- Egy elvesztett olvasótárshoz

Szomorúan olvastam egyik olvasótársunk sorait a hétvégi lapszámban, melyeknek summája, hogy ebben a negyedévben nem fizeti elő a lapot. Mert „megvágták” a „Szerintem...” című rovatban írt véleményét. Nos, az enyémet is „megvágták”, de engem ez arra indított, hogy újra átolvassam a lapban kifejtett véleményemet és átgondoljam, miért módosította azt a szerkesztő. Meggyőzött. Nem azért, mintha nyomdafestéket nem tűrő gorombaságokat, vagy igaztalanságokat írtam volna egy olvasótárs levelére, nem! Beláttam, hogy első gerjedelmemben teljesen más jelentése volt a véleményemnek, mint amit már higgadtan, másodjára írtam volna. Tehát „ketten” szerkesztettünk a szerkesztővel. Mondhatnám, jó néven vettem. Egyáltalán nem sértődtem meg és nem büntetem a lapot és saját magamat azzal, hogy nem fizetem elő. Pedig nekem is van önérzetem, sőt hiúságom! Jól eső érzés volna, ha a kedves olvasó meggondolná magát, és mégis előfizetné a lapot erre a negyedévre. A „Szerintem...” rovatnév találó, nem kellene megváltoztatni, de ez is csak egy olvasói vélemény.