Brit oktatott a Touron

Publikálás dátuma
2015.07.28. 07:54
Froome végig egyenletes teljesítményt nyújtott a Touron FOTÓ: EUROPRESS/GETTY IMAGES/BRYN LENNON
Chris Froome másodízben hódította el a legrangosabb országúti kerékpáros versenyt, a Tour de France-ot. Méghozzá nem akármilyen teljesítménnyel, hiszen a legjobb hegyi kerekesnek járó pöttyös trikó is az övé lett ugyanúgy, mint 2013-as győzelme alkalmával. Sokáig nem brit színekben versenyzett.

A sárga és a pöttyös trikót egyszerre csak a legnagyobbaknak sikerült megszereznie a Tour de France-on. Froome-on kívül ez csak az olasz Gino Bartalinak (1938, 1948), Fausto Coppinak (1949, 1952), a spanyol Federico Bahamontesnek (1959), a belga Sylvere Maesnek (1939) és a sportág legendájának, Eddy Merckx-nek (1969, 1970) sikerült. A kolumbiai Naira Quintana, a Giro d’Italia tavalyi kiírásának győztese, pályafutása során másodízben végzett a második helyen. A harmadik a spanyol Alejandro Valverde lett, akinek ez pályafutása legjobb eredménye.

Nagy-Britannia tehát újabb elsőséget mondhat magáénak a Tourok történetében, sokáig azonban távolról sem volt egyértelmű, hogy Froome melyik országot választja hazájának. A brit versenyző szülei britek voltak ugyan, ám Kenyába emigráltak, s fiuk már Nairobiban született 1985-ben. Először édesanyja vitte el egy kerékpárversenyre, amit meg is nyert. Ott találkozott először a profi kerekes David Kinjah-val, aki mentora és edzőpartnere lett.

Froome az általános iskolát Nairobiban végezte, ám 14 évesen Dél-Afrikába költözött, s beiratkozott egy johannesburgi iskolába. Úgy érezte, sok köze nincs Nagy-Britanniához, ezért dél-afrikai színekben kezdett versenyezni. Rendkívül tehetséges hegyi menőnek tartották. Az első komolyabb versenyén, 2006-ban, a melbourne-i Nemzetközösségi Játékokon, a 17. helyen végzett. 2006-ban már kenyai színekben versenyzett az országúti világbajnokságon, ám az egyéni időversenyen bukott.

2007 fontos év volt pályafutásában, hiszen megkapta első profi szerződését: a dél-afrikai Konica Minolta csapatánál szerepelhetett. Ekkor fel is hagyott egyetemi tanulmányaival. Első jelentősebb eredményét még ugyanebben az évben, május végén érte el, amikor megnyerte a japán körverseny hatodik szakaszát. Júniusban pedig Fokvárosban a második helyen végzett a B világbajnokságon. 2008-ban a szintén dél-afrikai UCI Professional Continental csapatához szerződött. Márciusban összetettben második lett a dél-afrikai Giro del Capo körversenyen.

Egyre acélosabb szereplésére felfigyelt az ismert brit kerékpáros edző, Rod Ellingworth is. Ő győzte meg Froome-ot arról, hogy britként versenyezzen. „Bár kenyai zászló alatt szerepeltem, valójában britnek éreztem magam.” – indokolta Froome akkori döntését.

Első profi győzelmét 2009-ben aratta: a dél-afrikai Durbanville-ben megnyerte a Giro del Capo második versenyét. Ugyanebben az évben pályafutása során első ízben próbálta ki magát a Giro d’Italián. Összetettben 36. lett, a fiatal kerekesek között viszont a hetedik legjobb eredményt mondhatta magáénak. 2009 szeptemberében bejelentették, hogy a brit Sky proficsapathoz szerződik. 2010 nagy részében gyógykezelésen kellett részt vennie: egy ritka trópusi betegséget diagnosztizáltak nála.

Az igazi áttörést a 2011-es év jelentette számára. Már svájci körversenyen a Tour de Romandie-n és a Vuelta Castillán is bekerült a legjobb 15 közé, a Vuelta Espanán azonban a 10. körben váratlanul az élre került. Később a második helyen végzett összetettben. Brit színekben versenyző kerekes még sosem szerepelt ennyire jól.

Trópusi betegsége 2012-ben is többször kísértette. Ugyanakkor csapata, a Sky bejelentette, indítja őt a Tour de France-on. Sokáig a szerencse sem segítette, bukások tarkították az első szakaszokat. Később azonban elképesztő akaraterőről tett tanúbizonyságot, s összetettben második lett honfitársa, Wiggins mögött. A brit kerékpáros sport történetének legnagyobb sikere volt ez: a Tour de France 109 éve alatt sosem volt példa arra, hogy a pódium első két helyén brit végezzen. A Vueltán már ő volt a Sky csapat első számú versenyzője. Összetettben negyedik lett, a versenyt Contador nyerte.

