Ti jó emberek vagytok!

Egyszerre vagyok dühös és meghatott. Egyre dühösebb és egyre meghatottabb. Látom a menekülteket segítő civileket, Magyarország élő lelkiismeretét. Pontosabban itt, Budapesten csak őket látom. A dühöm annak szól, hogy a hivatalos Magyarország helyett ők és csak ők állnak a vártán. Segítség nélkül segítenek. Még azt sem kapják meg, amihez csak egy jóindulatú bólintás kellene. Nyilván nem a MÁV maga találja ki, hogy nem engedik be információs pultjaikat a pályaudvarokra, ahol a délről érkező vonatokról leszállókat útba igazítanák a számukra kijelölt menekülttáborok felé, ahol térképet vagy egy korty vizet adhatnának. Nekik kell megvenniük a villamosjegyet, hogy az elcsigázott vándorokat átkísérhessék az egyik vasútállomásról a másikra. A menekültek ugyan a vonaton a táborhelyig ingyen utazhatnak, de a papír, amit kezükbe nyomnak, magyar nyelvű, és a BKV-ra nem érvényes. A hatóság bizonyára úgy gondolja, elegendő nyelvleckét jelentenek nekik az őket kiutáló plakátok.

Így aztán az önkéntesek adják az információt is, nemcsak a szendvicset és a vizet. Annyian, ahányan vannak, addig, amíg bírják, és azoknak, akiket elérnek. A többiek zavarodottan tévelyegnek Budapest utcáin.

Csak a civileknek köszönhető, hogy nincs még nagyobb baj. Ők gyűjtik az adományokat, ők azok, akik cipőt és ragtapaszt adnak a sebesült lábra. Ők szereznek orvost – gyakran önkéntest – a lázas gyereknek, a gennyes fogú kamasznak. Erejük végén járnak. Nincs profi hátterük, nincs mögöttük állami intézményrendszer.

Néhányszor kicsit besegítve igazi hétköznapi hősöket ismertem meg köztük. (Félek, ártanék nekik, ha megnevezném őket, ezért legfeljebb keresztneveket említek.) Zsuzsát, aki vendéglője egy részét rendezte be központi adomány-gyűjtő helynek, és azóta éjjelét és nappalát erre a munkára áldozza. Ezer felől zúdulnak rá a kérések és a kérdések, de még sosem láttam türelmetlennek. Legfeljebb fáradtnak, nagyon fáradtnak és gondterheltnek, hiszen kizárólag civil alapon ezt a munkát nem lehet hónapokon át folytatni. A mindig jókedvű Csillát, aki vendéglátósként amúgy is fájós lábbal itt talpal tovább munka után hajnalig. Andrást, aki egész nap ingázik a pályaudvarok között. A középkorú mosolygós nőt, aki mentegetőzik, hogy műtött gerince miatt a nehezebb csomagokat nem tudja cipelni. Aztán mégis megteszi. A másikat, akinek mindig könnybe lábad a szeme, ha menekült gyerekek sorsával találkozik. Az állástalan újságírót, aki gyors eszét és szervezőkészségét most itt kamatoztatja. A nagymamát, aki egyszerűen mindenütt ott van, hajolgat, pakol, és minden adományozóhoz van egy simogató mosolya. Az angol fiút, aki csak betévedt inni egy sört a vendéglőbe, aztán látva a munkát, itt ragadt. A tündéri török vendéglőst, aki olyan ételt hoz, amit a muzulmánok is megehetnek, és minden este meghatottan ismétli: ti jó emberek vagytok.

