A háború förtelme és a reményteli béke

Publikálás dátuma
2015.07.17. 07:47
Látogató a kiállításon FOTÓ: TÓTH GERGŐ
New York után Budapesten, a Capa Központban látható a Capa in Color (Capa színesben) című tárlat, ami a világhírű, magyar származású fotóművész, Robert Capa 1938 és 1954 között készült színes fotóiból mutat be impozáns válogatást. A háborúról és a békéről egyaránt megnézhetünk emlékezetes felvételeket. A KÉPRE KATTINTVA GALÉRIA NYÍLIK

Amerikai katonák fényképezkednek egy elfogott német harckocsi tetején. Szinte gúla formában helyezkednek el rajta, magukat büszkén kihúzva, öntudatos arccal bámulnak bele a kamerába. Ők most éppen győztek, meghódították a gyilkos német birodalom egy pusztító darabját, ezt a harckocsit, és ez láthatóan elégedettséggel tölti el őket. Örülnek annak is, hogy megörökíthetik ezt a pillanatot.

Ami azért elég morbid amiatt, hogy a kocsi elején hatalmas horogkeresztes zászló feszül, így a katonák akarva, akaratlanul, egy őrült, borzadályos, vállalhatatlan eszme jelképének társaságában dicsőítik magukat, és nyilván meg sem fordul a fejükben, hogy hol pózolnak. Ez a kép is látható a Capa Központban rendezett fotókiállításon. A háború diszkrét, vagy inkább morbid bája, de, ha úgy tetszik, förtelme, amit Robert Capa annyira lényeglátóan volt képes érzékeltetni. És nem feltétlenül azzal, hogy csapatokat fényképezett, bár ezt is megtette, hanem hogy közel ment az eseményekhez, az azokban résztvevő emberekhez, kamerájával akár belebámult az arcuk pórusaiba is, megmutatta, mit gondolhatnak.

Egy másik felvételen amerikai pilóta pózol a bevetésre váró bombázó mellett. Mint egy szerelmes, valósággal összesimul a repülőgépével, ezzel a rideg fémalkotmánnyal, csaknem önelégültség és nyugalom árad belőle. Olyan, mintha egy autókba belehabarodott férfi állna az új Mercedese előtt, és boldog lenne attól, hogy az övé lehet. Ez a katona láthatóan nem gondol bele, hogy mindjárt beindítja a motort, és feltehetően tömeggyilkosságot követ el.

És ez igaz akkor is, ha az agresszor ellen küzd, de akkor is emberek vannak a másik oldalon, tán olyanok, akiket csak belehajszoltak a háborúba, meg civilek, de hát valószínűleg nem lehet úgy bombákat hajigálni, hogy valaki ezen tipródik. De azt meg lehet mutatni, hogy azért ez így mindenképpen szörnyű, és ezt teszi Capa. És például az előbbi két képpel teszi, amelyeken egyáltalán nem lőnek, nem robban semmi, nyugodt, sőt már-már békés a pillanat, de ezeket a színleg békés pillanatokat mégiscsak a véres háborútól csenték el, és csendes voltukban is jelzik a brutális vérengzést.

Ahogyan ezt teszi az a híres kép is, amin csapatszállító hajó fedélzetén katonák ökölvívó meccset néznek csaknem önkívületben. Vagyis a mindjárt harcban állók olyan közelharcot bámulnak, amikor test küzd test ellen, amikor még az erősebb, az ügyesebb győz, és egy olyan háborúban teszik ezt, amit már nem a testi erő, hanem a fegyverek, a gépek, a paktumok határoznak meg inkább, mint az egyéni képességek. Van olyan kép is, amiben csak sok katona hátát látjuk, amint mezőn szétszóródva tartanak előre.

Kis alakok már ezek, távolodnak tőlünk, az arcukat nem nézhetjük meg, csupán egyenruhás, sisakos alakjuk hatol a messzeségbe, valahol Indokínában. Eltöprenghetünk azon, hogy hányan élhették túl közülük ezt az értelmetlen háborút. Akár többen taposóaknára is léphettek, ahogy végül Capa lelte 41 évesen a halálát valahol Laoszban.

A világháborút pedig még túlélte. Sőt, utána fotózta a felpezsdülő, magához térő életet. A valódi békét. Ezt az oldalát kevésbé ismerjük, pedig ebben is nagyon jó volt. Lenyűgöző például egy római felvétele 1951-ből, amin egy Capucine nevű francia modell és színésznő csupán az erkélyen könyököl, lazán, végtelen nyugalommal. Kissé fölhúzza karjain a pulóverét, egyiken mutatós ékszer. Eltöprengve a messzeségbe réved. Szépek, arányosak a vonásai, okos a tekintete, puha, ápolt a bőre, harmóniában van önmagával és a világgal. Ha úgy tetszik a jólét, a biztos jövő megtestesítője, hat esztendővel a világégés után.

