A Vida-játszma

A tegnapi nappal tehát véget ért. Mármint a címben jelzett játszma, az adóhatóság eddigi elnökének Canossa-járása. A hír szerint a NAV-vezető már két hónappal ezelőtt beadta le-, vagy felmondását, amelyről persze maga Vida is hallgatott, de a kormány emberei sem nyilatkoztak. Illetve, ez így nem pontos, hiszen éppen hogy nyilatkoztak, amitől még rejtélyesebb a történet, illetve még inkább megfelel a mai hatalom stílusának. Hiszen emlékezzünk: előbb Varga Mihály, majd utóbb Lázár János fejtette ki, hogy változások lesznek az adóhatóságnál, az előbbi a bizalomvesztést is megemlítette Vida Ildikó kapcsán, az utóbbi pedig az adózás új struktúráját emelte ki. Viszont egyikőjük sem tartotta fontosnak megemlíteni, hogy amúgy nyitott kapukat döngetnek, hiszen a Vida fel/lemondása már a kezükben van. Vajon miért hallgatták el ezt az apró információt? Miért gondolták úgy, hogy megint nyugodtan becsaphatják az embereket? Miért érzi ez a hatalom fölhatalmazva magát arra, hogy azt mondjon, amit akar, úgy manipuláljon, ahogy akar; ha úri kedve úgy diktálja, ne válaszoljon a kérdésekre, vagy pedig pökhendi, nagyképű válaszokat adjon, vagy egész egyszerűen hazudjon?

Igen, azt mondják, ha egy kormány nem érzi a nyakán akár az "ellenzék hideg leheletét", akár az erős civil társadalom kontrollját, nos, az egyre inkább válik gátlástalanná, egyre többet enged meg magának, egyre inkább hiszi el önmagáról, hogy csalhatatlan, pótolhatatlan, omnipotens. Márpedig ez a diagnózis pontosan illik az Orbán-kormányra és feltehetően azért, mert valóban nem kell tartania sem az ellenzékétől, sem a civilektől. Igazában csak önmagától kellene, illetve a belső háborúk kirobbanásától, ezeket azonban az új erőre kapott Orbán képes kezelni.

A Vida-ügy is nagyjából erről szól; Orbán hatalmi játszmájáról, egyfelől a leszámolásról, a Simicska-birodalom teljes romba döntéséről, amelynek végén maga Simicska is áldozattá válik. Pedig sokáig azt hittük: az üzletembernek az adóhivatal, illetve annak vezetője olyan bástyát jelent, amely érinthetetlenné teszi őt magát, hisz Vida olyan titkok tudója (lehet), amelyek kiderülte mélyen kompromittálná magát a kormányfőt is. Mégpedig olyan mélyen, hogy abba bele is bukna. (Hányszor, de hányszor írtam le az elmúlt háromnegyed évben, hogy az Orbán-rendszer végnapjaihoz közeledik; az internetadótól kezdve az a fölösleges útdíj bevezetésén át, a vasárnapi boltbezárásokig, hogy csak néhány ügyet említsek az amerikai, Vida Ildikót érintő korrupciós botrányon kívül, ám egyiknek sem lett igazán súlyos következménye, mint ahogy a Quaestor-lopás, 150 milliárd eltűnése is immár lehullott a semmibe…)

A magyar kormányfő, úgy tűnik, nem tart attól, hogy bárki képes őt lebuktatni. Azt is mondhatnám persze, hogy azért nem, mert nincs is miért, de ezt azért nem írom le, mert nem akarom magam kinevettetni. Vagyis tényleg megbukott az az okoskodás, amely védetté nyilvánított bárkit a kezében lévő papírok okán, amiből az is következik, hogy a miniszterelnök nem a félelem okán tartotta pozíciójában a NAV elnökasszonyát, nem azért vívta meg a maga harcát az amerikai kormánnyal, mert rá nézve kínos dolgok is kiderülhettek volna, ha nem védi meg Vidát, hanem mert Orbán nem viseli a vesztes játszmákat. Vagyis akkor, amikor minden vezetéselméleti logika alapján meneszteni kellett volna Vida Ildikót, és a Simicskával folytatott háborúja - amely persze akkor még inkább a színfalak mögött zajlott - is ezt indokolta volna, ő fontosabbnak tartotta az amerikaiakkal vívott presztízsharc sikeres megvívását; tudta, hogy Simicska legyűrésére még bőven lesz ideje.

