Előfizetés

Egyszerre búcsúztak a klublegendák

Publikálás dátuma
2015.07.16. 07:53

A liverpooli Steven Gerrard, a madridi Iker Casillas, vagy éppen a barcelonai passzkirály, Xavi. Valamennyien csapatuk ikonikus alakjaivá váltak az elmúlt évtizedekben. Mintha hullám söpört volna végig az európai topfutballban, hiszen az elmúlt hetekben nem csak ők intettek búcsút a klubhűség mintaképei közül. A Népszava a távozó csillagokat gyűjtötte csokorba.

Iker Casillas (Real Madrid)

1990-2015

Minden idők egyik legjobb spanyol kapusa huszonöt év, 725 mérkőzés és 19 különböző nagy trófea után intett búcsút a Real Madridnak, nem csoda, hogy múlt vasárnap a könnyeivel küszködve köszönt el. Casillas nyolcévesen került a Real utánpótlásába, az első csapatban 1999 szeptemberében – 18 esztendősen – mutatkozott be. Villámgyorsan ívelt felfelé a karrierje, hiszen egy évre rá már kiszorította a kapuból a német válogatott Bodo Ilgnert, 2000-ben pedig minden idők legfiatalabb kapusaként léphetett pályára a Valencia elleni BL-döntőn, melyet 3-0-ra meg is nyertek a királyiak.

Még csak 21 volt, s már kétszeres Bajnokok Ligája-győztesnek mondhatta magát, akkoriban aligha gondolta, hogy a harmadikra 2014-ig várni kell. A Portóba igazoló játékost öt alkalommal választották meg a világ legjobb kapusának, és a sportteljesítményéért Asztúria Hercege díjat kapott. „Ez a klub nemcsak labdarúgóvá, hanem emberré is nevelt, és ezért nagyon hálás vagyok” – mondta Casillas, aki csak játékosként búcsúzott, hiszen a tervei közt szerepel, hogy valamilyen vezető beosztásban visszatér szeretett klubjába.

Steven Gerrard (Liverpool)

1987-2015

„Legendát hagysz magad mögött és hősként térsz majd vissza. Liverpool városa mindig veled lesz. You'll Never Walk Alone” – volt olvasható azon a cipőn, melyben Gerrard utoljára lépett pályára a Anfield Roadon. A Crystal Palace elleni meccs végül nem alakult szerencsésen, hiszen a vörösök 3-1-re kikaptak, a szurkolók mégis percekig ünnepelték a futballistát, aki az elmúlt években megszámlálhatatlan boldog pillanatot szerzett nekik. Steven

Gerrard hétéves kora óta tartozott a Liverpoolhoz, 1997. november 5-én írta alá az első profi szerződését, majd bő egy évvel később, 1998. november 29-én bemutatkozott a Premier League-ben.

Három évvel később már részese volt a Liverpool története legsikeresebb évének, amelyben a Vörösök öt trófeát is nyertek. Részese volt mind az öt kupa - Ligakupa, FA- és UEFA-kupa, Charity Shield, európai Szuperkupa - elnyerésének. Pályafutása következő csúcspontja a 2005-ös, megnyert isztambuli BL-döntő volt, amikor a Pool háromgólos hátrányból állt talpra. A csodálatos rúgótechnikával megáldott Gerrardnál volt technikásabb játékos, ám minden meccsen szívvel-lélekkel hajtott, ezért is rajongtak érte Liverpoolban. Ez a mentalitás bizonyosan jellemzője lesz a Los Angeles Galaxyban is.

Xavi Hernández (Barcelona)

1991-2005

Az idén véget ért egy korszak Barcelonában. A katalán klub emblematikus alakja Xavi Hernández ugyanis távozott, s a katari al-Szaddban folytatja pályafutását. A 35 esztendős középpályás 1991-ben került a gránátvörös-kékek akadémiájára, s egészen a 2014-2015-ös idényig a klub alkalmazásában állt. A felnőtt csapatban 1998-ban - góllal - debütált a Mallorca elleni Spanyol Szuperkupa-mérkőzésen. A 17 év alatt számtalan trófeát bezsebelt, nemcsak

egyesületében, hanem a spanyol válogatottban is. Többek között világ- és Európa-bajnok, spanyol bajnok, Bajnokok Ligája-győztes, Király Kupa- és Szuperkupa-győztes, valamint klubvilágbajnok lett. Xavi szebb búcsúról aligha álmodhatott volna. A Barcelona ugyanis 2009 után ismét triplázni tudott, vagyis megnyerte a La Ligát, a kupát és a Bajnokok Ligáját is. Ez pedig azt jelentette, hogy a katalán klub az egyetlen együttes a világon, amely kétszer is triplázni tudott, Xavi mindkétszer a részese volt a sikernek.

