Krisztina-díj Gálvölgyi Juditnak

Minden sikeres férfi mögött (mellett) egy nagyszerű nő áll, ki ne ismerné ezt a mondást. És egyre több jele van annak is, hogy mind többen ismerik fel a mondás igazságát. Ez utóbbit bizonyítja a Krisztina-díj, amelyet Gálvögyi Judit vehet át idén.

A díj története halállal kezdődik: Gyémánt László festőművész felesége, Krisztina halálát követően a mindenben példaértékűen helytálló társ emlékének megőrzésére alapította 2011-ben Kárpáti Tamás, a Premier Magazin főszerkesztője. Azóta élettel folytatódik: évenként> héttagú kuratórium ítéli oda a díjat annak a feleségnek, aki művészférje gondoskodó társaként, múzsájaként sokat tett-tesz azért, hogy a kiváló művészi teljesítmények megszülethessenek. A díj Benedek György szobrászművész alkotása. A bronzplaketten Gyémánt Krisztina portréja látható, amelyet Gyémánt László festménye alapján készített a szobrász.

Első alkalommal Fehér László festőművész felesége, Geisler Editnek adták át a díjat, majd Haraszty István „Édeske” kinetikus szobrászművész felesége, Haraszty Éva, utána Örkény István író özvegye, Radnóti Zsuzsa, tavaly pedig Juhász Ferenc költő felesége, Dr. Kilián Katalin lett Krisztina-díjas társ.

Az idei díjat a kuratórium Gálvölgyi Judit műfordítónak, Gálvölgyi János színművész feleségének ítélte oda. Kettőjük közös életéről, a rájuk vonatkozó „sikeres férfi, s a mellette álló nagyszerű nő” együttműködéséről Gálvölgyi Judit azt mondja: „Szívesen segítek neki szereptanuláskor végszavazni, vagy egyszerűen csak beszélgetünk a darabról, a karakterről és ami nagyon fontos, igyekszem lehetővé tenni számára, hogy nyugodtan készülhessen, pihenni is tudjon, és mindig időben indulhasson a színházba. De ez nem munka nekem, hiszen mi ketten vagyunk egyek, és nekünk az a jó, ha a másikunk gond nélkül teheti azt, amit szeret.”

A Krisztina-díjat augusztus 5-én ünnepélyes keretek között Gyémánt László adja át Gálvölgyi Juditnak.

Szerző
Frissítve: 2015.07.29. 21:43

Palackpostával játszik a világ

Publikálás dátuma
2015.07.30. 07:40
A NASA atlantai űrközpontja 1980-ból. Innen irányították a Voyager 1 fellövését, amely információkat juttatott el a világűrbe Fö
Játszadozunk a jövővel. Kapszulákban különböző üzeneteket hagyunk magunk után abban a reményben, hogy egyszer majd valaki elolvassa őket. Mintha az a világ, amelyben élünk megérdemelné, hogy megörökítsük a szellemét.

Legutóbb a második világháború orosz veteránjai szánták el magukat arra, hogy két kapszulában a nagy győzelemről adjanak hírt a nagyon távoli jövő generációjának. Bonyolultabb üzenetküldésre aligha volt példa, expedíciót kellett szervezni a megvalósítására. A novoszibirszki „Túlélési Akadémia” két mindenre elszánt tagja Szibériában leereszkedett egy több száz méter vastag gleccser résén, ami már önmagában életveszélyes vállalkozás, és több mint 40 méter mélyen elhelyezte a kapszulákat. Ki tudja, hogyan számolták ki, hogy e kapszulák valamikor a XXIII. században jutnak fel majd a felszínre.

„Ha nagymérvű lehűlés következne be, akkor a kapszulák több mint 300 vagy ennél is több évet töltenek el a mélyben” – jelentette ki a Túlélési Akadémia vezetője. De sem ő, sem a veteránok nem árulták el, mit tartalmaz a jövőnek szánt üzenetet. Ehhez, nekünk ma élőknek, nyilvánvalóan, semmi közünk. El tudjuk azonban képzelni, mit rejthetnek a titokban tartott szavak.