És mire ez az idő eljön, Vida bőven a zsebében lesz.

Ott is van.

Tessék csak elolvasni az elnöknő "búcsúlevelét"; csupa hamis hang, csupa hamis állítás. Az írás, lényege szerint arról szól, hogy Vida nem kapta meg a kormánytól a megfelelő védelmet az őt ért támadások idején, illetve arról, hogy olyan szakmai átalakításokról szerzett tudomást, amelyekkel nem ért, nem érthet egyet, így aztán kénytelen otthagyni posztját, még akkor is, ha Orbán az ellenkezőjére akarta őt rávenni.

Elképzelem a jelentet, amint Orbán győzködi a NAV-elnököt: maradjon a helyén, ám az minden érvet visszautasít, hajthatatlan… De Orbán annyira szeretné, ha továbbra is Vida maradna az elnök, hogy nem hozza nyilvánosságra a május 20-i bejelentést, sőt, munkatársainak is megtiltja, hogy beszéljenek róla. (Varga még egy tegnapi interjúban is hitet tesz Vida mellett…)

Dobjuk félre gyorsan ezt a nevetséges teóriát és rögzítsük gyorsan: Simicska Lajos újabb pofont kapott. Látszólag ugye nem Orbán Viktortól, hiszen az összes Simicskát ért ütés mástól érkezik, a miniszterelnöknek mintha semmi köze nem lenne a történésekhez. De mindannyian tudjuk, minden tőle származik, minden tőle függ. Lassan közeledünk a végponthoz, amikor magát a vállalkozót is térdre kényszeríti hajdan volt barátja. Hiszen tudjuk: ez a cél. Simicska gecizése és ügynökvádja éppen elegendő ok arra Orbánnak, hogy leradírozza őt a térképről. Ezt azonban türelmesen, és a teljes államapparátus, jogrendszer bevetésével teszi. Ahogy felépítette iskolatársát, barátját, úgy is bontja őt. Volt idő, amikor azt hittem, Orbán nem nyerheti meg ezt a csatát. Ma már nem hiszem.

Az egész ügyben csak az bosszant engem, hogyan is tehették a végén számomra szimpatikussá Vida Ildikót…

Szerző

Falak

Magyarországon a virágzó demokrácia legfőbb ismérve, hogy az történik, amit a Fidesz - de leginkább a kedves vezető - akar. Bárhová fordulunk, falakba ütközünk, olyan falakba, amelyeket az utóbbi öt évben gondosan építettek, nehogy valaki azt képzelje, másképp is lehet.

A legújabb példa az információs törvény módosítása. Amivel jelentősen megnehezítették a közérdekű adatigénylést. A heves tiltakozás nem zavarta az államfőt. Az sem, hogy a jogvédő szervezetek alkotmány- (pardon, alaptörvény) sértőnek találták a jogszabályt. Az sem, hogy az ellenzéki pártok szerint - a közpénzköltés átláthatóságának csökkentésével - a módosítás segítheti a korrupciót. Áder János úgy aláírta, mint a pinty. Miért is ne tette volna? Hiszen ő is a brancsba tartozik.

Akkor aztán egy kormányhoz közeli lapban megkérdezték a Nemzeti Adatvédelmi és Információszabadság Hatóság - gyönyörű név - vezetőjét. Láss csodát, Péterfalvi Attila is úgy véli, nincs ok az aggodalomra. Szépen tételesen meg is magyarázza, miért van igaza a beterjesztőnek - aki nem mellesleg Trócsányi László igazságügy-miniszter volt -, amikor a szigorítást indítványozta. Szavaiból kiderül, mekkorát téved az, aki feltételezni merészelte, hogy csak az ellenzék egyik legfontosabb fegyverét, az információhoz jutás jogát akarták volna csorbítani. Á, dehogy.

Az ideális képbe kicsit belerondít egy LMP-s képviselő, aki éppen a napokban próbált hozzájutni az állami termőföldpályázatok eredményével kapcsolatos adatokhoz. Közölték is vele, ennek semmi akadálya, mindössze - áfával - csaknem tíz millió forintot kell érte fizetnie. Hogy ez Sallai R. Benedeknek nem tetszett, arról sem a szép nevű hatóság elnöke, sem pedig a környezetvédelemért gyakran kampányoló államfő nem tehet.