Valószínűleg nagyon különbözőképpen gondolkodnak a világról. Nem „ellenzékiek”, többségük bizonyára idegenkedik a politikától, pláne a pártoktól. A Facebookon komoly vitát váltott ki az is, szabad-e elfogadni az MSZP felajánlott segítségét, használni székházát. Már csak ezért is ostobaságokat beszél a Fidesz ifjúsági szervezete, amikor „az MSZP-ről és csatlósairól”, az „álcivilekről” beszél, akik „végre beismerték, hogy ugyanazon tőről fakadnak”. Dehogy fakadnak. Fogalmam sincs, ki hová szavaz közülük, és ennek most nincs is jelentősége. Van köztük zenész, ingatlanközvetítő, fejvadász, pincér, gimnazista és nyugdíjas. Még a menekült-kérdésről is különbözőképpen gondolkodnak, de abban egyetértenek, hogy gyerek nem maradhat éhesen vagy cipő nélkül, a hetek óta vándorló család kell, hogy takarót és végre jó szót is kapjon.

Noha „szél ellen” cselekednek, nagyon is törvénytisztelő állampolgárok. Éppen abban működnek közre, hogy a menekült betarthassa a törvényt és emberi körülmények között eljuthasson a kijelölt táborhelyre.

Ezért nem értik, miért vannak magukra hagyva. Hajlamos vagyok azt hinni: én értem. Egyrészt a kormány valószínűleg nem bánná, ha a menekült-ellátás szempontjából Európában minket is „nem biztonságos országnak” nyilvánítanának, ahova tisztességes helyről nem küldenek vissza senkit. Hiszen, mint hírlik, nálunk még a meglévő táborokból is sátrakba akarják terelni a szerencsétleneket. Másrészt kell a konfliktus, kell az „idegenek” riasztó látványa a körúton és a parkokban, hiszen ez tartja életben a kormány legfrissebb imázsát: ők aztán kívül-belül megvédik a nemzetet, megóvják a betolakodóktól, bezzeg a hazaáruló ellenzék „bevándorló párti”.

Hallom, a kerítésből felhúznak egy „kísérleti” darabot. Mi volna, ha a kormány csak egyetlen napra „kísérleti” emberséggel próbálkozna, és tenné a dolgát? Ehhez még pengék sem kellenek. Ajánlom figyelmükbe az aligha lekomcsizható Böjte Csaba szerzetes szavait: „Hogy külföldről, Afrikából, Ázsiából rombolnák le a keresztény kultúrát? A történelem során mindig a belső bűnök bomlasztották szét a kultúránkat. Európát az itt élő megkeresztelt, de kapzsi, hitetlen, önző emberektől féltem.” Én is.

Szerző
Lendvai Ildikó, volt országgyűlési képviselő

7-en a 7-ről: Ön kit telepítene sátortáborba?

Arató András  Klubrádió

Azt álmodtam, hogy akik mellett az EU fellép, azokon háromszor veri le a Neri Matyi: tripla kerítés tripla szögesdróttal, egy kifelé, egy befelé, egy meg csak úgy. A szerb határon üdvözlet az érkezőknek: „ne vedd el az Angliába, Németországba távozott orvosaink, mérnökeink munkahelyét, egyél késsel-villával”. Az Ausztria felől visszaküldötteknek pedig: „ez nem egy biztonságos ország”. Miután felébredtem, meghallgattam a Csütörtöki Szokásost. Kiderült, nem is lázálom volt. Lázárom.

Avar János  újságíró

Szóval sátortáborba koncentrálják a menekülteket, bevált nevén koncentrációs táborba, hiszen a fő az elkülönítés a lakosságtól, ami a klasszikus konczlagerek építőinek is célja volt. Vagyis a nemzet ellenségei jobban teszik, ha fohászkodnak minél több menekültért, amiért ugyan meg lehet őket bélyegezni, de mégis jobb, mintha a hatalmat folyton csábítja a netán üresen maradó táborok látványa. Tessék mondani, őrtornyok és kutyás őrök is lesznek?

