Magam is meglepődtem az új Büntetőtörvénykönyv lapozgatása közepette azon, hogy a közismerten össznépi játékként űzött, magyaros virtusnak tartott adócsalás tételes megnevezése hiányzik a kódexből. Arra gondolni se mertem, hogy az a kormányzati igyekezet, amely a feketegazdaság visszafogását tűzte ki céljául, ne kapná meg ehhez a kellő szankcionálási támogatást is. És nem csalódtam, hiszen az adó elkerülése a 21. század jogi gyakorlatában költségvetési csalásnak minősül, megtévesztésnek, amelynek révén lényeges információt hallgatunk el az adóhatóság előtt, és ezzel végső soron a költségvetést rövidítjük meg. Szankcionálása - az adócsaló leleplezése - is eme logika mentén történik, hiszen, ha valaki egy másikat, jelen esetben a NAV-ot "tévedésbe ejti, vagy tévedésben tartja, netán valós tényt elhallgat" az minden törvénytisztelő ember megítélése szerint büntetést érdemel. Nem is keveset, 100 ezer forintért akár öt év is járhat. Attól azonban aligha kell tartanunk, hogy az ilyen perek tömegessége folytán leálljon a bíróságok működése, vagy még zsúfoltabbá váljanak a máris az elviselhetetlenségig tömött börtönök.
Jön az elektronikus számlázás, nyilatkozta az adóügyek egyik főilletékese, a vállalkozások számlázási rendszereit hamarosan összekapcsolják az adóhatósággal. A cél nemes, akár jó eszköz lehet a költségvetési csalások legtöbbjének felszámolására. Orbánék eddigi működése azonban a célok tisztaságát illetően jogos kételyeket ébresztett. Biztos, hogy a Vida-utódok a Fidesz engedelmes eszközeiként nem arra használják majd fel az újonnan kapott eszközeiket, hogy az ellenoldal gazdasági szereplőit - legálisnak álcázott módszerrel - móresre tanítsák?