Előfizetés

Kozák kettesben vigasztalódott

Publikálás dátuma
2015.07.20. 08:00
Kozák (balra) és Szabó úgy száguldott, mint régen FOTÓ: SZALMÁS PÉTER
Kárász Anna ötszáz és kétszáz méteren is jelentős csapást mért Kozák Danutára, aki jobb híján párosban kárpótolta magát, és évekkel ezelőtti partnerével, Szabó Gabriellával megnyerte a női kajak 500-as döntőjét a szolnoki világbajnoki válogatóversenyen. Az együtt kétszeres világbajnok páros óriási fölénnyel diadalmaskodott, a második helyen célba érkező Fazekas-Zur Krisztina, Kárász Anna duó is több mint két és fél másodpercet kapott tőlük.

„Valójában semmi nem változott azóta, hogy együtt versenyeztünk, csak az, hogy öregebbek lettünk pár évvel, bár ez szerintem a javunkra vált - mondta Kozák a versenyt követően. - Gabi tudja, hogy mire van szükségem a vízen, én pedig tökéletesen le tudom követni őt, nagyon együtt van a mozgásunk, a csípőnk, a derekunk is teljes összhangban mozog.”

A zárónap délelőttjén még további öt 500-as és egy 1000 méteres finálét láthatott a közönség Szolnokon. A férfiak K-1-es számában Hufnágel Tibor győzött Kucsera Gábort és Bogár Gábort megelőzve, így készülődhet a szétlövésre az első válogatót nyerő Noé Milán ellenében. A kenusoknál egyesben Kiss Tamás remekül versenyezve megismételte a szombati, egy kilométeren aratott sikerét - mögötte Khaut Kristóf, valamint az első válogatót nyerő Korisánszky Dávid érkezett a célba a második, illetve harmadik helyen.

A kenu párosoknál Lakatos Zsanett és Takács Kincső június elején is győztes duója ismételt, míg a férfiaknál a szolnokiak párosa, Sarudi Pál és Forgó Christopher nyert. A férfi kajakpárosok mezőnyében rajt-cél győzelmet aratott a szegedi válogató másodikja, Somorácz Tamás és Hérics Dávid kettőse (az akkor győztes Kammerer Zoltán, Szalai Tamás páros most nem indult). Női K-1 1000 méteren a szegedi válogató második helye után Medveczky Erika fölényes győzelmet aratott.

A milánói olimpiai kvalifikációs vb-t augusztus 20. és 23. között rendezik meg, Storcz Botond vezetőedző a második válogató után állítja össze a csapatot. Azokban a számokban, amelyekben pótválogatóra lesz szükség, holnap rendezik az úgynevezett szétlövést.

Közelkép - Csalódás

A csalódás, amire a cím utal, a moziban éri az embert. Pontosan akkor, amikor arra számít, hogy a hírhedten trágár szájú plüssmaci, a gátlástalan humorú, polgár-, és nézőpukkasztó amerikai filmfenegyerek, Seth MacFarlane szenzációs teremtménye másodszor is alaposan meglepi.

Nem mindennapi humora és tabudöntögető szemtelensége ismét élvezetes perceket szerez majd testi-lelki tesójával, Mark Wahlberggel karöltve. Ezzel szemben a Ted 2 meghökkentően színtelen. Persze, vannak egész jó plüssmacis poénok, de nem dobják fel kellően a sztorit, ami Ted friss házassága körüli zűrökkel indul. Ráadásul szégyenszemre MacFarlane átvesz pár unalomig koptatott romantikus klisét, hollywoodiasan átszínezve, mint például hogy a romló házasság megmentésére a legjobb orvosság a gyerek. Káromkodásban, a testnedvek szerepeltetésében és a szaftos szexista kiszólásokban most sincs hiány, a film ebben tartja a nívót. Folyik derekasan a tudatmódosítás is.

Olyannyira, hogy oda se bagózunk már az állandó füves cigizésre. Ezek a filmes élvezeti cikkek ugyanis csak ilyen-olyan másolatai az első film harsány újdonságainak. MacFarlane elkövette azt a hibát, hogy saját csapdájába pottyant: amitől előző filmjét falta a közönség, azzal kísérli meg ismét beetetni a nézőjét. Pedig ha kétszer mondja ugyanazt, attól az nem erősebb, inkább kopottasabb lesz. Ami az újdonság kábító varázsa volt először, a minden illemet és határt vidáman legázoló humor, az most ügyes önismétlés. Nevetünk, de nincs felszabadultság.

Ráadásul kábító mennyiségben polgárjogi harcos szövegeket kapunk, fejtágító stílusban. Tedet megfosztják ugyanis a személyiségétől és tárggyá nyilvánítják. Az elbűvölően mocskosszájú, önző plüssmaci átmegy komoly polgárjogi harcosba. Összevont szemöldökkel, drámázva. Teddel ez nem jön össze. A néző meg tűnődik, milyen az amikor a pokolba vezető út tényleg jó szándékkal van kirakva. Unalmas.

Közelkép - Csalódás

A csalódás, amire a cím utal, a moziban éri az embert. Pontosan akkor, amikor arra számít, hogy a hírhedten trágár szájú plüssmaci, a gátlástalan humorú, polgár-, és nézőpukkasztó amerikai filmfenegyerek, Seth MacFarlane szenzációs teremtménye másodszor is alaposan meglepi.

Nem mindennapi humora és tabudöntögető szemtelensége ismét élvezetes perceket szerez majd testi-lelki tesójával, Mark Wahlberggel karöltve. Ezzel szemben a Ted 2 meghökkentően színtelen. Persze, vannak egész jó plüssmacis poénok, de nem dobják fel kellően a sztorit, ami Ted friss házassága körüli zűrökkel indul. Ráadásul szégyenszemre MacFarlane átvesz pár unalomig koptatott romantikus klisét, hollywoodiasan átszínezve, mint például hogy a romló házasság megmentésére a legjobb orvosság a gyerek. Káromkodásban, a testnedvek szerepeltetésében és a szaftos szexista kiszólásokban most sincs hiány, a film ebben tartja a nívót. Folyik derekasan a tudatmódosítás is.

Olyannyira, hogy oda se bagózunk már az állandó füves cigizésre. Ezek a filmes élvezeti cikkek ugyanis csak ilyen-olyan másolatai az első film harsány újdonságainak. MacFarlane elkövette azt a hibát, hogy saját csapdájába pottyant: amitől előző filmjét falta a közönség, azzal kísérli meg ismét beetetni a nézőjét. Pedig ha kétszer mondja ugyanazt, attól az nem erősebb, inkább kopottasabb lesz. Ami az újdonság kábító varázsa volt először, a minden illemet és határt vidáman legázoló humor, az most ügyes önismétlés. Nevetünk, de nincs felszabadultság.

Ráadásul kábító mennyiségben polgárjogi harcos szövegeket kapunk, fejtágító stílusban. Tedet megfosztják ugyanis a személyiségétől és tárggyá nyilvánítják. Az elbűvölően mocskosszájú, önző plüssmaci átmegy komoly polgárjogi harcosba. Összevont szemöldökkel, drámázva. Teddel ez nem jön össze. A néző meg tűnődik, milyen az amikor a pokolba vezető út tényleg jó szándékkal van kirakva. Unalmas.