték a szüleiktől kapott uzsonnapénzt. Ők is próbálták "megtéríteni" a Pride résztvevőit, de amint elkezdtek hangoskodni, legalább nyolc rohamrendőr igazoltatta őket - mondanom sem kell, a fiatalok jelenléte inkább heveny nevetést váltott ki a felvonulásra érkezőkből, mintsem rettegést. A többi ellentüntetőt is hasonlóan kezelte a fesztiválra érkező tömeg: mindenki látta, komolyabb összetűzésre szerencsére esély sincs. Azért néhány komikus jelenet is lezajlott, egy ellentüntető valamiért külföldinek nézte az egyik fotós kollégát, így minden tudását bevetve, angolul próbált kommunikálni: "No fotó! No buzi!" - hajtogatta magára mutogatva.

A díszes társaságból páran tojással érkeztek, a rendőrség azonban résen volt, így nem alakult ki dobálózás. Budaházyék, látva, hogy az Andrássynál nem tudnak a felvonulás közelébe kerülni, úgy határoztak, hogy a Király utcán elindulnak a Deák Ferenc tér felé, ahol a Pride elfordult a Lánchíd irányába. Bő húsz perc kutyagolás után érkeztünk a Deák téri óriáskerékhez, ahol a nagyjából 20-25 fős társaság konstatálta, hogy itt sem jutnak 80-100 méternél közelebb. Pár kopasz olyan szinten csalódott volt, mintha fésűt hozott volna nekik a Jézuska karácsonyra Mein Kampf helyett. Amint a menet odaérkezett, a csalódottságot felváltotta a szívből jövő gyűlölet, elkezdődött a kiabálás, sípolás és az immár ikonikussá vált szivacs is előkerült. Miután elfáradtak, és belátták, hogy a felvonulók nem látják, nem hallják őket, a tanácstalanság lett úrrá a társaságon. "Na most akkor mi legyen Gyuri" - kérdezgették Budaházyt, aki úgy döntött, megindulnak Budára.

Útközben komoly eszmefuttatásoknak lehettünk fültanúi. Páran közülük például megfejtették a menekültáradat rejtélyét, a konklúziót egy idősebb hölgy fogalmazta meg: "a zsidók deportálják őket ide". Minden bizonnyal csakis így lehet. Mikor a rakpartra érkezett az "ellen-Pride", újra rontott a morálon a hatalmas rendőri jelenlét. Az ekkorra már 20 fő alá zsugorodott brigád fel-alá rohangált az alsó rakparton, de sehol sem találtak alkalmas helyet a gyűlölködésre. A felvonulásról hazaindulók pedig éppen úgy nevettek rajtuk, mint a fesztivál kezdetén.

Sz. P.