Rozsdatemető – átveréssel?

Nem azért szüntettük meg észtországi nagykövetségünket, hogy majd holmi tallinni vasútmodellezők nyerhessék meg a metrófelújítási tendert. Ez világos, mint egy vakablak – mondaná Pelikán elvtárs. Megbonthatatlan orosz barátaink nem azért adtak 9 milliárddal – ez jelen árfolyamon két Tiziano – drágább ajánlatot, hogy az a három Munkácsy-nyi összeg ne a megfelelő helyre kerülhessen.

És különben is! Az észtek nyilván nem szkennelték be a hátoldalakat, nem írták alá az üres lapokat, rosszul fordították le a „az ajtók záródnak szöveget”. Ráadásul nem Ákos úrral, a dalcsinálóval íratnák az indulásjelző szignált. (Ugyanez az oroszoktól Joszip Kobzonnal vagy Alla Pugacsovával oké.) És a legsúlyosabb: egy millimétert tévedtek az alvázszám-táblákkal.

Nincs mese, itt csak a Metrowagonmash részvénytársaság nyerhetett, mehet az észt észt osztani akár az EU-hoz is – legfeljebb majd többet fizet.

A 37 darab, húsz-harminc-negyven éves szerelvényre szóló beruházás 70 – magyarul: legkevesebb 80-85 – milliárd forintba kerülhet majd. Eközben Párizsban 45 darab új szerelvényt vettek 57 milliárd forintnyi euróért. A magyar észlénytársaság szerint viszont nekünk ez így mégis gazdaságosabb. Bolla Tibor vezérigazgató azt mondta, egy szolgáltató mindig új járművekkel szeret közlekedni, mert jobb, mint a használt vagy a felújítottak üzemeltetése, de a BKV akkor is hiába gondolkodik ezen, ha csak egy kicsi hiányzik a finanszírozásból. Hát még, ha a végén sokkal kevesebb közpénzt lehet csak megforgatni vele – tegyük hozzá tapasztaltan. Még akkor is, ha ez megkerüli a józan észt.

Azt persze ne gondolja senki, hogy az oroszok nem vadonatúj kocsikat adnak majd el nekünk, csak épp csavaronként kiszámlázva, plusz munkadíj, plusz alkotmányos költség. Mert nem hülyék ők se, hogy évekig rozsdát hegesszenek, ha pénzt is kereshetnek. (Amikor a Trabantra öt évet kellett várni, azt mondta egy autószerelő barátom, hogy vegyek inkább egy roncsot, és annak a két rendszámtáblája közé, kicsit drágább új alkatrészáron, de rögtön összerak egy vadiújat.)

Azon lehet agyalni, hogy az észt cég vagy szintén hasonló cipőbe szorított Közgép nyer-e majd hamarabb pert Strasbourgban, de csak a magyar bukta a biztos. És, hogy ezt is mi fizetjük, hölgyeim és uraim, kedves barátaim.

Erről jut eszembe. Olvasom, hogy alakul a botrány a hatmilliárdos kormányzati újautó-beszerzés körül. Pedig ezek csak pár évesek. Hát minek ide új flotta, hiszen ezeket is simán fel lehetne újíttatni, nem? Ha meg az Audi nem hajlandó elég drágán számlázni, hát majd az oroszokkal.