A fehér törpe elfedi társát, és falatozik belőle

Publikálás dátuma
2015.07.17. 18:09
Illusztráció/Thinkstock
Hihetetlen csillagpárost fedeztek fel, amelynek egyik tagja, egy fehér törpe teljesen elfedi a földi megfigyelőktől társát, s a takarásban jóízűen falatozik belőle. A maga nemében egyedülálló bináris rendszert ismertető tanulmányt a Királyi Asztronómiai Társaság folyóirata, a Monthly Notices of the Royal Astronomical Society fogadta el közlésre.

A Földtől 730 fényévnyire, a Sárkány-csillagképben lévő Gaia 14aae katalógusjelű rendszert az Európai Űrügynökség (ESA) műholdja, a Gaia (Global Astrometric Interferometer for Astrophysics) segítségével fedezték fel 2014 augusztusában, amikor egyetlen nap leforgása alatt ötször felfénylett. Változócsillagok alkotják, azaz olyan napok, amelyek állapota emberi időskálán mérve is rövid idő alatt módosul - olvasható a PhysOrg hírportálon.

A Cambridge-i Egyetem tudósai által vezetett nemzetközi kutatócsoport megfigyelései során megállapította, hogy a hirtelen fényességváltozásokat az okozza, hogy a rendszer egyik tagja gyakorlatilag felfalja társát. A csillapíthatatlan étvágyú objektum egy fehér törpe, amely oly tömör, hogy egy teáskanálnyi anyaga az elefánt súlyával egyezik meg. Méretre mindössze akkora, mint a Föld, társának "térfogata" viszont 125-ször haladja meg a Napét, ugyanakkor súlya alig éri el a fehér törpe tömegének 1 százalékát.

"A forró és tömör fehér törpe rendkívül erős gravitációs hatást gyakorol, ennek eredményeként társa luftballonként fúvódott fel, és egyre közeledik a falánk csillaghoz" - magyarázta Heather Campbell, a Cambridge-i Egyetem Csillagászati Intézetének kutatója. Az észlelések során az is kiderült, hogy a fehér törpe gyakorlatilag állandóan eltakarja a társát. A két csillag szoros közelségben kering egymás körül, és körülbelül 50 percenként következik be teljes "napfogyatkozás".

A Kanári-szigeteken működő William Herschel-teleszkóp segítségével elvégzett színképelemzési mérések kimutatták, hogy a Gaia 14aae rendszer rengeteg héliumot tartalmaz, viszont gyakorlatilag híján van a hidrogénnek, holott utóbbi a legelterjedtebb kémiai elem a világegyetemben. A hidrogén hiánya alapján a Gaia 14aae-együttest a kitöréseket mutató, úgynevezett kataklizmikus változócsillagok ritka osztályába, a Vadászebek-csillagkép kettős objektumai, az AM CVn-típusú bináris rendszerek közé sorolták.

Az AM CVn-rendszerek azért érdeklik a csillagászokat, mivel általuk remélik megfejteni a modern asztrofizika egyik legnagyobb rejtélyét, azt, hogy mi váltja ki a bináris rendszerekben bekövetkező úgynevezett 1a típusú szupernóva-robbanásokat. Ezek a robbanások rendkívüli fényességük miatt standard gyertyákként szolgálnak az extragalaktikus távolságmérésben.

"A Gaia 14aae esetében nem tudjuk, hogy a két csillag végső soron összeütközik-e és ez váltja majd ki a szupernóva-robbanást, vagy először a fehér törpe teljesen felhabzsolja-e csillagtársát. Mindenesetre e bináris rendszer tanulmányozása hozzásegítheti a tudományt annak megértéséhez, hogy mi okozza a világegyetem legfényesebb robbanásait" - hangsúlyozta Morgan Fraser, a Cambridge-i egyetem kutatója.

Szerző

Hazatelefonált a Pluto

Publikálás dátuma
2015.07.16. 07:16
Július 20-án a BBC egy különkiadásban fogja bemutatni a találkozás legizgalmasabb pillanatait FOTÓ: NASA
Újabb történelmi pillanat az űrben: a Rosetta űrszonda sikeres üstökös kergetése után tegnap a Plútó tartotta lázban a Föld népét, a NASA űrszondája ugyanis a terveknek megfelelően elhaladt a törpebolygó mellett, amelyről az első képek is megérkeztek. Az MTA bolygókutatója szerint a Plútó feltérképezése a Naprendszer kutatásában is nagy szerepet játszhat.

A történelmi találkozásra szerda hajnalban került sor, a New Horizons nevű űrszondát ekkor 12,5 ezer kilométer választotta el a Plutótól, és hét tudományos műszere folyamatosan gyűjtötte az adatokat a törpebolygóról. A "randevúról" készült nagy felbontású fotók nem sokkal később futottak be az amerikai űrkutatási hivatalhoz, melyek alapján a tudósok rájöttek, hogy a bolygó kicsivel nagyobb, mint eddig gondolták: átmérője 2368 km helyett 2370 km, ami 18,5 százaléka a Földnek.

Az űrszonda műszerei megerősítették, hogy a Plútó rendelkezik sarki jégsapkával, amely metánt és nitrogént tartalmaz, és az is kiderült, hogy a Grand Canyonhoz hasonló méretű kráterek és hasadékok vannak rajta. A legtöbb adat azonban csak szeptembertől kezd érkezni a Földre, az összes mérés az elhaladás után kilenc hónappal érkezik meg.