Bastian Schweinsteiger (Bayern München)

(1998-2015)

Az ifjú Bastian Schweinsteigerből majdnem síelő lett, a szüleinek ugyanis síboltjuk volt Oberaudoufban, ám később azt nyilatkozta, hogy a hideg és a rengeteg felszerelés sem vonzotta. Helyette 1998-ban, 13 évesen a Bayern München akadémiájára került, ahol eleinte balszélsőként számítottak rá, azonban Louis van Gaal 2009-es érkezésével mélységi középpályást képeztek belőle. Az idén nyáron éppen a holland mester kérésére

igazol át a Manchester Unitedhez, miután 17,5 millió eurót fizettek a játékjogáért. A 30 éves játékos rekordnak számító, nyolc Bundesliga-elsőséggel rendelkezik, egyedül Oliver Kahn és Mehmet Scholl tud ennyit felmutatni. Emellett hét Német Kupát, illetve egy-egy Bajnokok Ligája-serleget és klubvilágbajnoki címet ért el 501 mérkőzésen a bajorokkal, akiket 67 góllal szolgált. Példaképével, Frank Lamparddal 2010-ben, a vb-nyolcaddöntőben találkoztak a 4-1-es német sikerrel záruló mérkőzésen, melyet követően mezt cserélt idoljával, és később büszkén feszített a szerelésben München utcáin.

Petr Cech (Chelsea)

2004-2015

A Chelsea labdarúgócsapatát az Arsenal kedvéért 15 millió euróért elhagyó Petr Cech anno két ikertestvérével látta meg a napvilágot 1982. május 20-án Plzenben. Emiatt a cseh hálóőrnek gyengébb a koponyacsontja az átlagosnál, így következhetett be súlyos fejsérülése: 2006 októberében a Reading ellen védte a „kékek” hálóját, amikor Stephen Hunt az első percben beletérdelt a hálóőr arcába, aki emiatt eszméletét vesztette, csak három hónap múlva léphetett

pályára a névjegyévé vált fekete sisakjában. Összesen 333 mérkőzésen viselte a londoniak mezét 2004 óta, ő érte el a legkevesebb találkozóból (180), hogy 100 alkalommal is érintetlen maradjon csapata hálója. Hazájában hétszer választották meg a legjobb cseh labdarúgónak, a Chelsea-vel többek közt négy bajnokságot és FA-kupát, illetve egy-egy Bajnokok Ligáját és Európa-ligát nyert. Cech nemcsak a labdarúgásban tehetséges, hét idegen nyelven beszél, valamint ügyesen dobol, ami az Arsenalnál különösen jól jöhet a szintén dobos Alex Oxlade-Chamberlain és a zongorista Alexis Sánchez mellett.

Jürgen Klopp (Dortmund)

2008-2015

Bár Jürgen Klopp „csak” 2008 és 2015 között irányította a Borussia Dortmundot, karizmatikus egyéniségével örök nyomot hagyott a szurkolók szívében. Játékosként a Mainznál húzott le tizenkét évet, majd 2001-es visszavonulását követően rögtön kinevezték vezetőedzőnek. A dortmundiaknál minden idők legeredményesebb mesterévé vált Ottmar Hitzfelddel egyetemben, mivel mindketten hat trófeát nyertek: Klopp kétszeres bajnok és Német Szuperkupa-győztes,

egyszer nyert Német Kupát és elhódította a T-Home Szuperkupa serleget. A kispadnál lejátszott jelenetei, gesztusai nagy hírnevet generáltak neki, korábban szerződést kötött vele a Puma és az Opel, a német autómárka szerint az Insignia modellekből 35 százalékkal többet adtak el a 48 éves trénernek köszönhetően. Edzői karrierjének első piros lapját 2013 tavaszán kapta a Napoli ellen, saját elmondása szerint úgy ordibált a bíróval, mint egy majom. „Hány hibát tervezel mára, tizenötöt? Akkor már csak egy dobásod van” – üvöltötte a klubját 318 mérkőzés után elhagyó edző, aki várhatóan egy szezonnyi pihenőt tart.

Már  Francesco Totti, a farkasok vezére a világ leghűségesebb labdarúgója

Casillas múlt hétvégi búcsúja után az AS Roma legendája, Francesco Totti került az élre a legismertebb egycsapatos labdarúgók listáján. A 38 esztendős olasz támadó 1989-ben került a fővárosiakhoz, 16 éves kora óta pedig a felnőttcsapat tagja. Tottinál többször senki sem húzta fel magára a „farkasok” mezét, az övé a legtöbb gól is. Noha hajlamosak vagyunk azt

mondani, hogy a klubhűség – elsősorban a sportágba áramló rengeteg pénz miatt - ma már nem jellemző a labdarúgókra, azért több olyan játékos akad, aki sok-sok évig szolgált egy csapatot.