Úgy látszik az orosz lélekhez közel állnak az ilyen romantikus megoldások. 2012-ben a vulkánok szigetén, Kamcsatkán, egy Lenin emlékmű alól került elő egy kapszulás üzenet. Szerzői a hetvenes évek lánglelkű komszomolistái voltak, amúgy a kozmikus hadviselésre kiképzett katonák, akik abból az alkalomból írtak egy másfél méteres szöveget, hogy a Komszomol 55 éve vette fel Vlagyimir Iljics Lenin nevét. Fájlalhatják, hogy idő előtt rábukkantak mondanivalójukra? Büszkék rá? Szégyellik akkori szavaikat?

Nem tudhatjuk, csak annyit: 2024 előtt nem lett volna szabad előkerülnie. Vajon a kommunizmust dicsőítő szöveg íróiból mi lett időközben: kapitalista vállalkozó, netán dúsgazdag oligarcha? A gleccseres megoldás mégis csak jobb, a szerzőknek nem kell szembesülniük egykori önmagukkal.

Márpedig e jövőnek szánt kapszulák nagyon gyakran felbukkannak. Már 2001-ben olvasni lehetett arról, hogy a Hanti-Manysi föld autonóm körzetben egy ház udvarán akadtak rá arra a megsárgult levélre, amelyet a 2000-es év emberéhez címeztek Nyugat-Szibéria építői, akik rendkívül büszkék voltak az Észak meghódításában játszott szerepükre. A levélhez mellékeltek néhány korabeli kormányhatározatot is. „Aligha hihették ennek a kapszulának az elhelyezői, hogy öt év múlva összeomlik a Szovjetunió, hogy 7 év múlva szétlövik a parlamentet, s hogy 10 év múlva az általuk épített összes villamosenergia-vezeték egyetlen ember kezében lesz” – írta a Regions.ru hírportál. A poénhoz tartozik, hogy a kapszulát megtaláló Pjotr Koptyelov megtartja azt emlékül, és szeszt fog tartani benne…

Jaroszlavl lakóit egy 2010-ben megtalált és 1960-ban írt levélben Jaroszlavl ezeréves fennállásának alkalmából üdvözölték. Egy konténerben úttörők leveleit és egy magnetofon felvételt is találtak. Az elődök azt a meggyőződésüket fejezték ki, hogy a kommunizmus örökre fennmarad. „ A távoli, de gyönyörű hatvanas évekből küldjük üdvözletünket Önöknek a Kommunista Föld boldog lakóinak – írták. Amikor dicső városunk Jaroszlavl ezeréves jubileumának napján, gyerekeink, unokáink és dédunokáink összegyűltök, hogy ünnepeljétek ezt a dicső napot, emlékezzetek ránk is, akik a kommunista társadalom építésének korszakában éltünk és harcoltunk a diadaláért.”

Arról is szólnak néhány szót, milyen nehéz volt számukra ez a korszak, mennyi erőt fordítottak utódaik jobb életéért, s mennyire akadályozták mindezt a kapitalisták. Kérésüknek megfelelően az utódok is megfogalmaztak egy levelet a jövőnek, ők azonban óvatosabbak voltak: nem jósolták meg sem a kommunizmus, sem a kapitalizmus diadalába vetett hitüket…

A legtrükkösebb megoldást azok választották, akiknek a levelét most találták meg Baltijszkban egy szovjet időkben használatos, hermetikusan lezárt sörös üvegben. Még a nyelvészeknek sem sikerült az üzenetet megfejteniük, mindössze azt gyanítják, hogy kódolt szövegről van szó. Olyan nyelv ugyanis nem létezik, amelyen íródott. Legalább is eddig egyetlen nyelvésznek sem sikerült kiderítenie semmit. Hosszan sorolják, milyen nyelvről nem lehet szó. Itt tartanak. Már matematikusokat is bevontak a tudományosnak minősített munkába. Csak remélik, hogy nem a múlt csodálatos eredményeiről számolnak be a szövegben…

A palackposta, természetesen, nem orosz sajátosság. 101 évet töltött a vízen az az üvegpalack, amelyre tavaly egy német halász akadt Kiel partjainál. 98 évet pedig az, amelyet egy skót tengerész talált. Korábban ugyanarról a hajóról találtak egy másik, 93 éves üzenetet is. Mint kiderült 1914-ben Brown a glasgow-i navigációs iskola kapitánya indította útnak. Tudományos céllal 1890 palackot dobtak akkoriban a vízbe, hogy feltérképezzék a Skócia körüli áramlatokat.