A 2013-as esztendő igazi sikerév lett Froome pályafutásában. Több kisebb versenyen vett részt az év első felében, a nagy attrakció azonban a Tour de France volt számára. Nagyon balszerencsésen indult a verseny, rögtön az első szakaszban bukott, de nem esett baja. Az első hegyi szakaszt megnyerte, amivel rögtön az élre is ugrott. A Tour során komoly gondot jelentett számára, hogy csapata egyszerűen nem tudta követni, nem volt képes kellő támogatást nyújtani számára. Az egyéni időversenyen második lett, amivel tovább növelte előnyét összetettben, s megőrizhette a sárga trikót.

Sőt, a 15. szakaszban ismét nyerni tudott. Messze megelőzte a nagy rivális Contadort. 2013. július 21-én aztán történelmet írt: megnyerte a Tourt, s ő lett a hegyek királya is. Ez a háromhetes verseny azért is volt különleges a kerékpársport történetében, mert az első Tour volt azután, hogy kiderült: doppingolt Lance Armstrong. Froome-ot 19 alkalomal vetették alá doppingtesztnek a Tour alatt.

A 2014-es év elején ismét megnyerte a Tour de Romandie-t. Címvédőként indulhatott Tour de France-on, a verseny azonban nem úgy sikerült, ahogyan remélte. Három nap alatt kétszer is bukott, így fel kellett adnia a versenyt. A végső győzelmet az olasz Vincenzo Nibali szerezte meg. A Vuelta Espanán javított, második helyen ért célba Contador mögött.

A 2015-ös első versenyén, a spanyolországi Ruta del Solon azonban sikerült visszavágnia Contadornak. A Tour de Romandie-t nem tudta sorozatban harmadszorra megnyerni, bronzérmes lett. Az év fénypontja azonban természetesen ezúttal is a „Tour” volt számára. Már az első héten az élre került, a második héten pedig a hegyi szakaszokon egyértelművé vált a fölénye, még ha az utolsó szakaszokon kezdett rajta kiütközni a fáradtság. Miguel Indurain, Marco Pantani után Chris Froome is a kerékpársport „királynőjének” tartott Tour de Franc történelmi alakjává vált.

Szerző

Vérfürdő Afganisztánban

Publikálás dátuma
2015.07.28. 07:36
FOTÓ: EUROPRESS/GETTY IMAGES
Fegyveresek nyitottak tüzet egy esküvő vendégeire Afganisztán északi részén. A hatóságok szerint legalább huszonegyen meghaltak és nyolcan megsérültek.

Egyelőre nem világos, mi váltotta ki az esetet, de Baghlan tartományban mostanában mind aktívabbak az iszlamista felkelők, ráadásul egyre több magánhadsereg is alakul. Abdul Jabar Pordeli tartományi rendőrfőnök elmondta, nyomozást indítottak, és az összes elkövetőt kézre fogják keríteni. Az esküvőt Dah Salah kerületben tartották, ahol a helyi rendőrfőnök szerint körülbelül 2500 különböző csoportokhoz tartozó fegyveres tevékenykedik.

Ebben az évben Afganisztán majd’ minden részén nőtt az erőszakos cselekmények száma. Az Egyesült Államok 2014 végén vonta ki harcoló csapatait az országból. Jelenleg 12,000 NATO-katona tartózkodik Afganisztánban, feladatuk elsősorban a katonák kiképzése. Tavaly több mint háromezren haltak meg a tálibok és a kormányerők közötti összecsapásokban.

Szerző

Az erős Japán bűvöletében

Publikálás dátuma
2015.07.28. 07:34
Nem mindenki ért egyet Abe Sinzo politikájával: a minap japán egyetemisták tiltakoztak ellene FOTÓ: EUROPRESS/GETTY IMAGES/BUDD
Magára haragította szomszédait Tokió. Kína és Dél-Korea egyaránt hevesen bírálta a japán nemzetbiztonsági kihívásokat taglaló Fehér Könyvet, amelyet július 21-én fogadott el a japán kormány. A tokiói parlament, az ellenzék tiltakozása mellett előzőleg megszavazott két kulcsfontosságú törvényjavaslatot, jóváhagyva a második világháború után elfogadott békealkotmány részleges átértelmezését.