Íme a lista a teljesség igénye nélkül: Franco Baresi (Milan, 1972-1997), Ryan Giggs (Manchester United, 1987-2014), Paolo Maldini (Milan, 1978-2009), Carles Puyol (Barcelona, 1995-2014), Paul Scholes (Manchester United, 1991-2013). Idehaza sem mindenki vándormadár, elég csak a múltból Albert Flórián (Ferencváros), Farkas János (Vasas) vagy Szusza Ferenc (Újpest) nevét említeni. A maiak közül jó ideje a jelenlegi klubját szolgálja Kanta József (MTK), Mészáros Norbert (Debrecen), illetve Devecseri Szilárd (Haladás) is.



Háromszázezer rendbeli gyilkosságban bűnrészes

R.T.
Publikálás dátuma
2015.07.16. 07:32
A túlélők leszármazottai igazságot akarnak
Háromszázezer rendbeli gyilkosságban bűnrészesség miatt négy év szabadságvesztésre ítélte szerdán Németországban a lüneburgi tartományi bíróság Oskar Gröninget, az egykori auschwitz-birkenaui náci haláltábor egyik utolsó élő őrét. A 94 éves férfira az ügyészségi indítványhoz képest szigorúbb büntetést mértek. A vádhatóság három és fél év szabadságvesztés kiszabását kérte, míg a védő a vádlott felmentését.

Gröning az SS tagjaként 1944-ben az úgynevezett magyar akció (Ungarn-Aktion) idején a haláltáborba szállított és gázkamrába küldött mintegy 400 ezer ember hátrahagyott csomagjait kezelte, előkészítve a terepet a deportáltak következő csoportjának, és bevételezte, majd az SS berlini központjába küldte a csomagokban talált pénzt. Az ügyészség és a bíróság megítélése szerint ezzel bűnrészessé vált a tevékenysége idején Auschwitz-Birkenauba hurcolt foglyok legyilkolásában

Hogy valóban börtönbe kell-e vonulnia, arról az ügyészségnek kell nyilatkoznia. Meg kell vizsgálnia ugyanis, a meglett korú elítélt van-e olyan egészségi állapotban, hogy börtönbe küldhessék.

Az ítélethirdetéskor Franz Kompisch bíró Gröninghez fordulva azzal indokolt: az ő személyes döntéseként került az auschwitzi haláltáborhoz, s nem a frontra ment. „Nem akarom gyávának nevezni önt, Gröning úr, de meg kell jegyezni, hogy inkább a biztosabb íróasztali munkát választotta” – jelentette ki a bíró. Gröning nem mutatott érzelmeket az ítélethirdetés alatt.

A túlélők leszármazottai igazságot akarnak

A túlélők leszármazottai igazságot akarnak

Kompisch azt a Németországban gyakran felmerülő kérdést is firtatta, van-e értelme évtizedekkel a holokauszt után egy ilyen jellegű bírósági eljárásnak. „Az igazság időtlen. Hetven évvel az események után is lehet igazságot tenni, s meghozni a megfelelő ítéletet. Ez nem csak lehetőség, hanem kötelességünk is” – fejtette ki. A hetven mellékvádló elégedett volt az ítélettel. „Elégtétellel tölt el bennünket, hogy a tettesek sosem lehetnek biztosak abban: nem éri őket utol az igazságszolgáltatás” – szerepel az őket képviselő ügyvéd, Thomas Waltner által közölt közös nyilatkozatban. Azért is nevezhető történelminek az eljárás, mert első ízben fordult elő egy a náci bűnöket feltáró bírósági eljárás során, hogy a vádlott elismerte bűnét, s bocsánatot kért.

Gröning védője, Hans Holtermann előzőleg védence felmentését kérte. Azzal érvelt, hogy Gröningnek alig volt szerepe az auschwitzi rémtettekben. Mint mondta, sem auschwitzi jelenlétével, sem a haláltáborba küldött emberek pénzének továbbításával nem segített az öldöklésekben, nem volt szerepe a holokausztban, legalábbis büntetőjogi szempontból. A bírósági eljárás április 21-én kezdődött meg. A sajtóban csak „Auschwitz könyvelőjeként” emlegetett Gröning már perének első napján vallomást tett. A lüneburgi bírák előtt elmondta, kétségkívül, „morális szempontból én is bűnrészes voltam.” Hozzátette, „bocsánatot kérek mindenkitől, a büntetés mértékének eldöntése az önök feladata” – jelentette ki a bíróságnak címezve.