Charles Bolden, a NASA vezetője kijelentette: a Plútó-elrepüléssel kutatók új generációját inspirálták és történelmi győzelmet arattak a tudomány és az űrkutatás terén. Keresztúri Ákos, a Magyar Tudományos Akadémia (MTA) Csillagászati és Földtudományi Kutatóközpont Konkoly Thege Miklós Csillagászati Intézetének kutatója szerint a NASA missziója a Naprendszer kutatásában is történelmi jelentőségűnek számít.

Az MTA honlapján közölt összefoglalója szerint a törpebolygó vizsgálata több szempontból is érdekesnek ígérkezik: sokan kíváncsiak például arra, mennyiben különbözik a Plútó a Neptunusz Triton holdjától - utóbbi ugyanis a Plútóhoz hasonló méretű és eredetű égitest.

"Nem volna meglepő, ha a fagyos Plútón nitrogéngázt pöfékelő gejzírekre bukkannának, az ezek által felkapott por a szélárnyékos irányban sávban rakódik le a felszínre. Sokan arra számítanak, hogy az égitest változatos tektonikus mintázatot mutat majd, mivel felszíne alatt egykor talán óceán volt, emellett a közeli Charon holddal fennálló árapálykapcsolat is deformálhatta az alakját. Ez lesz az első alkalom, hogy egy Kuiper-objektumot közelről figyelnek meg - a találkozó a tekintetben is hasznos információval szolgál, hogy milyen képződmények találhatóak általában a távoli jeges égitesteken" - írta a kutató.

A New Horizons, amely először veszi közelről szemügyre a Plutót, a törpebolygó holdjait és a Kuiper-öv néhány objektumát, 2006. január 19-én startolt a New Frontiers program első küldetéseként. Kilenc évig tartó útjának nagy részét hibernációban töltötte, januárban ébresztették fel a NASA tudósai, és akkor látott hozzá a tudományos adatok gyűjtéséhez. A New Horizons mellett a NASA más űrkutatási eszközei is megfigyelik a következő hetekben-hónapokban a Plutót, az így gyűjtött adatok kiegészítik, segítenek értelmezni a "randevú" során szerzett információt. Július 20-án a BBC egy különkiadásban fogja bemutatni a találkozás legizgalmasabb pillanatait.

Szerző

Szenzációs! Itt a megoldás a halláskárosultaknak?

Publikálás dátuma
2015.07.09. 21:51
Illusztráció: Thinkstock
Génterápia segítségével adták vissza genetikai mutáció miatt süket egerek hallását amerikai kutatók.

Harvardi és bostoni szakértők a Science Translational Medicine című szaklapban mutatták be eredményeiket, amelyek az első lépéseket jelenthetik a veleszületett halláskárosodásban szenvedő emberek génterápiája felé vezető úton. "Terápiánk egyelőre nem áll készen a klinikai vizsgálatokra, de úgy gondoljuk, a nem túl távoli jövőben az ember terápiája is lehetővé válik a fejlesztésével" - fogalmazott Jeffrey Holt, a Boston Children's Hospital munkatársa. 

Több mint hetven különböző gén okozhat süketséget, amennyiben mutálódik. Holt és kollégája, Charles Askew, valamint a svájci École Polytechnique Fédérale de Lausanne munkatársai a TMC1 nevű génre összpontosítottak elsősorban. Azért ezt választották, mert ez a veleszületett süketség gyakori oka - az esetek 4-8 százalékában ez áll a háttérben. A TMC1 kódol egy fehérjét, amely központi szerepet játszik a hallásban, segítve a hang elektronikus jellé való konvertálását és az agyba történő továbbítását.

A tudósok a génterápiát két különböző mutáns egértípuson tesztelték. Az egyik típusnál teljesen törlődött a TMC1 gén, ez jó példa az embereknél jelentkező lappangó TMC1-mutációra: a TMC1 két mutáns másolatával rendelkezőknél már nagyon fiatal korban, kétéves kor körül következik be a teljes hallásvesztés. A másik, úgynevezett Beethoven-típusú egerekre különleges TMC1-mutáció, egyetlen aminosavban jelentkező változás jellemző, ez a TMC1-hez köthető süketség domináns formáját modellező változat. Ennél a kevésbé gyakori formánál már a mutáció egyetlen másolata fokozatos hallásvesztést okoz, ami 10-15 éves kor között kezdődik.

A kutatócsoport létrehozott egy genetikailag módosított vírust, amely megtámadhatja a belső fül bizonyos érzékelő sejtjeit, a szőrsejteket, és kijavítja a hibát. A vírusterápia azonban nem módosít a külső fül szőrsejtein. Az első típusú mutációs modellnél a génterápia visszaállította a szenzoros szőrsejtek hangérzékelési képességét és az agytörzs hallásért felelős részének aktivitását is. A süket egerek visszanyerték hallásukat. A tesztek során a kutatók hirtelen hangos zajjal ijesztették meg a dobozba helyezett egereket. "A TMC1 mutációval rendelkező egerek csak ültek volna ott, a génterápián átesettek azonban olyan magasra ugrottak ijedtükben, mint a normális egerek" - mondta el Holt.

A domináns forma modellezése esetében egy rokon gén, a TMC2 segítségével végzett terápia ért el sikert sejtszinten és agyi szinten is, illetve részben sikeres volt a tényleges hallás helyreállításában. Holt reményei szerint a következő 5-10 évben megkezdődhetnek a TMC1 génterápia klinikai kísérletei. Jeffrey Holt hiszi, hogy a veleszületett süketség már formái is kijavíthatók ezen génterápiával.

Szerző