"Undorító a másságotok!" - Az ellentüntetők oldalán

A radikálisok délután fél négy körül érkeztek a Nagymező utca és az Andrássy út kereszteződésébe, ahol egy viseltes szivacsmatracot tartottak a magasba: "Undorító a másságotok!". Remélem, azért kijön belőle a zöld festék, mert könnyen átüthet a lepedőn a felirat - gondoltam.

Budaházy sleppje korban és stílusban is igen vegyes összetételű volt: találkozhattunk skinheadekkel, idősekkel, nőkkel és férfiakkal, gyerekek hál' istennek nem voltak. A ruházatok is sokszínűek voltak: ugyanúgy láthattunk "utcai ruhás" tiltakozókat, mint olyanokat, akik a magyar nemzeti radikalizmus "klasszikus", turulmadaras-nagymagyarországos darabjait viselték.

A felvonulás kiindulópontjánál feltűnt néhány tizenéves "magyar harcos" is, akik rasszista feliratú pólókra költötték a szüleiktől kapott uzsonnapénzt. Ők is próbálták "megtéríteni" a Pride résztvevőit, de amint elkezdtek hangoskodni, legalább nyolc rohamrendőr igazoltatta őket - mondanom sem kell, a fiatalok jelenléte inkább heveny nevetést váltott ki a felvonulásra érkezőkből, mintsem rettegést. A többi ellentüntetőt is hasonlóan kezelte a fesztiválra érkező tömeg: mindenki látta, komolyabb összetűzésre szerencsére esély sincs. Azért néhány komikus jelenet is lezajlott, egy ellentüntető valamiért külföldinek nézte az egyik fotós kollégát, így minden tudását bevetve, angolul próbált kommunikálni: "No fotó! No buzi!" - hajtogatta magára mutogatva.

A díszes társaságból páran tojással érkeztek, a rendőrség azonban résen volt, így nem alakult ki dobálózás. Budaházyék, látva, hogy az Andrássynál nem tudnak a felvonulás közelébe kerülni, úgy határoztak, hogy a Király utcán elindulnak a Deák Ferenc tér felé, ahol a Pride elfordult a Lánchíd irányába. Bő húsz perc kutyagolás után érkeztünk a Deák téri óriáskerékhez, ahol a nagyjából 20-25 fős társaság konstatálta, hogy itt sem jutnak 80-100 méternél közelebb. Pár kopasz olyan szinten csalódott volt, mintha fésűt hozott volna nekik a Jézuska karácsonyra Mein Kampf helyett. Amint a menet odaérkezett, a csalódottságot felváltotta a szívből jövő gyűlölet, elkezdődött a kiabálás, sípolás és az immár ikonikussá vált szivacs is előkerült. Miután elfáradtak, és belátták, hogy a felvonulók nem látják, nem hallják őket, a tanácstalanság lett úrrá a társaságon. "Na most akkor mi legyen Gyuri" - kérdezgették Budaházyt, aki úgy döntött, megindulnak Budára.

Útközben komoly eszmefuttatásoknak lehettünk fültanúi. Páran közülük például megfejtették a menekültáradat rejtélyét, a konklúziót egy idősebb hölgy fogalmazta meg: "a zsidók deportálják őket ide". Minden bizonnyal csakis így lehet. Mikor a rakpartra érkezett az "ellen-Pride", újra rontott a morálon a hatalmas rendőri jelenlét. Az ekkorra már 20 fő alá zsugorodott brigád fel-alá rohangált az alsó rakparton, de sehol sem találtak alkalmas helyet a gyűlölködésre. A felvonulásról hazaindulók pedig éppen úgy nevettek rajtuk, mint a fesztivál kezdetén.