Az ügyészség szintén az eljárás kezdetén szembesítette az eseményekkel. A bírák kiemelték, maga a vádlott ugyan nem ölt zsidókat, de bűnrészes volt. A hannoveri ügyészség akkor a vádirat felolvasása során azt emelte ki, hogy Gröning támogatta a gyilkosságokat, s a náci rezsim gazdasági haszonszerzéséért dolgozott. Azt hangoztatta továbbá, hogy a háttéremberek munkája nélkül nem vált volna lehetővé az öldöklés. A pert olyan magyarországi zsidók indították, akik túlélték Auschwitzot, vagy közeli hozzátartozóik vesztették ott életüket. A túlélők a per kapcsán azt hangoztatták, nem bosszúvágy fűtötte őket, s nem is az, hogy minél magasabb büntetést követeljenek az idős embernek, hanem az, hogy ha megkésve is, de igazságot szolgáltassanak az ügyükben.

Gröninggel szemben már a hetvenes években is eljárás indult, ám akkor az ügy nem jutott el a bírósági eljárásig a bizonyítékok hiánya miatt. Ennek kapcsán a Süddeutsche Zeitung megállapította, hogy a mostani eljárásnak alapvetően a bíróság vallomástételével kellett volna kezdődnie: meg kellett volna magyaráznia, hogy Gröning miért csak most, hetven évvel a II. világháború lezárása után került a vádlottak padjára. Mint a lap írta, ennek harminc-negyven, de legalább húsz évvel korábban meg kellett volna történnie.

A Süddeutsche Zeitung szerint a bírónak is bocsánatot kellett volna kérnie azért, hogy az eljárás megkezdésére ennyi időt kellett várni függetlenül attól, hogy a büntetésnek Gröning esetében már nincs sok értelme. Ugyanakkor a bíróság feladata az, hogy igazságot szolgáltasson. A SZ megjegyzi, nem a bírák mai generációjának bűne, hogy a múlttal való szembenézés folyamata ilyen lassan haladt, vagy éppen egy helyben állt. Az első jelentős Auschwitz-perre 1964/65-ben került sor, a társadalom is csak ettől kezdve kezdett szembenézni a holokauszt szörnyűségeivel.

A Süddeutsche Zeitung megjegyezte, hogy a holokauszt feldolgozásával kapcsolatban John Demjanjuk esete hozott áttörést. 2011 óta ugyanis az is bűncselekménynek számít, ha valaki közvetetten járult hozzá a náci halálgyár működéséhez. Az egykori lágerőr Demjanukot 2011 májusában ítélte öt év börtönbüntetésre egy német bíróság amiatt, mert bűnsegédként vett részt 27 ezer zsidónak a sobibóri haláltáborban történt meggyilkolásában. Ami Gröninget illeti, korábban már több interjút is adott saját szerepével kapcsolatban is, s ezekben szintén saját morális felelősségéről beszélt. A Spiegel még 2005-ben közölt interjút vele, amelyben részletesen ecsetelte a haláltáborokban történt szörnyűségeket. „Ha éjszaka álmodik, mindig kiáltásokat hall. Aztán csöndet” – szerepelt az akkori cikkben.

Minden a Demjanjuk-ítélettel kezdődött

A Gröning per aligha jöhetett volna létre a John Demjanjuk elleni bírósági eljárás nélkül. A vele szembeni per ugyanis mérföldkőnek számít a náci bűnösökkel szembeni németországi bírósági eljárásokban. Az ukrán születésű Demjanjukot 2011 májusában egy német bíróság ítélte öt éves börtönbüntetésre. Az ítélet végrehajtását azonban a 90 éves vádlott rossz egészségi állapota miatt felfüggesztették – írta korábban az MTI.Demjanjukot azzal vádolták, hogy 1943 márciusa és szeptembere között a sobibóri náci haláltábor őreként legkevesebb 27 900 zsidó fogoly megölésében segédkezett.

A 2009 novemberében kezdődött perben a súlyos beteg Demjanjuk egyetlen alkalommal sem szólalt meg. A tárgyalásokat egy félig ággyá átalakított kerekesszékben, sötét napszemüvegben minden rezdülés nélkül hallgatta végig.A férfi Ukrajnában született Ivan Nikolajevics Demjanjuk néven. 1942-ben a szovjet hadsereg katonájaként esett német fogságba, ahol a vádirat szerint a nácikkal való együttműködés mellett döntött, így került egy olyan 5 ezer külföldiből - baltiakból, ukránokból, kisebbségi németekből - álló alakulathoz, amelynek tagjait a nácik haláltáborok őrzésére képeztek ki.