Bolgár György  rádiós újságíró

Én senkit. Nem vagyok az a telepítős fajta. De nem értem szeretve tisztelt kormányunkat: ha egyszer ki sem állhatja a menekülteket, akkor miért helyezi el őket sátorban? Hogy jó dolgukban nálunk kempingezzenek a szírek meg az afgánok? Na nehogy már! Örüljenek, hogy magyar föld van a talpuk alatt, és magyar belügyminiszter magyar gumicsizmája a nyakukon. Még olimpiai kvalifikációs versenyt is rendezünk nekik kerítésátmászásból. Irány Rio! Ott akár nyerhetnek is.

Farkasházy Tivadar  Hócipő

Én a törököket, Jumurdzsákot, Ali pasát, meg az igazi 200 ezret, amiről Gárdonyi írt, holott csak 40-50 ezren voltak. Elvégre Viktor nemcsak Putyinnal, hanem a talán még nála is demokratább Erdogannal is folyton barátkozik, Szulejmánnak szobra is van Szigetváron, mindenki őt nézi szerdánként, hogyan igáz le minket, meg másokat, már csak Zrínyiről kell kideríteni, hogy azért száz arannyal a zsebében rohant ki, mert meg akarta vesztegetni a becsületes törököket. Aztán jöhet a visszavágó Egerben.

Horváth István  hírlapíró

A Fidesz-KDNP frakciót. Ott tarthatnák az üléseiket.

Horváth Zoltán  újságíró

Ki vagyok én, hogy erről döntsek. A hivatottak meg mintha az egész nemzetet sátortáborba kívánnák terelni. Szerintük itt az ideje, hogy e téren is beteljesítsük a rendszerváltást: egykor vidám barakkjainkat visszacseréljük honszerző eleink sátrára. A húzódozókat majd a Habony Rábeszélő Művek megdumálja: voltaképp csak egy kis vidám, szögesdróttal is biztonságossá tett kempingezésről lesz szó. Ha meg valakinek ennek ellenére is lennének fenntartásai, az számíthat némi hangulatmódosító sátorverésre...

Veress Jenő  a Népszava főmunkatársa

A tábornokokat. Nekik a nevükben is benne tartózkodik az efféle sátornokozás. Gondolom, a mindenre alkalmas, főként szerénységéről közismert miniszterelnöki balkéz, Bakondi György lesz a kerítésátvágás-helyreállítási, és sátorozási kormánybiztos. Ez nagyobb biznisz, mint amennyit első főműve, a martinsalakos házak okán el lehetett lopni. Ócsa, Kolontár meg szinte kismiska! A menekülttáborokat meg annak jegyében építjük, amit a sohasem hazudó mondott: meg kell szüntetni. És ez is, az is tetszik a hívőknek.

Szerző

Tovább csúszik a BCG oltás

Publikálás dátuma
2015.07.18. 07:13
A szakemberek szerint egy év alatt néhány hónap késés nem árt FOTÓ: EUROPRESS/GETTY IMAGES/THINKSTOCK
Az egész világon, így Magyarországon is hiány alakult ki a tuberkulózis (tbc) elleni BCG oltóanyag ellátásban. Az országos tisztifőorvos ezért tegnaptól elrendelte, hogy a csecsemők közül csak a veszélyben lévők kapják meg a védőoltást egy hónapos korukig, a többieket egy éves korukig bármikor be lehet oltani.

A gyártás és szállítás világszerte akadozik, a magyar BCG oltóanyag tartalék arra elegendő, hogy augusztustól a veszélyeztetett csecsemők kapják meg az eddigi rendben, vagyis négy hetes korukig a tuberkulózis (tbc) elleni védőoltást, míg a többiek néhány hónapos késéssel, de még időben juthatnak hozzá a vakcinához. Az oltások átütemezéséről csütörtökön már tájékoztatták a védőnőket, tegnap pedig a közvéleménnyel is ismertették a döntést az Állami Népegészségügyi és Tisztiorvosi Szolgálat (ÁNTSZ), illetve a Országos Korányi TBC Intézet vezetői.