Akár párba állítható lenne egy másik hölggyel, aki Svájcban, a magas hegyekben, síelés közben pihenve, egy terasz párkányán ülve, felül fürdőruhára vetkőzve, alul vastag, testre simuló nadrágban, bakancsban, napfürdőzik tökéletes harmóniában a természettel és ugyancsak önmagával. Capa paradicsominak mutatja a síelők gazdag világát, kedvtelve ábrázolja a jómódú felső köröket is. Azért amikor már elegáns, estélyis partikat is megörökít, érezhető némi karikaturisztikus jelleg. Behatol a sztárok világába, világnagyságokat is lencsevégre kap, akár fáradtan is, forgatás közben.

Élvezi a nyüzsgő életet, a városok forgatagát. És ott van a meleg, verőfényes tengerparton is, a homokban elnyúlók, a látszólag gondtalanok között. Rögzíti azt is, amint Picasso játszik Claude-dal, a kisfiával a tengerben. Felsőteste kiemelkedik a vízből, karba véve magához öleli a meztelen gyerkőcöt, átszellemült mosollyal néz rá. Ebben a nézésben benne van egész emberszeretete, humanizmusa, ahogy a felvételben Capáé szintén.

Képes volt megmutatni a borzalmat, és akár azon belül is a szépet. Vagy fordítva. Nincs kétségem afelől, hogy a magyar hadsereg fennállásának 100-ik évfordulójára bemutatott díszszemlét a szervezők szépnek gondolták. De ahogy Capa ábrázolja a marconán moccanatlan arcokat, a vezényszóra riasztóan egyszerre lépő lábakat, azzal azért lényegében a diktatúra természetrajzát is festi. Érzékenyen figyelte és tükrözte vissza a világot. Színes képei is bizonyítják, hogy mennyire nagy művész volt.

A kiállításról készült fotóinkat itt találja!

Szerző

Hazudni jó

Publikálás dátuma
2015.07.17. 07:45
Interneten fiataloknak füllentik magukat az öregek (Molnár Piroska, Jordán Tamás) FOTÓ: ÉDER VERA
A Romance.com című darab a Rózsavölgyi Szalonban az internetes párkeresés visszájáról is szólva, könnyedén, kedvesen, sőt olykor bájosan, beszél magányról, reményvesztettségről, és arról, hogy azért nem is olyan nehezen ki lehet kecmeregni a gödörből. Helyes mese, remek színészi játékkal.

Amikor meglátjuk Molnár Piroskát a Romance.com című előadás elején a Rózsavölgyi Szalonban, Hindi Brooks amerikai írónő darabjában, egy fotelban üldögélni, maga a megtestesült lepusztultság, reménytelenség, magány. Egészen lidérces. Úgy néz ki, mint aki tökéletesen leszámolt már mindennel, nincs számára már semmi fontos az életben, minél hamarabb várja a halált. Nem is egészen értem, hogy mi történt, azt hittem, egy helyes kis romantikus vígjátékra jöttem, nem tudom felfogni, hogy akkor mi ez a vérfagyasztás.

Aztán rájövök, hogy á semmi, csak az, amit eddig is tudtunk, hogy Molnár nagy színész, és egy kedves könnyedségbe is, ha éppen úgy adódik, belejátssza az élet teljességét. Az elején megmutatja a reményt vesztett, céltalan, önmagukban üldögélő, elfásult öregek helyzetét, aztán tüstént lesz ő könnyedén, játékosan, humorosan szórakoztató, sziporkázó, ha arra van szükség.

Az unokája, hogy ne a csupasz falat bámulja, beállít hozzá egy számítógéppel. Kapásból hárít, hogy ahhoz neki semmi köze, úgysem tudja majd kezelni. Aztán csak odatelepedik hozzá. Tapogatja. Félve bekapcsolja. Bambulja, hogy jé, mi minden van rajta. És unaloműzőként egyszer csak elkezd chatelni. Válaszol egy 28 éves hapsinak. És kiadja magát 25 éves lánynak. Arcára kiül a boldogság, ahogy egyre-másra kitalálja a hazugságokat, amint fiatalnak füllenti magát, vissza is fiatalodik, feltöltődik életkedvvel.