Az alakulat az SS-nek alárendelt egységként dolgozott. Demjanjuk őrként teljesített szolgálatot a majdaneki, a sobibori és a Treblinka II. megsemmisítő táborokban.A háború után az ötvenes évek elejéig Münchenben élt, majd 51-ben kivándorolt az Egyesült Államokba, ahol felvette a John nevet, és 1958-ban meg is kapta az állampolgárságot. Múltja miatt azonban Washington számára egyre kényelmetlenebbé vált, így kiadták Izraelnek. A hetvenes évek végén, Izraelben indult eljárásban halálra ítélték azzal a váddal, hogy a treblinkai tábor őre volt.

Ezt az ítéletet 1993-ban az izraeli Legfelsőbb Bíróság megsemmisítette, mert nem volt egyértelműen bizonyítható, hogy ő lett volna az egykori foglyok által Rettegett Ivánként emlegetett őr. Demjanjuk visszatérhetett az Egyesült Államokba.Később viszont újabb vizsgálat derített fényt arra, hogy ő lehetett az, aki őrként teljesített szolgálatot a sobibóri megsemmisítő táborban. A müncheni ügyészség 2009 márciusában adott ki elfogatóparancsot Demjanjuk ellen, és az Egyesült Államok hosszú bírósági huzavona után májusban toloncolta ki az akkor 89 éves, súlyos beteg férfit. A Demjanjuk ellen folyó jogi eljárás Németországban példa nélkülinek számított. A haláltábor egykori őre az első ember, akit úgy gyanúsítanak meg, hogy egyetlen konkrét gyilkosságot sem lehet rábizonyítani.Demjanjuk 2012 márciusában halt meg

Ki volt Oskar Gröning?
Gröning 1921-ben született. Apja az első világháborúból hadirokkantként tért haza, ezután egy kisboltot vezetett. Anyja négy éves korában meghalt. Már fiatalon egy paramilitáris csoporthoz, később pedig a Hitlerjugendhez csatlakozott. 17 éves korától pénzügyi tanulmányokat folytatott. 1939-ben lépett be a náci pártba. Önként választotta a Wafen-SS-t. Kezdetben civilkiképzést kapott.
Ekkortájt lépett ki az evangélikus egyházból, ez ugyanis a nácik alapvető elvárása volt. 21 évesen kapott különleges megbízást az SS-től: 1942 szeptemberében került Auschwitzba. A haláltáborba szállított és gázkamrába küldött zsidók hátrahagyott csomagjait kezelte, előkészítve a terepet a deportáltak következő csoportjának, és bevételezte, majd az SS berlini központjába küldte a csomagokban talált pénzt.
Gröning testvére a sztálingrádi csatában halt meg. Menyasszonyát hagyta hátra. Oskar Gröning azonban testvére örökébe kívánt lépni, s megkérte a lány kezét. 1943 novemberében az SS-től kért engedélyt az esküvőhöz. A frigyre még szolgálati ideje alatt, Auschwitzban került sor. Saját állítása szerint három alkalommal is kérvényezte, hogy helyezzék őt át a frontra, mert nem bírta látni a haláltáborban zajló szörnyűségeket.
1944. október 17-én végül áthelyezték egy szárazföldi egységhez, amely az Ardenneknél harcolt. (A Wikipedia szerint az Ardenneki offenzíva a Harmadik Birodalom utolsó ellentámadása volt, amely a Wehrmacht oldalára hivatott billenteni az erőviszonyokat. Az ütközet Belgium, Luxemburg és Németország területén zajlott. Az offenzíva 1944. december 16-án indult; a német csapatok 25–30 km mélyen betörtek az amerikaiak vonalai mögé. Végül az utánpótlási nehézségek és a légitámadások miatt a német hadsereg visszavonulásra kényszerült.
Az offenzíva legismertebb filmes feldolgozása, részben a valós események alapján, 1965-ben készült el A halál ötven órája címmel.)Gröning a második világháború végén brit hadifogságba került, 1948-ban szabadult ki. Visszatért Nienburgba, ahol egy üveggyárban könyvelőként dolgozott. Feleségével, aki egyébként a náci uralom idején a Hitlerhez hű női egylet, a Bund Deutscher Mädel vezetője volt, két gyermekük született. Oskar Gröning későbbi sorsával kapcsolatban kulcsfontosságú a német Bundestag által 1979-ben elfogadott törvény, amely feloldotta az elévülést a nemzeti szocializmus idején elkövetett bűnök esetén.
1985-ben eljárást indítottak második világháborús szerepe kapcsán, de az eljárást berekesztette az ügyészség. Még ugyanebben az évben elismerte, hogy személyesen is látta az auchwitzi borzalmakat. 2005-ben a BBC-nek és a Spiegelnek is interjút adott az akkori történésekről. Később egy holokauszt-per során, amikor még nem számított vádlottnak, azt közölte: „Mindent láttam. A gázkamrákat, az elégetéseket. Auschwitzban másfélmillió zsidót öltek meg. Én is ott voltam”.Pere 2015. április 21-én kezdődött, s a szerdai ítélethirdetéssel zárult. Efraim Zuroff, a jeruzsálemi Simon Wiesenthal Központ igazgatója üdvözölte a bírák döntését, s felszólította a német igazságszolgáltatást, hogy tárjon fel további eseteket is.



