Menekült ügy, bevándorlók, kerítés, nem sorolom tovább. Ügyes ez a Fidesz, ma már szinte másról sem szólnak a hírek, ezt szajkózza a kormány propaganda és erről beszél az ellenzék is, pedig lenne más téma is bőven. Az idő halad, a következő választásig pedig már nincs egész három év. Időnként megjelenik egy-egy írás, amely égető problémákat vet fel, mint például a közelmúltban Korinek László Téliszalámi című írása, amely kellően kritikus szemmel elemzi az országunkban kialakult jogállami helyzetet. Szerinte „ha az állam maga kezdi el lebontani a jogállamot, megindul az erózió.” Majd sorba veszi azokat a jogalkotásokat, amelyekkel, mint egy szalámit szeletelte le a parlament, a kormány vagy esetenként az önkormányzat a jogállamot és képletesen szólva csak a „madzag maradt”. Kezdve a visszaható hatályú „pofátlan végkielégítéssel” egészen a törvények uralma elvének nyílt rombolásáig. A jogász, akadémikus szerzőről nehéz lenne azt bizonyítani, hogy ő egy baloldali személyiség.
Más téma: ellenzéki körökben felmerül az előválasztás kérdése, ki egyetért vele, ki nem, van, aki szerint most ez nem időszerű. Azt azonban már most el kellene dönteni, hogy az előválasztásnak pozitív vagy negatív hozadéka volna, mert, könnyen úgy járhatunk, mint korábban a miniszter-elnök jelölt kiválasztásánál. Bauer Tamás véleményét idézném: Amerikában egy párton belül tartanak előválasztást, nálunk sok tekintetben külön nézeteket valló pártok jelöltjeiből kellene kiválasztani a leginkább alkalmasat, de itt biztosan nem az alkalmasság lenne a döntő, hanem a párttámogatás. A másik: az előválasztás nem lenne alkalmas az ellenzéki pártok támogatóin kívül, új választókat meghódítani. Mindezek figyelembe vételével azt hiszem, jó lenne a „vízcsapot” elzárni és azokkal a dolgokkal foglalkozni, amelyek az ország sorsát a jövőre vonatkozóan alapvetően meghatározzák, addig, amíg nem késő.