Egy idős ausztrál halász egy pezsgős palackban Fjodor Konjuhov híres utazó levelére bukkant, amelyet 2008-ban írt. Konjuhov a világon elsőként egymaga megkerülte az Antarktiszt. 2009-ben vitorlásával és nyolc emberrel a fedélzeten a Csendes-óceánon tett meg hatalmas utat Ausztrália, Új-Zéland, a Falkland-szigetek érintésével Angliáig. Három év múlva három ember, akinek a címe fel volt tüntetve a levélen, üzenetet kaptak Dél-Ausztráliából, amelyben tudatták: üzenetük megérkezett. Egyikük idős apja volt a megtaláló.

28 évig hánykódott az a palack, amelyet Kanada partjairól indított útnak valaki az Atlanti-óceánon keresztül bizonyos Marie-nek és végül 2013-ban 8 ezer kilométeres utazás után kötött ki az Horvátországban. Az angolul írt levél arról biztosítja Marie-t, hogy Jonathan nevű ismerőse tartani akarja vele a kapcsolatot. Lehet, hogy ezzel egy kicsit elkésett. Nem beszélve arról, hogy nem is Marie kapta kézhez, hanem egy 23 éves horvát leányzó.

Mint a NEWSru.com hírportál tudtul adta, a palackposta fejlődésének új fejezetéhez tartozik, hogy 2012-ben a Creative Time nevű szervezet állt a kezdeményezés mögé, hogy küldjenek fel a világűrbe olyan fotókat, amelyek megörökítik az emberi civilizáció végnapjait. Az „utolsó” földi felvételeknek elvben túl kellene élniük a földi létet. Korábban a hetvenes évek elején a „Pioneer-10” és a „Pioneer-11” 1977-ben pedig a Voyager-1 és 2 vitt magával információt a földi életről.

Idővel az üzeneteket tartalmazó anyagok is tökéletesedtek, pusztulásuktól kevésbé kell tartani, mint azelőtt. A Pioneerek még alumínium lemezre örökített üzeneteket vittek fel a magasba, a Voyagerek már aranyozott diszkeket, amelyek hangfelvételeket is tartalmaznak. S jönnek az újabb és újabb megoldások. Virágokat, tájakat, természeti jelenségeket, épületeket ábrázolnak. S, természetesen, magának a Földnek a térképét.

A palackposta nemcsak a föld felett, hanem a föld alatt is működőképes. Idén Massachusetts amerikai államban ünnepélyes keretek között tárták fel azt a kapszulát, amelyet még 1795-ben a törvényhozás épületében ástak el. A 24 ezüst és rézérmén kívül, amely között 1652-es is akad, öt újságot is találtak, valamint egy rézlemezt ezzel a vésettel: „1795. július 4. a Független Amerika 20. évfordulója.„ A dobozban volt egy George Washingtont ábrázoló érem és egy hivatalos pecsét is. Ami annak a jele, hogy a nagy palackpostázás közepette azért hasznos dolgokra is van ideje a játékosoknak…

Ha belegondolunk, mit ábrázolhatnánk manapság a jövő embere számára, hogy megértsen valamit abból, ami a világot ma jellemzi, zavarba kerülnénk. Mivel dicsekedhetnénk? A burjánzó vandalizmussal? A mérhetetlen gyűlölködéssel, ami szembeállít nemcsak népeket, hanem helyi közösségeket, sőt családokat is egymással? Lerombolt országokat? Őrült terroristákat, diktátorokat. El sem férnének egy diszken. Milyen világot hagyunk magunk mögött?!

Szerző

Palackpostával játszik a világ

Publikálás dátuma
2015.07.30. 07:40
A NASA atlantai űrközpontja 1980-ból. Innen irányították a Voyager 1 fellövését, amely információkat juttatott el a világűrbe Fö
Játszadozunk a jövővel. Kapszulákban különböző üzeneteket hagyunk magunk után abban a reményben, hogy egyszer majd valaki elolvassa őket. Mintha az a világ, amelyben élünk megérdemelné, hogy megörökítsük a szellemét.

Legutóbb a második világháború orosz veteránjai szánták el magukat arra, hogy két kapszulában a nagy győzelemről adjanak hírt a nagyon távoli jövő generációjának. Bonyolultabb üzenetküldésre aligha volt példa, expedíciót kellett szervezni a megvalósítására. A novoszibirszki „Túlélési Akadémia” két mindenre elszánt tagja Szibériában leereszkedett egy több száz méter vastag gleccser résén, ami már önmagában életveszélyes vállalkozás, és több mint 40 méter mélyen elhelyezte a kapszulákat. Ki tudja, hogyan számolták ki, hogy e kapszulák valamikor a XXIII. században jutnak fel majd a felszínre.