Ám a képviselő - adatigénylése kapcsán - ismét meggyőződhetett róla, milyen kifogástalanul működik a kedves vezető rendszere. Ahol valamennyi poszton megbízható, a jelenlegi hatalomhoz hű emberek állnak. Ahol már nem számít sem szakmai tudás, sem tisztesség, sem pedig az, hogy ne csak bornírt magyarázatokat tudjanak adni egy-egy jelenségre, vagy eseményre. Ahol manapság egyetlen dolog érvényesül: a megfelelni vágyás. Áder aláír, mert az a dolga, Péterfalvi pedig indokol, hiszen ő is meg akar maradni a posztján.

És ez csak egyetlen példa, az élet bármely területéről hozhatnánk hasonlókat. Az újrateremtett intézményrendszer szolgálja a hatalmat és védi is. Aki pedig ellene próbál tenni, az megismerkedhet a falakkal. Amelyek még puhák, ha valaki beleütközik, nem sérül meg nagyon, csak éppen képtelen tovább menni. És nyugodtan tessék mindenről beszélni, vagy írni, hiszen itt virágzik a demokrácia.

Kőkeményen.

Szerző

Penge-váltás

Látványpékségként kezeli a kormányzati cinizmus a szerb-magyar határra tervezett vasfüggöny építését. Mintha csak arról lenne szó, hogy túrós táskát, vagy lekváros buktát vásároljunk-e. A Fidesz politikusai azon tanakodnak a nyilvánosság előtt, hogy milyen penge legyen beépítve a nemzeti vasfüggönybe. A lényeg, hogy vágjon. Gyermeket, nőt, időst, bárkit.

Jól jellemzi a Fidesz politikusok gondolkodását, ahogy Orbán egyik hűbérese nyilatkozott arról, hogy azért is legyen szabálysértésből bűncselekmény az illegális határátlépés, mert ha átvágják a menekültek a kerítést, akkor a magyar nemzeti vagyont rongálják, kárt okoznak.

A magát a keresztényi értékek védelmezőjének hirdető Fidesz kormány még azt a fáradságot sem vették, hogy legalább egy zárt létesítményben, laktanyában válogassanak a kínzóeszközök között. Mellesleg a mondás azt tartja, a puding próbája az evés. Javaslom, az lásson neki a tesztelésnek, aki kitalálta és aki támogatta ezt a beteg ötletet.

Orbánnak azért ha egyre nagyobb kihagyásokkal is, de még működik a politikai ösztöne. A hazai és nemzetközi felháborodásnak tudható talán be az is, hogy az utóbbi időben kámforrá vált, nem szólal meg vasfüggöny ügyben. Hagyja, hogy ebben a szégyenletes színjátékban hűséges csatlósai veszítsék el a maradék arcukat is.

Ép eszű ember nem vitatja, a menekült áradat óriási teher Magyarországnak és Európának is. De! Miközben a magyar kormány uszít és hisztériát kelt a szerencsétlenek ellen, arról nem beszél, hogy Törökország eddig 2 millió és Libanon is több százezer menekültet fogadott be és egyelőre még túl sok nemzetközi segítséget sem kapott, miközben a magyarországi menekültellátás háromnegyedét az unió finanszírozza.

Persze valójában nem a menekültekről szól sem a szégyenletes plakátkampány és a vasfüggöny sem. Politikai hasznot remél Orbán Viktor a sokadik ellenségkép felrajzolásától, hiszen rendszere erre épült. A filozófusok, hajléktalanok, korengedményes nyugdíjasok, munkanélküliek, bankárok, brókerek, multi cégek után ki kellett találni egy rezsicsökkentéshez hasonló csodafegyvert, mert a párt népszerűsége erősen megkopott. Kapóra jött tehát a "megélhetési bevándorlózás". Egyelőre az egyik hetilap számára készült közvélemény-kutatás szerint egyetlen új szavazót sem sikerült megszólítani, csak a narancshívőket tudták megtartani.

A hecckampány mégsem volt eredménytelen. Eszement szélsőjobboldaliak megvertek egy lányt Szegeden mert a barátja bőrszíne alapján bevándorlónak vélték, holott a hírek szerint már itt született. A mindenféle "seregek" pedig már azzal fenyegetőznek, hogy a déli határra vonulnak menekültet verni. Nem hinném, hogy tréfálnának.

Ha vér fog folyni, ki vállalja a felelősséget? A látványpékség vezetője?

Szerző