Az oltóanyag beszerzésével közbeszerzési eljárás után megbízott Novartis Hungária a bejelentéssel egy időben azt is ismertette, hogy a gyártó, a szintén közbeszerzésen kiválasztott dán Statens Serum Institut (SSI) már márciusban közölte velük, hogy nem tud szállítani, sőt már tavaly év végén is voltak késések. Valójában az idén egyetlen fiola oltóanyag sem jött Magyarországra, de a gyártó éppen csütörtökön jelezte, hogy szeptemberben már folytatni tudja a megrendelések teljesítését. Mivel azonban a tartalékolt szérumok addig biztosan nem teszik lehetővé, hogy valamennyi csecsemőt már megszületése után, a kórházban beoltsanak BCG védőoltással, az országos tisztifőorvos kénytelen volt elrendelni a védőoltás beadásának átütemezését.

Fel lehetne mondani a dán céggel a szerződést, de a szakemberek ezt csak végső lépésként tartják elképzelhetőnek, mert Európában ezen kívül csak egy bolgár gyártó állítja elő a szérumot, de az sem tud időben szállítani. Az ÁNTSZ tengeren túl is tájékozódott a lehetőségekről, de mindenhonnan elutasító válaszok érkeznek, az oltóanyag világszerte hiánycikk lett az utóbbi hónapokban. Nem egyértelmű a válasz az okokat firtató kérdésekre, technikai akadályokról szólnak a magyarázatok, de ezek természetéről nem jelent meg pontosabb információ.

A hétköznapokban minden bizonnyal nem okoz majd bajt, hogy a kisgyermekek nem négyhetes korukban, hanem pár hónappal később kapják meg a BCG védőoltásokat - erősítette meg lapunknak Csordás Ágnes. A Magyar Védőnők Egyesületének elnöke szerint egyet lehet érteni az Egészségügyi Világszervezet (WHO) álláspontjával, amely szerint azokban a családokban, vagy térségekben kell kiemelten odafigyelni a megelőzésre, ahol előfordult az utóbbi időben tbc-s megbetegedés, de a többszöri védőoltásra nincs szükség. A szakember azt is hozzátette, hogy kiemelten figyelni kell a védettségre, ha a család olyan országba készül utazni, ahol fennáll a fertőzés veszélye.

Évente néhány száz új tuberkulózis fertőzésben szenvedő felnőttet kezel a magyar egészségügyi ellátórendszer. Az országban egyetlen kórházban gyógyítanak tbc-s gyermekeket, a törökbálinti Tüdőgyógyintézetben. A kórház főigazgatója, Antal Gabriella a Népszavának úgy fogalmazott, hogy szerencsére nagyon ritkán, de még a gyakorlatilag teljes körű védőoltás mellett is előfordul évente néhány eset, amikor gyermekek kapják el a fertőzést. Intézetükben egyszerre egy-két kicsit tudnak ápolni abban a periódusban, amikor a betegség fertőz, ezt otthon még hosszú gondozás követi a teljes gyógyulásig. A szakember szerint a fertőzést bárhol, akár egy buszon is el lehet kapni, nincsenek tehát tipikusan veszélyeztetett területek vagy társadalmi csoportok. Azok a gyerekek viszont fokozott figyelmet érdemelnek, akiknek valamilyen okból, például egy korábbi betegség miatt legyengült az immunrendszerük.

Szérumtörténelem
A tuberkulózis (tbc) Magyarországon az ötvenes évek elejéig népbetegségnek számított, ezért is rendelték el 1954-től az újszülöttek kötelező BCG védőoltását. A korábban megismételt oltások közül azonban a járványügyi helyzet javulásával mára csak a négy hetes kor előtt kötelező egyszeri alkalom maradt, szakemberek szerint ez a gyermek egyéves kora előtt bármikor beadható a megfelelő védelem kialakulásához. A szérum segít a tbc két legsúlyosabb válfajának, a gümős agyhártyagyulladásnak és a gümős tüdőgyulladásnak a megelőzésében.