Háromszázezer rendbeli gyilkosságban bűnrészes

R.T.
Publikálás dátuma
2015.07.16. 07:32
A túlélők leszármazottai igazságot akarnak
Háromszázezer rendbeli gyilkosságban bűnrészesség miatt négy év szabadságvesztésre ítélte szerdán Németországban a lüneburgi tartományi bíróság Oskar Gröninget, az egykori auschwitz-birkenaui náci haláltábor egyik utolsó élő őrét. A 94 éves férfira az ügyészségi indítványhoz képest szigorúbb büntetést mértek. A vádhatóság három és fél év szabadságvesztés kiszabását kérte, míg a védő a vádlott felmentését.

Gröning az SS tagjaként 1944-ben az úgynevezett magyar akció (Ungarn-Aktion) idején a haláltáborba szállított és gázkamrába küldött mintegy 400 ezer ember hátrahagyott csomagjait kezelte, előkészítve a terepet a deportáltak következő csoportjának, és bevételezte, majd az SS berlini központjába küldte a csomagokban talált pénzt. Az ügyészség és a bíróság megítélése szerint ezzel bűnrészessé vált a tevékenysége idején Auschwitz-Birkenauba hurcolt foglyok legyilkolásában

Hogy valóban börtönbe kell-e vonulnia, arról az ügyészségnek kell nyilatkoznia. Meg kell vizsgálnia ugyanis, a meglett korú elítélt van-e olyan egészségi állapotban, hogy börtönbe küldhessék.

Az ítélethirdetéskor Franz Kompisch bíró Gröninghez fordulva azzal indokolt: az ő személyes döntéseként került az auschwitzi haláltáborhoz, s nem a frontra ment. „Nem akarom gyávának nevezni önt, Gröning úr, de meg kell jegyezni, hogy inkább a biztosabb íróasztali munkát választotta” – jelentette ki a bíró. Gröning nem mutatott érzelmeket az ítélethirdetés alatt.

A túlélők leszármazottai igazságot akarnak

A túlélők leszármazottai igazságot akarnak

Kompisch azt a Németországban gyakran felmerülő kérdést is firtatta, van-e értelme évtizedekkel a holokauszt után egy ilyen jellegű bírósági eljárásnak. „Az igazság időtlen. Hetven évvel az események után is lehet igazságot tenni, s meghozni a megfelelő ítéletet. Ez nem csak lehetőség, hanem kötelességünk is” – fejtette ki. A hetven mellékvádló elégedett volt az ítélettel. „Elégtétellel tölt el bennünket, hogy a tettesek sosem lehetnek biztosak abban: nem éri őket utol az igazságszolgáltatás” – szerepel az őket képviselő ügyvéd, Thomas Waltner által közölt közös nyilatkozatban. Azért is nevezhető történelminek az eljárás, mert első ízben fordult elő egy a náci bűnöket feltáró bírósági eljárás során, hogy a vádlott elismerte bűnét, s bocsánatot kért.

Gröning védője, Hans Holtermann előzőleg védence felmentését kérte. Azzal érvelt, hogy Gröningnek alig volt szerepe az auschwitzi rémtettekben. Mint mondta, sem auschwitzi jelenlétével, sem a haláltáborba küldött emberek pénzének továbbításával nem segített az öldöklésekben, nem volt szerepe a holokausztban, legalábbis büntetőjogi szempontból. A bírósági eljárás április 21-én kezdődött meg. A sajtóban csak „Auschwitz könyvelőjeként” emlegetett Gröning már perének első napján vallomást tett. A lüneburgi bírák előtt elmondta, kétségkívül, „morális szempontból én is bűnrészes voltam.” Hozzátette, „bocsánatot kérek mindenkitől, a büntetés mértékének eldöntése az önök feladata” – jelentette ki a bíróságnak címezve.

Az ügyészség szintén az eljárás kezdetén szembesítette az eseményekkel. A bírák kiemelték, maga a vádlott ugyan nem ölt zsidókat, de bűnrészes volt. A hannoveri ügyészség akkor a vádirat felolvasása során azt emelte ki, hogy Gröning támogatta a gyilkosságokat, s a náci rezsim gazdasági haszonszerzéséért dolgozott. Azt hangoztatta továbbá, hogy a háttéremberek munkája nélkül nem vált volna lehetővé az öldöklés. A pert olyan magyarországi zsidók indították, akik túlélték Auschwitzot, vagy közeli hozzátartozóik vesztették ott életüket. A túlélők a per kapcsán azt hangoztatták, nem bosszúvágy fűtötte őket, s nem is az, hogy minél magasabb büntetést követeljenek az idős embernek, hanem az, hogy ha megkésve is, de igazságot szolgáltassanak az ügyükben.

