Az Európai Unió politikusai közül akadnak, akik különösen sokat vannak reflektorfényben. Angela Merkel e tekintetben mindenkit lepipál a kontinensen. Persze senki sem lehet próféta a saját hazájában, még a német kancellár sem. 2014-ben a Google keresőjébe a labdarúgó világbajnokságot ütötték be a legtöbbször, s többek között az énekes Helene Fischer is megelőzte. A világon azonban a politikusok közül Vlagyimir Putyin és Barack Obama mellett az ő nevére kerestek rá a legtöbb alkalommal.
Az idei évben ugyan még nincs ilyen kimutatás, de mindenfajta jóstehetség nélkül megállapíthatjuk, hogy Wolfgang Schäuble német pénzügyminiszter nagyon előretört ezen a listán. A görög válság kapcsán nagyon sokszor került elő a neve, személye rendkívüli módon megosztja az embereket. Németországban például népszerűbb, mint valaha, amit a görögökkel kapcsolatos különösen kemény álláspontjának köszönhet. Július elején az ARD által közölt felmérés szerint a megkérdezettek hetven százaléka alakított ki kedvező véleményt a munkájáról, amire még sosem volt példa. Ezzel hazája legnépszerűbb politikusa lett Angela Merkel és Frank-Walter Steinmeier külügyminiszter mellett.
Ez azonban az éremnek csak az egyik oldala. Amint a Frankfurter Allgemeine Zeitung minap megjelent cikkében fogalmazott, ő vált Európa leggyűlöltebb figurájává. A Le Monde francia napilap egyenesen „a görögök mészárosának” bélyegezte azután, hogy Schäuble felvetette Görögország távozását az euróövezetből méghozzá olyan magyarázattal, hogy szerinte ez éppen Athén érdekeit szolgálná. Nem éppen pozitív megítélését mutatja, hogy egyes karikaturisták Európa gyilkosaként ábrázolták, mások az Iszlám Állam terroristáihoz hasonlították, merthogy képes lenne lefejezni szegény Görögországot.
Schäuble szerepe a német gondolkodókat, a politikai élet személyiségeit is megosztja. A szókimondó német filozófus, Jürgen Habermas szerint a pénzügyi tárcavezető úgy viselkedik, mintha „Európa nevelője” lenne. Habermas egyébként tavalyi budapesti előadásán éppen azt emelte ki, hogy Európa nem tanúsított kellő szolidaritást a gazdasági válság ideje alatt. Antje Vollmer, a németországi Zöldek politikusa úgy vélte, hogy Schäuble brüsszeli tárgyalási módszere „a Varsói Szerződés csapatainak 1968-as prágai bevonulásához hasonlítható”. Még keményebben fogalmazott párttársa, Reinhard Bütikofer: „A szívtelen, parancsolgató és ronda németnek megint van arca: Wolfgang Schäubléé”.
Németországban azonban bírálói, amint a fenti közvélemény-kutatás is mutatja, szűk kisebbséget alkotnak. Sőt, a megkérdezettek 62 százaléka szerint igenis jól tárgyalt a görögökkel. Amikor Angela Merkel a Bundestagban elhangzott beszédében, amelyen a görög hitelprogramról szóló tárgyalások megkezdése mellett érvelt, elismeréssel beszélt pénzügyminiszteréről, a CDU/CSU frakció nagyobb tapsviharban tört ki, mint amilyennel a kancellár beszédét illették.
Németországban nem Schäuble vetette fel először a Grexit gondolatát méghozzá olyan összefüggésben, hogy az éppen Athén érdekeit szolgálná. Hans-Werner Sinn neves közgazdász professzor, a müncheni székhelyű Ifo gazdaságkutató intézet vezetője nemcsak a hitelmegállapodásról szóló görög népszavazás után tört lándzsát a Grexit mellett, hanem már hónapok óta azzal érvel: csak a virtuális drachma bevezetése húzná ki a kátyúból Athént.
Manapság különösen érdekesen hangzik egy januárban, a Handelsblattnak adott interjúja. Elmondta, amennyiben az ország fizetőeszköznek megtartaná a közös európai valutát, újabb és újabb hitelekre és adósságelengedésre kényszerülne. A versenyképességét ezért csak akkor nyerheti vissza, ha leértékeli új, saját nemzeti valutáját – jelentette ki a közgazdász, aki már 2014-ben is azt a meggyőződését fejezte ki, hogy Görögország sosem tudja visszafizetni a 240 milliárdos hitelt.
Jóslatának első fele már bejött, hiszen Görögország egy harmadik, legalább 80 milliárd eurós mentőcsomagot igényelt, így a GDP-arányos államadóssága megközelíti majd a 200 százalékot, ami nyilván fenntarthatatlan. Ezért Athén újra és újra felveti az adósságelengedés lehetőségét.
Mi áll Schäuble álláspontja mögött? A német kormányban korábban is ő vette át a „rossz zsaru” szerepét. Már az Alekszisz Ciprasz által fémjelzett kormány hatalomra lépése előtt is többször bírálta a regnáló görög kabinetet, tavaly ősszel annak a véleményének adott hangot, hogy Antonisz Szamarasz akkor hivatalban lévő kormánya nagyon lassan hajtja végre a vállalt reformokat.
