Mint egy olyan ember, aki életének 45 évét Munkácson töltötte, ott születtem és éltem, nagy érdeklődéssel elolvastam a kitűnő újságíró, Veress Jenő szombati írását Munkácsról. Talán ez a legjobb elemzés a munkácsi helyzetről. Most nem arról szeretnék írni, hogy ki volt a hibás az eseményekben, ezt helyettem megteszik a kinti szolgálatok. Sokan vannak, és végre megértik, hogy nem csak szép szavakkal kell rendet teremteni, hanem ténylegesen kiirtani azt a hatalmas bűnözést, ami miatt az egész megtörténhetett. Veress Jenő nagyon reálisan leírta a helyzetet a beregsurányi határátkelőn, talán sehol a világon nincs olyan, hogy akik szeretnének az ukrán oldalról Magyarországra átjönni, kénytelenek a rettentő hőségben 2-3 órát tölteni, mert a magyar szervek embernek sem tartják az utasokat.
Lassan dolgoznak, mindenkiben bűnözőt látnak, lenézik az embereket, gorombák, és együtt indulnak vagy reggelizni, vagy ebédelni, és akkor mindenki áll és vár, ameddig a kiskirályok jóllaknak. Látják ezt a beregszászi és ungvári konzulátus munkatársai, akik többször megfordulnak a határon oda-vissza, de nem állnak meg, nem kérdezik meg, hogy miért van itt ekkora tumultus. Látják ezt naponta a mindenféle rangú magyar küldöttségek tagjai is, de őket sem érdekli a sorban álló emberek sorsa. És ugyanez van nem csak Beregsurányban, hanem Kasszonyban, Tiszaújlakon és máshol is. A Népszava volt az első sajtóorgánum, ahol pontosan leírták a Právij Szektor magyar fordítását: Jobb Szektor. Sok sikert kívánok a kitűnő Népszavának!