A napokban olvashattuk a szomorú hírt, hogy májusban – februárhoz képest - jelentősen csökkent a kereskedelemben dolgozók száma: csaknem 3000 munkavállaló vesztette el az állását. A kormányzati közlemény 4000 betöltetetlen kereskedelmi munkahelyről beszél, de az adatok azt mutatják, hogy nem jött létre a kereslet és a kínálat kívánt munkaerő-piaci egyensúlya. A KSH-mérés nem terjed ki az öt alkalmazottnál kisebb vállalkozásokra, így nem tudható, hogy az éjszakai boltbezárások következtében hány munkavállalónak mondtak fel a tulajdonosok. Száznak, ezernek? Rezignáltan konstatálhatjuk azt is, hogy a kereskedelemben dolgozók által teljesített túlórák száma emelkedő tendenciát mutat: az áprilisi 378 ezer túlóra májusban 388 ezerre emelkedett, ez 70 ezerrel haladja meg a tavaly májusi értéket. A közzétett számok azt a korábbi feltételezésünket is igazolják, hogy elsősorban a legvédtelenebb munkavállalókat teszik ki az utcára. A nem teljes munkaidőben foglalkoztatott dolgozókat, a részmunkaidős kismamákat, nyugdíjasokat és diákokat. A cégek a teljes munkaidős stabil állományt igyekeznek megtartani, ennek viszont az is az ára, hogy a törzsgárdát a hatnapos, nyújtott nyitva tartás miatt rendszeresen túlóráztatják. A kiskereskedelmi forgalom volumene 2015. májusában 4,4 százalékkal, naptárhatástól megtisztítva 5,4 százalékkal nőtt az előző év azonos időszakához képest. Emelkedő forgalom - csökkenő létszám mellett. Ilyen körülmények között vajon mennyit ér az úgynevezett „szabad vasárnap” intézménye?
A most megismert KSH-adatok végletes és végleges konzekvenciák levonására természetesen nem alkalmasak, de egyet vitathatatlanul igazolnak: a kereskedelmi vállalkozások az élőmunka-terhek csökkentésével (is) válaszoltak a szakmát ért támadásokra. Itt nem csak a vasárnapi és éjszakai boltzárlatra utalok, hanem az élelmiszerlánc-felügyeleti díj drasztikus emelésére, illetve a veszteséges tevékenységet folytató kiskereskedelmi vállalkozások működési engedélyének bevonásával fenyegető jogszabályra is. A gazdasági kormányzat képviselői kétségbeesetten próbálják igazolni korábbi lépéseik helyességét, de a közeli napok eseményei azt igazolják, hogy nagyon elszámolták a képletet a döntéshozók. A vasárnapi zárva tartás Magyarországon valóságos botránytémává fejlődött, a felügyeleti díj esetében pedig Brüsszel horkant fel haragosan. Jól bizonyítja a végrehajtó hatalom tehetetlenségét, hogy a Miniszterelnökséget vezető miniszter már nyíltan fenyegeti az igazságukat kereső, túladóztatott vállalkozásokat, de szakmai alternatívát nem képes kínálni. A „keresztes vitézek” pedig lapítanak a nyári melegben, de jól is teszik, hogy hallgatnak, mivel a boltzárlattal kapcsolatban az elmúlt fél évben értelmes mondat nem hagyta el KDNP-s képviselő száját.
Közben élesedik a kiskereskedelmi egységek vasárnapi nyitva tartásáért kezdeményezett referendum körüli harc. 2015. július 20-i elutasító döntésével a Nemzeti Választási Bizottság (NVB) kutyakomédiává akarta zülleszteni a népi kezdeményezést. A népszavazás intézményének lejáratására irányuló testületi törekvés elszomorít és felháborít. Gyalázat, ami történt! Kiderült, hogy az NVB egy “népszavazás-ellenes” képződmény, amely nem segíti, hanem nyíltan gátolja a demokratikus joggyakorlást. Sosem gondoltam volna, hogy egy kereskedelmi szabályozásra vonatkozó kérdés elbírálása során válik teljesen egyértelművé, hogy a NVB nem autonóm szakmai testület, hanem az államgépezet egyik fontos alkotóeleme és a hatalmi érdekek alázatos szolgája.
Horvátországban 2009. januárjában léptették hatályba a vasárnapi zárva tartás intézményét, amit természetesen régen visszavontak. A tilalom első négy hónapjában 1152 üzlet zárt be és 2800 kereskedelmi munkahely szűnt meg. Kapitális bukás volt a horvát kormány kísérlete arra, hogy zárva maradjanak vasárnap az áruházak az országban. Hat hónap kellett ahhoz, hogy belássák: kár szembe menni a vásárlók, a kereskedők és a munkavállalók érdekeivel. A fél évig érvényben lévő törvényt az alkotmánybíróság ütötte ki végleg. A testület megállapítása szerint a vasárnapi bevásárlási tilalom nem legális, valamint szükségtelen szabály egy demokratikus társadalomban. Nem védi meg a munkavállalókat, ugyanakkor korlátozza az üzleti vállalkozás szabadságát és - a kivételek miatt - a piaci versenyt. Az alkotmánybíróság a horvát bevásárlóközpontok és áruházláncok beadványa alapján hozta meg döntését. A 2009. októberében megjelent statisztikai adatokból azután az is kiderült, mennyit bukott a kereskedelmi ágazat és közvetve a horvát gazdaság a vasárnapi zárva tartáson. Déli szomszédunk viszonylag hamar rájött arra, hogy a bel- és külföldi vásárlók zökkenőmentes kiszolgálását nem szabad gátolni egy olyan országban, amelynek gazdaságában húzóágazat a szállodaipar, a bolti- és vendéglátó kereskedelem.
Úgy látszik hazánkban ennek fontosságát még nem fogták fel a jogalkotók. A félmillió embert foglalkoztató kereskedelmi szakma és a milliónyi vásárló érdeke nem számít, hiszen a kormánypárti képviselők és a gazdasági minisztérium vezetői kórusban mondanak nemet a szükséges változtatásra, nevezetesen a vasárnapi nyitva tartást korlátozó törvény azonnali hatályon kívül helyezésére. Horvátországnak hat hónap elég volt a kijózanodáshoz. Nekünk ehhez mennyi idő kell? Ketyeg az óra!