Schäublét biztosan bosszantotta a Ciprasz-kormány tárgyalási stílusa, különösen a menesztett (hivatalos közlések szerint lemondott) görög pénzügyminiszteré, Janisz Varufakiszé. Majdnem fél évig lényegében semmi előrelépés sem történt az euróövezeti pénzügyminiszterek és a görögök közötti tárgyalásokon, Varufakisz mintha hülyét akart volna csinálni kollégáiból. Pedig ülések voltak bőven: 17 alkalommal tanácskoztak egymással az euróövezet tárcavezetői fél év alatt, ebből csak kilencszer június közepe után. Márciusban Schäuble már úgy foglalt állást, hogy megrendült a görögökbe vetett bizalma.
A német pénzügyminiszter Grexittel kapcsolatos felvetése – egy öt éves átmeneti időszak után vezetné ki az országot az euróövezetből - azonban elsősorban nem személyes okokra vezethetőek vissza. Hiába kapja az újabb hitelt Athén az Európai Stabilitási Mechanizmus (ESM) alapjából, Berlin hozzájárulása ebben a legnagyobb 27,1 százalékkal. Úgy számolhatunk tehát, hogy az új hitel legalább a negyedét német pénzből finanszírozzák. Németországban rendkívül népszerűtlenek voltak már az eddigi mentőcsomagok is, hiszen a béreket, a nyugdíjakat is szolidaritási adóval sújtották.
Schäuble magatartásának oka lehet az is, hogy a pénzügyminiszter is belátja: a hitelezők eddigi, Görögországgal kapcsolatos stratégiája nem vezetett eredményre. A két, összesen 240 milliárd eurós hitelről szóló megállapodás révén csak nőtt a görög államadósság, emelkedett a munkanélküliek aránya, öt éven keresztül csökkent a GDP. Gazdasági szempontból tehát csődről beszélhetünk. Schäuble viszont a sokkterápia híve. „Sose halassz el egy válságot. Lehetőséget ad számunkra ahhoz, hogy valami nagyot vigyünk véghez” – idézi Churchillt.
Schäuble számára a Grexit jelentette ezt a nagy esélyt, amellyel akár megváltozhat a jelenlegi döntési mechanizmus az EU-ban. Angela Merkel is elismerte azonban, hogy nem értett egyet pénzügyminiszterével a görög kérdés kezelése kapcsán. A kancellár szerint egy ellenőrizetlen Grexit csak káoszt, erőszakot idézne elő.
Alapvető ellentét feszül Merkel és Schäuble Európa-felfogásában is. Schäuble patriotizmust hirdet, meglátása szerint az egészséges nemzeti érzelmek is megengedettek Németország Európában betöltött szerepénél. A schengeni határok megszületése ellenére úgy véli, meg kell őrizni a nemzeti identitást. Még belügyminiszterként, a 2006-os németországi labdarúgó világbajnokság alatt, majd egy évvel később, a heiligendammi G8-as csúcs idejére Schäuble a schengeni vívmányok ideiglenes felfüggesztését, a határellenőrzés visszaállítását kezdeményezte.
A német kancellár nem ért egyet pénzügyminisztere nemzetállami koncepciójával. A kancellár ugyanis úgy véli, hogy nem ártana tovább erősíteni Brüsszel hatalmát. Schäuble pénzügyminiszterként mindemellett úgy vélte, hogy felesleges a parlamentnek szavaznia minden egyes mentőcsomagról. Ugyanakkor bizonyos szempontból Európa demokratizálódását szorgalmazza. Szerinte közvetlenül kellene megválasztani az Európai Bizottság, illetve az Európai Tanács elnökét, Merkel azonban nem ért egyet ezzel sem.
A pénzügyminiszter egy 2013-ban a Süddeutsche Zeitungban megjelent írásában kifejtette, Németország nem akarja tollba mondani a lehetséges megoldásokat az euróövezeti válság kapcsán. Schäuble személyiségétől nem állnak távol a kemény megoldások, s itt most nem csak a görög válságról beszélünk. 2010 novemberének elején az újságírók előtt intette rendre akkori szóvivőjét, Michael Offert, mert túl későn osztotta szét beszámolójának írásos rezüméjét. Schäuble megnyilatkozása nagyon negatív visszhangot keltett a sajtóban, a szóvivő néhány nap múlva lemondott.
Könnyen lehet, hogy Schäublének és Sinn professzornak gazdasági szempontból igaza van, a Grexit azonban nem pusztán gazdasági természetű kérdés. Amikor felszállt a fehér füst a görögökkel folytatott tárgyalások után, s kiderült, Athén marad az euróövezetben, Angela Merkel azt közölte, az európai szolidaritás győzött, amivel arra utalt, hogy politikai döntés született. Ha elengedték volna Athén kezét, az az EU jövője szempontjából jelentett volna veszélyeket. Eddig ugyanis az EU, s az euróövezet az integráció jelképe volt, ha azonban egy ország kikerül belőle, az dezintegrációs folyamatokat indítana útjára, s ezt a döntést a mai Európában senki sem meri bevállalni.
Kérdés, hogy Schäuble hogyan döntött volna, ha ő Németország kancellárja. Akkor is ragaszkodott volna-e gazdasági természetű álláspontjához. Most mindenesetre sokak szemében Európa gonosz emberévé vált.