„Ha nagymérvű lehűlés következne be, akkor a kapszulák több mint 300 vagy ennél is több évet töltenek el a mélyben” – jelentette ki a Túlélési Akadémia vezetője. De sem ő, sem a veteránok nem árulták el, mit tartalmaz a jövőnek szánt üzenetet. Ehhez, nekünk ma élőknek, nyilvánvalóan, semmi közünk. El tudjuk azonban képzelni, mit rejthetnek a titokban tartott szavak.

Úgy látszik az orosz lélekhez közel állnak az ilyen romantikus megoldások. 2012-ben a vulkánok szigetén, Kamcsatkán, egy Lenin emlékmű alól került elő egy kapszulás üzenet. Szerzői a hetvenes évek lánglelkű komszomolistái voltak, amúgy a kozmikus hadviselésre kiképzett katonák, akik abból az alkalomból írtak egy másfél méteres szöveget, hogy a Komszomol 55 éve vette fel Vlagyimir Iljics Lenin nevét. Fájlalhatják, hogy idő előtt rábukkantak mondanivalójukra? Büszkék rá? Szégyellik akkori szavaikat?

Nem tudhatjuk, csak annyit: 2024 előtt nem lett volna szabad előkerülnie. Vajon a kommunizmust dicsőítő szöveg íróiból mi lett időközben: kapitalista vállalkozó, netán dúsgazdag oligarcha? A gleccseres megoldás mégis csak jobb, a szerzőknek nem kell szembesülniük egykori önmagukkal.

Márpedig e jövőnek szánt kapszulák nagyon gyakran felbukkannak. Már 2001-ben olvasni lehetett arról, hogy a Hanti-Manysi föld autonóm körzetben egy ház udvarán akadtak rá arra a megsárgult levélre, amelyet a 2000-es év emberéhez címeztek Nyugat-Szibéria építői, akik rendkívül büszkék voltak az Észak meghódításában játszott szerepükre. A levélhez mellékeltek néhány korabeli kormányhatározatot is. „Aligha hihették ennek a kapszulának az elhelyezői, hogy öt év múlva összeomlik a Szovjetunió, hogy 7 év múlva szétlövik a parlamentet, s hogy 10 év múlva az általuk épített összes villamosenergia-vezeték egyetlen ember kezében lesz” – írta a Regions.ru hírportál. A poénhoz tartozik, hogy a kapszulát megtaláló Pjotr Koptyelov megtartja azt emlékül, és szeszt fog tartani benne…

Jaroszlavl lakóit egy 2010-ben megtalált és 1960-ban írt levélben Jaroszlavl ezeréves fennállásának alkalmából üdvözölték. Egy konténerben úttörők leveleit és egy magnetofon felvételt is találtak. Az elődök azt a meggyőződésüket fejezték ki, hogy a kommunizmus örökre fennmarad. „ A távoli, de gyönyörű hatvanas évekből küldjük üdvözletünket Önöknek a Kommunista Föld boldog lakóinak – írták. Amikor dicső városunk Jaroszlavl ezeréves jubileumának napján, gyerekeink, unokáink és dédunokáink összegyűltök, hogy ünnepeljétek ezt a dicső napot, emlékezzetek ránk is, akik a kommunista társadalom építésének korszakában éltünk és harcoltunk a diadaláért.”

Arról is szólnak néhány szót, milyen nehéz volt számukra ez a korszak, mennyi erőt fordítottak utódaik jobb életéért, s mennyire akadályozták mindezt a kapitalisták. Kérésüknek megfelelően az utódok is megfogalmaztak egy levelet a jövőnek, ők azonban óvatosabbak voltak: nem jósolták meg sem a kommunizmus, sem a kapitalizmus diadalába vetett hitüket…

A legtrükkösebb megoldást azok választották, akiknek a levelét most találták meg Baltijszkban egy szovjet időkben használatos, hermetikusan lezárt sörös üvegben. Még a nyelvészeknek sem sikerült az üzenetet megfejteniük, mindössze azt gyanítják, hogy kódolt szövegről van szó. Olyan nyelv ugyanis nem létezik, amelyen íródott. Legalább is eddig egyetlen nyelvésznek sem sikerült kiderítenie semmit. Hosszan sorolják, milyen nyelvről nem lehet szó. Itt tartanak. Már matematikusokat is bevontak a tudományosnak minősített munkába. Csak remélik, hogy nem a múlt csodálatos eredményeiről számolnak be a szövegben…