A vőlegény és a menyasszony között látszik a konfl iktus (Formán Bálint, Erdélyi Tímea) FOTÓ: DICSŐ DÁNIEL

A vőlegény és a menyasszony között látszik a konfl iktus (Formán Bálint, Erdélyi Tímea) FOTÓ: DICSŐ DÁNIEL

Persze azt nem tudja, hogy az elvileg 28 éves ifjú is túl van már hetvenen. Csak előbb kezdte ugyanazt játszani, mint ő. Gubbaszt egy kis presszóban, és szintén meglehetősen élvezi, hogy energikus, sportos, hegyet mászni is imádó, fess hapsinak adja ki magát. Amikor „kapás” van, válasz érkezik társkereső agyszüleményeire, ugyancsak meglódul a fantáziája, és a lehető legelőnyösebb külső, belső tulajdonságokkal rendelkező, partiképes ifjúnak adja ki magát.

Jordán Tamás is remek a szerepben. Szinte kiugrik a székből, annyira örül egy-egy újabb mondatának, ötletének. Még szereti cifrázni is a dolgokat. Mintha hájjal kenegetnék, úgy élvezi ezt a hazudós, Háry Jánost megszégyenítő szerepkört. Persze ő szintén özvegy, és ugyancsak érzékelteti, hogy ez a fura szórakozás, vagy a teljes reménytelenség. Tán egyetlen haverja a presszó fiatal pincére, aki pedig jobb híján szolgál fel, valójában kallódó színész ő, egyfolytában válogatásokra jár, és csodára vár.

Addig megy ez a furcsa, internetezgetős idill, addig kér újra és újra a férfi egy fényképet, míg a nő valamelyik meggondolatlan pillanatában azt találja írni, hogy a fotó nem elég kifejező, akkor inkább találkozzanak. Na, ebből aztán lesz haddelhadd. A nő unokáját, a férfi pincérhaverját kérleli, hogy a leégést elkerülve, menjen el helyette a randevúra, hogy legalább mesélje el neki, milyen a másik. Innen már kitalálható a történet. A két fiatal egymásba szeret, majd persze a két öreg is, suba subához, guba gubához, itt a boldog vége, fuss el véle.

Csak a lány vőlegénye marad hoppon, úgyis elég féltékeny volt, meg túlzottan ki akarta sajátítani a szerelmét, aki azért nem volt totálisan belezúgva. Formán Bálintnak nincs könnyű dolga, elég sematikus a figura, de azért tud ő is komédiázni. Ahogy Erdélyi Tímea is, aki a megbetegedett Sípos Vera helyett hősies gyorsasággal ugrott be a szerepbe. És jó is benne. Roppant szerethető, kissé hebrencs lányt alakít, akinek bár fölöttébb rigolyás a nagyija, de mégis tűzön-vízen keresztül ragaszkodik hozzá. A Domokos Zsolt játszotta fiú pedig kedvesen nyúlánk, érző szívű kajla, hamarosan imádják egymást.

Hát eléggé szimpla história. De közben jó színészeknek kiváló játéklehetőséget ad, és Dicső Dániel rendező hagyja is játszani őket. Meghálálják. Élettel töltik meg ezt a helyes marhaságot, kimondottan élvezik, amit csinálnak, és ezzel élvezetet szereznek a nézőknek is. Közben azt is éreztetik, hogy vannak komoly bajok, igen, tudjuk mindannyian, de azért most leginkább szórakozzunk egy jót.

Szerző
Frissítve: 2015.07.16. 23:10

Leáll az Erste NetBank a hétvégére

Tervezett karbantartási munkálatokat végeznek a magyarországi Erste Bank Csoport elektronikus rendszerein július 17-e péntek 19 óra és július 20-a hétfő 8 óra között, emiatt néhány szolgáltatás nem, illetve korlátozottan lesz elérhető - tájékoztatott honlapján a bank csütörtökön.

Az Erste NetBank működése szünetel, az Erste TeleBank, valamint az SMS szolgáltatások pedig korlátozottan lesznek elérhetőek. A bank tájékoztatásában felhívta az ügyfelek figyelmét arra, hogy pénzügyi tranzakcióikat időzítsék a korlátozás előtti vagy utáni napok valamelyikére.

Szombaton zárva lesz az a néhány Erste bankfiók is, amelyek egyébként nyitva tartanak szombatonként.

Elérhető lesz ugyanakkor a bankkártya-letiltás Erste TeleBankon és ERSTEBUSINESS24-en keresztül, lehet majd fizetni és vásárolni bankkártyával, készpénzt felvenni és egyenleget lekérdezni ATM-en keresztül.

Szerző