Vihart kavart az évente nyilvánosságra kerülő japán nemzetbiztonsági Fehér Könyv. A több mint 400 oldalas stratégiai dokumentum első változatát a kormányzó Liberális Demokrata Párt elutasította, mivel úgy vélték, nem fogalmaz elég keményen Kínával kapcsolatban. Az Abe-kormány által végül jóváhagyott változat Pekingtől egyebek mellett a Dél-kínai-tengeren kezdett mesterséges szigetfeltöltés leállítását követeli.

Washington is aggódik
A kínai szigetfeltöltést egyébként az Egyesült Államok is bírálta. Ashton Carter amerikai védelmi miniszter úgy nyilatkozott, az elmúlt másfél évben folytatott, gyorsított ütemű szigetépítés aláássa a biztonságot az ázsiai-csendes-óceáni térségben. Washington jóelőre figyelmeztette Pekinget, hogy nem fogja tudomásul venni, ha Kína a légi- és tengeri közlekedés korlátozását akarná elrendelni a saját területének tulajdonított, mesterséges földdarabok körül.

Tokió kifogásolja, hogy Kína olajfúró platformokat létesít. Peking viszont azt állítja, hogy az olajkutatásokat kínai területi vizeken végzik – csakhogy nincs egyetértés abban, hogy hol is húzódnak pontosan e vizek határai. Peking a Dél-Kínai-tenger majdnem egészét saját fennhatósága alá tartozónak tekinti, átfedve olyan térségeket, amelyeket a Fülöp-szigetek, Malajzia, Vietnam, Tajvan és Brunei is magáénak vall. Ezért

Japán és Kína jó ideje farkasszemet néz a Kelet-kínai-tenger térségében, Tokiót pedig aggasztja, hogy kínai harci gépek és járőrhajók rendszeresen feltűnnek az Okinavától nyugatra fekvő Szenkaku-szigeteknél (kínai nevén Diaojü-szigetek).

A gyakorlatilag lakatlan szigetcsoport hovatartozása körüli vita azt követően éleződött ki, hogy jelentős olajkincset fedeztek fel a térségben. A szigetekre mellesleg Tajvan is benyújtotta igényét.

A japán kormány Fehér Könyve a Dél-Koreával már több mint egy évtizede fennálló szigetvitát is a fő kihívások között említi. Szöul a Takesima-szigetek hovatartozását vonja kétségbe, a dél-koreai kormányzat szerint az általuk Dokdo-szigetekként emlegetett területek kétségkívül Dél-Korea, nem pedig, ahogy Tokió állítja, Japán tulajdonát képezik.

A biztonsági kihívások között a tokiói kormány az Iszlám Állam fenyegetését is felsorolja. Az IS idén januárban videót tett közzé egy Szíriában túszul ejtett újságíró, Goto Kendzsi, illetve egy másik japán túsz lefejezéséről.

A kiéleződő területi konfliktusok fényében Japán szomszédait fokozottan nyugtalanítja, hogy a konzervatív japán kormány történelmi változtatásokra, a hagyományos japán békealkotmány átírására, de legalábbis – rövid távon – átértelmezésére, az abban foglalt korlátozások lazítására készül. Abe Sinzo kormányfő már tavaly jelezte, hogy elképzelései szerint a távol-keleti szigetország a jövőben nagyobb szerepet kíván vállalni a nemzetközi színtéren.

A második világháború vesztes államaként Japán alkotmányában rögzítette, hogy katonái soha nem vesznek részt külföldi katonai akciókban. A távol-keleti szigetország fegyveres erőit hivatalosan Önvédelmi Erők néven nevezik, s az elmúlt hét évtizedben tartották magukat ehhez a vállalt önkorlátozáshoz. Igaz, az önvédelmi erők jól felszereltek, s Tokió évek óta ambíciózus modernizálási programot hajt végre. A hadsereg létszáma a BBC védelmi tudósítója szerint mintegy 150 ezer fő, a haditengerészeti önvédelmi erőknek van egy új helikopterhordozója, a JS Izumo, két Aegis-rakétákkal felszerelt cirkálója, modern radarrendszere, 34 rombolója, 9 fregattja.

A távol-keleti szigetországra kiterjed az amerikai rakétapajzs, két nagyteljesítményű amerikai radar állomásozik a szigetország területén, négy rombolóról képesek PAC-3 típusú elfogórakétákat kilőni. A rakétavédelmi kapacitás továbbfejleszésére készülnek, s persze nem lehet elfeledkezni a japán területen állomásozó amerikai csapatkontingensről sem.