A palackposta, természetesen, nem orosz sajátosság. 101 évet töltött a vízen az az üvegpalack, amelyre tavaly egy német halász akadt Kiel partjainál. 98 évet pedig az, amelyet egy skót tengerész talált. Korábban ugyanarról a hajóról találtak egy másik, 93 éves üzenetet is. Mint kiderült 1914-ben Brown a glasgow-i navigációs iskola kapitánya indította útnak. Tudományos céllal 1890 palackot dobtak akkoriban a vízbe, hogy feltérképezzék a Skócia körüli áramlatokat.

Egy idős ausztrál halász egy pezsgős palackban Fjodor Konjuhov híres utazó levelére bukkant, amelyet 2008-ban írt. Konjuhov a világon elsőként egymaga megkerülte az Antarktiszt. 2009-ben vitorlásával és nyolc emberrel a fedélzeten a Csendes-óceánon tett meg hatalmas utat Ausztrália, Új-Zéland, a Falkland-szigetek érintésével Angliáig. Három év múlva három ember, akinek a címe fel volt tüntetve a levélen, üzenetet kaptak Dél-Ausztráliából, amelyben tudatták: üzenetük megérkezett. Egyikük idős apja volt a megtaláló.

28 évig hánykódott az a palack, amelyet Kanada partjairól indított útnak valaki az Atlanti-óceánon keresztül bizonyos Marie-nek és végül 2013-ban 8 ezer kilométeres utazás után kötött ki az Horvátországban. Az angolul írt levél arról biztosítja Marie-t, hogy Jonathan nevű ismerőse tartani akarja vele a kapcsolatot. Lehet, hogy ezzel egy kicsit elkésett. Nem beszélve arról, hogy nem is Marie kapta kézhez, hanem egy 23 éves horvát leányzó.

Mint a NEWSru.com hírportál tudtul adta, a palackposta fejlődésének új fejezetéhez tartozik, hogy 2012-ben a Creative Time nevű szervezet állt a kezdeményezés mögé, hogy küldjenek fel a világűrbe olyan fotókat, amelyek megörökítik az emberi civilizáció végnapjait. Az „utolsó” földi felvételeknek elvben túl kellene élniük a földi létet. Korábban a hetvenes évek elején a „Pioneer-10” és a „Pioneer-11” 1977-ben pedig a Voyager-1 és 2 vitt magával információt a földi életről.

Idővel az üzeneteket tartalmazó anyagok is tökéletesedtek, pusztulásuktól kevésbé kell tartani, mint azelőtt. A Pioneerek még alumínium lemezre örökített üzeneteket vittek fel a magasba, a Voyagerek már aranyozott diszkeket, amelyek hangfelvételeket is tartalmaznak. S jönnek az újabb és újabb megoldások. Virágokat, tájakat, természeti jelenségeket, épületeket ábrázolnak. S, természetesen, magának a Földnek a térképét.

A palackposta nemcsak a föld felett, hanem a föld alatt is működőképes. Idén Massachusetts amerikai államban ünnepélyes keretek között tárták fel azt a kapszulát, amelyet még 1795-ben a törvényhozás épületében ástak el. A 24 ezüst és rézérmén kívül, amely között 1652-es is akad, öt újságot is találtak, valamint egy rézlemezt ezzel a vésettel: „1795. július 4. a Független Amerika 20. évfordulója.„ A dobozban volt egy George Washingtont ábrázoló érem és egy hivatalos pecsét is. Ami annak a jele, hogy a nagy palackpostázás közepette azért hasznos dolgokra is van ideje a játékosoknak…

Ha belegondolunk, mit ábrázolhatnánk manapság a jövő embere számára, hogy megértsen valamit abból, ami a világot ma jellemzi, zavarba kerülnénk. Mivel dicsekedhetnénk? A burjánzó vandalizmussal? A mérhetetlen gyűlölködéssel, ami szembeállít nemcsak népeket, hanem helyi közösségeket, sőt családokat is egymással? Lerombolt országokat? Őrült terroristákat, diktátorokat. El sem férnének egy diszken. Milyen világot hagyunk magunk mögött?!

Szerző