Rákosi Mátyás szelleme kísért

Ha most az államigazgatásban dolgoznék, alighanem egy nyilatkozatot kellene fogalmaznom, ami valahogyan így hangzana: „Tisztelt Főosztályvezető Úr/Asszony! Felelősségem teljes tudatában kijelentem, hogy soha életemben nem találkoztam Simicska Lajossal, és még gondolatban sem neveztem a Miniszterelnök Urat gecinek, róla a feleségemnek sem mondtam rosszat.” Aláírás, két tanú (az egyik a feleségem, mert ugye róla említés is történik).

Azt gondolják, hogy ez csak valamiféle agymenés? Nem az. Apám, aki a világéletében szociáldemokrata volt, a felszabadulás után (ő így nevezte a történteket) állami alkalmazásba került. De csak 1948-ig, amikor Buci Gyuri (a csúfnevén emlegette Marosánt) pártostul be nem lépett a Magyar Dolgozók Pártjába. Apámat is megkeresték, kértek tőle egy nyilatkozatot, hogy egyetért az MDP politikájával, és személyesen Rákosi Mátyás elvtárssal is… Nem értett egyet, és nem írta alá. Hamarosan úgynevezett B-listára került, elbocsátották. A káderlapjára ki tudja mi kerülhetett, mert soha többet nem tudott normális állást kapni. A legtöbb, amit elérhetett, a Lóversenypályán lett pénztáros, aztán anyagbeszerző egy építőipari szövetkezetnél.

Most éppen azokat B-listázzák, pucolják ki az állami cégekből, a közigazgatásból, akikről az a hír járja, hogy valamikor dolgoztak Simicska Lajossal, vagy az ő révén kerültek vezető beosztásba. Alkalmasak a posztjukra, vagy sem? Kit érdekel? A Fideszt megszállta Rákosi Mátyás szelleme: vezetője paranoiásan irtózik a megbízhatatlanoktól.

Apámnak szerencséje volt, akkoriban a lovi pénztárostól nem kértek káderlapot. De most ez sem biztos. Lehet, hogy a „simicskásoknak” tényleg nyilatkozniuk kell?