Gröninggel szemben már a hetvenes években is eljárás indult, ám akkor az ügy nem jutott el a bírósági eljárásig a bizonyítékok hiánya miatt. Ennek kapcsán a Süddeutsche Zeitung megállapította, hogy a mostani eljárásnak alapvetően a bíróság vallomástételével kellett volna kezdődnie: meg kellett volna magyaráznia, hogy Gröning miért csak most, hetven évvel a II. világháború lezárása után került a vádlottak padjára. Mint a lap írta, ennek harminc-negyven, de legalább húsz évvel korábban meg kellett volna történnie.

A Süddeutsche Zeitung szerint a bírónak is bocsánatot kellett volna kérnie azért, hogy az eljárás megkezdésére ennyi időt kellett várni függetlenül attól, hogy a büntetésnek Gröning esetében már nincs sok értelme. Ugyanakkor a bíróság feladata az, hogy igazságot szolgáltasson. A SZ megjegyzi, nem a bírák mai generációjának bűne, hogy a múlttal való szembenézés folyamata ilyen lassan haladt, vagy éppen egy helyben állt. Az első jelentős Auschwitz-perre 1964/65-ben került sor, a társadalom is csak ettől kezdve kezdett szembenézni a holokauszt szörnyűségeivel.

A Süddeutsche Zeitung megjegyezte, hogy a holokauszt feldolgozásával kapcsolatban John Demjanjuk esete hozott áttörést. 2011 óta ugyanis az is bűncselekménynek számít, ha valaki közvetetten járult hozzá a náci halálgyár működéséhez. Az egykori lágerőr Demjanukot 2011 májusában ítélte öt év börtönbüntetésre egy német bíróság amiatt, mert bűnsegédként vett részt 27 ezer zsidónak a sobibóri haláltáborban történt meggyilkolásában. Ami Gröninget illeti, korábban már több interjút is adott saját szerepével kapcsolatban is, s ezekben szintén saját morális felelősségéről beszélt. A Spiegel még 2005-ben közölt interjút vele, amelyben részletesen ecsetelte a haláltáborokban történt szörnyűségeket. „Ha éjszaka álmodik, mindig kiáltásokat hall. Aztán csöndet” – szerepelt az akkori cikkben.

Minden a Demjanjuk-ítélettel kezdődött

A Gröning per aligha jöhetett volna létre a John Demjanjuk elleni bírósági eljárás nélkül. A vele szembeni per ugyanis mérföldkőnek számít a náci bűnösökkel szembeni németországi bírósági eljárásokban. Az ukrán születésű Demjanjukot 2011 májusában egy német bíróság ítélte öt éves börtönbüntetésre. Az ítélet végrehajtását azonban a 90 éves vádlott rossz egészségi állapota miatt felfüggesztették – írta korábban az MTI.Demjanjukot azzal vádolták, hogy 1943 márciusa és szeptembere között a sobibóri náci haláltábor őreként legkevesebb 27 900 zsidó fogoly megölésében segédkezett.

A 2009 novemberében kezdődött perben a súlyos beteg Demjanjuk egyetlen alkalommal sem szólalt meg. A tárgyalásokat egy félig ággyá átalakított kerekesszékben, sötét napszemüvegben minden rezdülés nélkül hallgatta végig.A férfi Ukrajnában született Ivan Nikolajevics Demjanjuk néven. 1942-ben a szovjet hadsereg katonájaként esett német fogságba, ahol a vádirat szerint a nácikkal való együttműködés mellett döntött, így került egy olyan 5 ezer külföldiből - baltiakból, ukránokból, kisebbségi németekből - álló alakulathoz, amelynek tagjait a nácik haláltáborok őrzésére képeztek ki.

Az alakulat az SS-nek alárendelt egységként dolgozott. Demjanjuk őrként teljesített szolgálatot a majdaneki, a sobibori és a Treblinka II. megsemmisítő táborokban.A háború után az ötvenes évek elejéig Münchenben élt, majd 51-ben kivándorolt az Egyesült Államokba, ahol felvette a John nevet, és 1958-ban meg is kapta az állampolgárságot. Múltja miatt azonban Washington számára egyre kényelmetlenebbé vált, így kiadták Izraelnek. A hetvenes évek végén, Izraelben indult eljárásban halálra ítélték azzal a váddal, hogy a treblinkai tábor őre volt.