A tokiói parlamentben az Abe-kormánynak biztos többsége van, így végül – az ellenzék hangos tiltakozása, majd több ellenzéki párt honatyáinak kivonulása dacára – az alsóházban simán megszavazták a nemzetbiztonsági törvény módosítását. Az önvédelem joga helyett a kollektív önvédelem fogalmát vezették be, s e változtatás azt jelenti, hogy Japán a jövőben külföldön is bevetheti katonai erőit szövetségesei, elsősorban stratégiai partnere, az Egyesült Államok oldalán.

Abe Sinzo a washingtoni kongresszus két háza előtt mondott beszédében közölte, hogy idén nyáron elfogadják a szükséges törvényeket, felülvizsgálva az eddigi védelmi irányelveket. A felsőháznak ugyan még jóvá kell hagynia a módosításokat, de – ha 60 napon belül nem tűzik napirendre a kérdést – az alsóház kétharmados többséggel átviheti a tervezett rendelkezéseket.

Az LDP keményvonalasai ráadásul nem elégednek meg az eddigi változtatásokkal, s a japán békealkotmányból végleg törölnék a híres 9. cikkelyt, amelyben Japán mindörökre lemondott a háború indításának jogáról. Az alaptörvény átírásához azonban a parlament mindkét házában kétharmados többségre lenne szükség, s a változtatásokat népszavazásnak is jóvá kellene hagynia. Abe jogászok szerint ezért nem ezt az utat, hanem az alkotmány „részleges átértelmezésének” útját követi. Egyes jogászok ezt „alkotmányos puccsként” értelmezik – írta a The Independent című brit lap.

A japán közvéleményt megosztja Abe törekvése Japán külföldi katonai szerepvállalásának erősítésére. A második világháborúban elszenvedett két nukleáris csapás után a japán társadalomban mélyen gyökerezik a pacifizmus, s ellenzik a békealkotmány átfogalmazását. Érthető hát, hogy a nemzetbiztonsági törvényjavaslat benyújtása nyomán a japán kormányfő népszerűsége jelentősen visszaesett. Míg korábban 42 százalékos volt Abe támogatottsága, alig egy hét alatt 35 százalékra esett vissza.

A konzervatív politikus elutasítottsága ugyanakkor 51 százalékra emelkedett, második hivatali idejében erre még nem volt példa. A megkérdezettek 68 százaléka aggályosnak találta, hogy az LDP áterőltette az alsóházon a módosításokat, s csupán 24 százalék értett egyet ezzel. Tokióban és számos nagyvárosban tartottak jelentős megmozdulásokat.

Bár az „erős Japán” megteremtésére irányuló törekvései megtépázták népszerűségét, mindez nem jelenti azt, hogy inogna Abe bársonyszéke. Abe 2005-2006-ban már betöltötte a miniszterelnöki posztot, 52 évesen Japán legfiatalabb kormányfője lett, de alig egy évig tudta megőrizni hatalmát. 2012-ben nagy többséggel választották meg, s a 2014 decemberi parlamenti választásokon az LDP és koalíciós partnere, az Új Komeito párt megőrizte kétharmados parlamenti többségét. Abe visszatérésekor elsősorban a japán gazdaság megújítását ígérte, a róla elnevezett „abenomics” végrehajtása azonban lassan halad.

A beígért hármas reform – a három nyíl elmélete – még csak hiányosan valósult meg, a legkockázatosabb döntéseket, a strukturális reformot Abe halogatja. „Ma már egyre inkább úgy tűnik, írta „Abe Sinzo tragédiája” című cikkében a Japan Times: a japán kormányfő számára a gazdaság újjáélesztésének célja csak arra szolgált, hogy megteremtse a lehetőséget a radikális politikai változásokhoz, a háború utáni japán alkotmány átírásához. Abe tragédiája, véli Christopher Hobson, a Waseda Egyetem politikatudományi vendégprofesszora, hogy a számára adatott rendkívüli lehetőséget eltékozolta, egy szűklátókörű, idejétmúlt, nacionalista ideológia csapdájába esve.

Tartanak Phenjantól

Japánt érthetően komolyan aggasztják az egyre gyakoribbá váló észak-koreai ballisztikus rakétakísérletek. E teszteknek a sikerességét ugyan nagyon nehéz ellenőrizni, s nemzetközi szakértők kétségbe is vonják a phenjani kormány bejelentéseinek hitelességét. Észak-Korea épp a sikeres iráni atom-megállapodás nyomán jelentette be, hogy nem áll szándékában tárgyalásokat kezdeni saját nukleáris programjának korlátozásáról. Sőt, Phenjan októberben újabb rakétakilövésre készül, méghozzá a 2012-es rakétakísérletnél használt Unha-3-nál kétszer nagyobb ballisztikus rakéta kilövésével akarják ünnepelni a Koreai Munkapárt alapításának 70. évfordulóját.



Szerző