Elvesztegetett milliók

Publikálás dátuma
2015.07.15. 07:50
Fekete György, az MMA elnöke Fotó: Molnár Ádám, Népszava
A magyar művészet kutatására évi több mint 100 millió forintos állami támogatást kap a Magyar Művészeti Akadémiához tartozó Művészetelméleti és Módszertani Kutatóintézet, azonban kutatást nem végeznek, írja az Origo internetes hírportál.

A Fekete György vezette Magyar Művészeti Akadémia (MMA) egyre több pénzből gazdálkodik, jövőre már a 6,6 milliárd forintot is átlépi a költségvetésük. A költségvetési tervezet szerint ebből az összegből 174,4 milliót különítenek el a Művészetelméleti és Módszertani Kutatóintézet működésére, további 143,2 milliót pedig az intézmény székhelyének felújítására fordítanak. Az MMA tavaly 109,4 millió forintot költött az intézet működésére.

A kutatólétesítmény központja az 1844-ben, Hild József tervei alapján épített Budakeszi úti villa. A Népszabadság információja szerint az intézmény a rendelkezésükre álló állami támogatást elsősorban a Hild-villa korszerűsítésére, kertjének és kerítésének rendbehozatalára és őrzésére fordította. Mindez azért felettébb érdekes, mert a Művészetelméleti és Módszertani Kutatóintézetnek egyetlen kutatója sincsen, s másféléves fennállása óta még nem végzett érdemi kutatást. Az MMA hivatalos honlapján nincs egyetlen elérhető dokumentum sem a tervezett kutatásokról, a kutatóintézetnek nincs weblapja sem.

A kutatóintézetnek jelenleg csupán két munkatársa van. Február óta dr. Kocsis Miklós jogász, a Pécsi Tudományegyetem Alkotmányjogi Tanszékének adjunktusa áll a szervezet alkalmazásában, valamint egy adminisztrációs feladatokat ellátó munkatárs. A művészeti akadémia szűkszavú közleménye szerint Kocsis feladata az intézet munkakész állapotba történő szervezése, az előkészítések befejeztével szakemberek veszik át a feladatokat. A tervek szerint ősztől alkalmaznának kutatókat, akik a magyar művészetet kutatnák, azt azonban még nem tudni, hogy milyen formában és módszerekkel végezné tevékenységét a maximum tizenhárom kutató.

Szerző

Negyven éve EFOTT

Publikálás dátuma
2015.07.15. 07:48
MTI Fotó: Kovács Tamás
Négyórás megakoncerttel ünnepli negyvenedik születésnapját az Egyetemisták és Főiskolások Országos Turisztikai Találkozója (EFOTT). Az eseményt ezen a héten rendezik meg Velencén. A koncert nem csak látványvilágában teszi majd különlegessé a fesztivál szombati zárónapját: a nagyérdemű olyan formációkat láthat és hallhat, amilyenekkel valószínűleg soha többé nem fog találkozni.

Az este folyamán ugyanis nyolc "fiatalabb" zenekar egy-egy „régi motorossal” kiegészülve zenél majd. A Mary Popkids mellett például Somló Tamás tűnik fel, az Intim Torna Illegál a ’90-es évek egyik ikonját, Kozsót választotta, a Magyashegyi Underground pedig a legendás KFT-vel idézi meg Afrikát. A fesztivál többi napján sem unatkoznak a bulizni vágyók, akik 12 zenei helyszínen hallgathatják kedvenceiket.

A felhozatalra nem lehet panasz, a szervezők az olyan népszerű magyar előadókat csábítottak a fesztiválra, mint a frissen feltörekvő Wellhello, a mindig pörgő Pannonia Allstars Ska Orchestra, vagy a magyar rockerek szemében legendás a Tankcspda. A nemzetközi mezőnyt az idén az izraeli Borgore, a svéd Otto Knows és az utcazenészből lett világsztár, az ausztrál DubFx erősíti.

Az aktív kikapcsolódásra vágyók számos sportprogramból válogathatnak: kipróbálhatják a buborékfocit vagy vívást, sőt a bringások a "Tekerj az EFOTT-ra!" keretin belül kedvenc járgányukkal is érkezhetnek. Emellett lesz color party, borkóstolás, gasztrofalu kézműves hamburgerekkel, mai filmeket felsorakoztató kertmozi, valamint a Dumaszínház komédiásai is mosolyt csalnak az arcokra délutánonként.