Ezt az ítéletet 1993-ban az izraeli Legfelsőbb Bíróság megsemmisítette, mert nem volt egyértelműen bizonyítható, hogy ő lett volna az egykori foglyok által Rettegett Ivánként emlegetett őr. Demjanjuk visszatérhetett az Egyesült Államokba.Később viszont újabb vizsgálat derített fényt arra, hogy ő lehetett az, aki őrként teljesített szolgálatot a sobibóri megsemmisítő táborban. A müncheni ügyészség 2009 márciusában adott ki elfogatóparancsot Demjanjuk ellen, és az Egyesült Államok hosszú bírósági huzavona után májusban toloncolta ki az akkor 89 éves, súlyos beteg férfit. A Demjanjuk ellen folyó jogi eljárás Németországban példa nélkülinek számított. A haláltábor egykori őre az első ember, akit úgy gyanúsítanak meg, hogy egyetlen konkrét gyilkosságot sem lehet rábizonyítani.Demjanjuk 2012 márciusában halt meg

Ki volt Oskar Gröning?
Gröning 1921-ben született. Apja az első világháborúból hadirokkantként tért haza, ezután egy kisboltot vezetett. Anyja négy éves korában meghalt. Már fiatalon egy paramilitáris csoporthoz, később pedig a Hitlerjugendhez csatlakozott. 17 éves korától pénzügyi tanulmányokat folytatott. 1939-ben lépett be a náci pártba. Önként választotta a Wafen-SS-t. Kezdetben civilkiképzést kapott.
Ekkortájt lépett ki az evangélikus egyházból, ez ugyanis a nácik alapvető elvárása volt. 21 évesen kapott különleges megbízást az SS-től: 1942 szeptemberében került Auschwitzba. A haláltáborba szállított és gázkamrába küldött zsidók hátrahagyott csomagjait kezelte, előkészítve a terepet a deportáltak következő csoportjának, és bevételezte, majd az SS berlini központjába küldte a csomagokban talált pénzt.
Gröning testvére a sztálingrádi csatában halt meg. Menyasszonyát hagyta hátra. Oskar Gröning azonban testvére örökébe kívánt lépni, s megkérte a lány kezét. 1943 novemberében az SS-től kért engedélyt az esküvőhöz. A frigyre még szolgálati ideje alatt, Auschwitzban került sor. Saját állítása szerint három alkalommal is kérvényezte, hogy helyezzék őt át a frontra, mert nem bírta látni a haláltáborban zajló szörnyűségeket.
1944. október 17-én végül áthelyezték egy szárazföldi egységhez, amely az Ardenneknél harcolt. (A Wikipedia szerint az Ardenneki offenzíva a Harmadik Birodalom utolsó ellentámadása volt, amely a Wehrmacht oldalára hivatott billenteni az erőviszonyokat. Az ütközet Belgium, Luxemburg és Németország területén zajlott. Az offenzíva 1944. december 16-án indult; a német csapatok 25–30 km mélyen betörtek az amerikaiak vonalai mögé. Végül az utánpótlási nehézségek és a légitámadások miatt a német hadsereg visszavonulásra kényszerült.
Az offenzíva legismertebb filmes feldolgozása, részben a valós események alapján, 1965-ben készült el A halál ötven órája címmel.)Gröning a második világháború végén brit hadifogságba került, 1948-ban szabadult ki. Visszatért Nienburgba, ahol egy üveggyárban könyvelőként dolgozott. Feleségével, aki egyébként a náci uralom idején a Hitlerhez hű női egylet, a Bund Deutscher Mädel vezetője volt, két gyermekük született. Oskar Gröning későbbi sorsával kapcsolatban kulcsfontosságú a német Bundestag által 1979-ben elfogadott törvény, amely feloldotta az elévülést a nemzeti szocializmus idején elkövetett bűnök esetén.
1985-ben eljárást indítottak második világháborús szerepe kapcsán, de az eljárást berekesztette az ügyészség. Még ugyanebben az évben elismerte, hogy személyesen is látta az auchwitzi borzalmakat. 2005-ben a BBC-nek és a Spiegelnek is interjút adott az akkori történésekről. Később egy holokauszt-per során, amikor még nem számított vádlottnak, azt közölte: „Mindent láttam. A gázkamrákat, az elégetéseket. Auschwitzban másfélmillió zsidót öltek meg. Én is ott voltam”.Pere 2015. április 21-én kezdődött, s a szerdai ítélethirdetéssel zárult. Efraim Zuroff, a jeruzsálemi Simon Wiesenthal Központ igazgatója üdvözölte a bírák döntését, s felszólította a német igazságszolgáltatást, hogy tárjon fel további eseteket is.