Szerző

Lelki válság a vadonban

Publikálás dátuma
2015.07.15. 07:47
Martin ( Ole Giaever ) képtelen megnyílni mások előtt Forrás: MAGYARHANGYA
Harmincas családapa a vadonban, aki lehetőségeihez mérten mindent megtesz azért, hogy leszámoljon a sok rosszal, ami felgyülemlett az életében. Helyenként kacagtató, kifejezetten őszinte belső monológ a számtalan nemzetközi fesztiválon sikerrel szereplő Magam ura című norvég film.

A hangsúlyosan komoly téma, erős társadalmi üzenet ellenére a norvég Ole Giaever Magam ura című filmje tartalmaz néhány vígjátéki elemet, de csak annyit, amennyit az élet szab ki az egyén szürke hétköznapjait kísérő vidám pillanatokként. Mert nem nevettető, amikor egy felnőtt, gyermekes férfi csupasz fenékkel szalad valahol a norvég hegyekben, a csípős hidegben? Vagy az, ha főhősünk attól tart, hogy a gyalogátkelőhely túloldalán várakozó kislány kiszúrta a spontán merevedését?

Ezeket leszámítva, Martin, akit a rendező játszik, nem nevezhető különösen humoros figurának, hiszen élete romokban hever. Habár van munkahelye, amelyről elismeri, hogy jól fizet, napi munkáját már nagyon unja, már régóta nem kielégítő a kapcsolata a feleségével sem, s úgy érzi, a legtöbb dolog iránt közömbös kisfia számára apaként megbukott. Éppen ezért dönt úgy, hogy unt ismerősi társaságát faképnél hagyva, a hegyekben tölt el néhány napot. Egyedül a gondolataival, amelyek lássuk be, néha eléggé csapongóak.

S habár - néhány kivételtől eltekintve - nem szeretem az olyan filmeket, amelyeket a főszereplő narrációja kísér végig, a Magam ura igazi erőssége éppen az a keresetlen őszinteség, amely valóban azt az érzetet kelti, mintha a férfi koponyájában járnánk. Néhol önmarcangoló, máskor önkritikus, de összességében soha nem válik sem túl giccsessé, sem túl depresszívvé az elmélkedés. Persze, Freud professzor számára nem lenne kielégítő az általánosabb gondolati mélységet elkerülő önanalízis, mégis tisztességes utazást teszünk a főszereplő koponyája körül.

Korábbi tanulmányok szerint a férfiak 7 percenként, az újabb vizsgálatok szerint 28 percenként gondolnak a szexre - ezzel Martin is így van. De legalább éppolyan természetesen viselkedik akkor is, amikor azt firtatja magában, hogy meg kellene halnia a feleségének ahhoz, hogy a válás zökkenőmentesen menjen. Hangsúlyos kérdés az is, mi az, amit az ember "örökségként" a szüleitől kap, s hogyan képes jobb emberré válni, mint szülei. Ezek a kérdések olyan intimitást kölcsönöznek a filmnek, amellyel sok más, ennél dicsértebb filmalkotást is illett volna felruházni.

Az Ole Giaever rendezésében, forgatókönyvével és főszereplésével készült produkcióban árnyaltan benne van az is, hogy valójában milyen a társadalom, amiben élünk: felszínes, üres, mesterkélt és teljesen felesleges társadalmi egyezményeket követünk. Ellentétben a hasonló tematikájú filmekkel (az Oscar-díjas Reese Witherspoon főszereplésével készült Vadon kifejezetten élvezetes volt), a Magam ura azért is egyedi, mert a kötelező idealista végkicsengés helyett azt mondja, egy utazás képes arra, hogy átértékeljük az életünket, de arra nem, hogy azt karikacsapásra meg is változtassuk.

Az pedig külön dicséretes, hogy a magyarhangya és a SCOPE50 filmforgalmazók, akik a kisebb médiafelhajtással útjára bocsátott európai filmtermés csemegéit az anyagi bukás ellenére mutatják be, a magyar közönséget is megajándékozták ezzel a filozofikus utazással.