Boldog közmunkások

Boldogok a közmunkások Csongrád megyében. Boldogok, mert a kormányfő egy hajnalon arra ébredt, hogy az ország szuverenitásának megvédése, erősítése és saját respektje végett, ő bizony megvédi a keresztény Európát, ha nem akarja is, a migránsoktól, megélhetési bevándorlóktól, az új népvándorlástól, s ezt ő legott ki is plakátoltatta, meg kérdőíveket is kiküldött az ő áldott népének, hogy az bizonyságot tegyen az ő hite mellett. De nem volt elégedett. Kell még valami, töprengett, és azonmód el is határozta, hogy kerítést építtet a déli határon, 175 kilométeren, 4 méter magasan, 2 méter mélyen, NATO-szögesdróttal a tetején, hogy csinos legyen, és szó se érhesse az elátkozott szövetségesektől. Amúgy meg beszélhet bárki, bármit, nem számít. Aztán a gondolat sebesen szállt, és maga magát dolgozta szép kerekre. Nem három, hanem egy hónap alatt készüljön el, pénz nem számít, csak az akarat. A rabok a dróthálót fonják, s ha nincs elég honvéd meg rendőr, súgták a tanácsadók, ott vannak a közmunkások. És ők lesznek a kerítésépítők. Most toborozzák őket szerte a határ mellett, bár aki a száját húzza, magára vessen, ha kizárják az egész ellátórendszerből. Főként persze segédmunkások kellenek (a kisgépkezelői vizsga a munkásosztály paradicsomába repít). Napi nyolc óra munka, két műszakban, növényzetirtás (fás szárúak is), talajmunka, határnyiladék-takarítás, anyagmozgatás. Sőt! Munkaruha, védőeszköz, védőital, napi kétszeri étkezés, szállítás munkába és vissza – ingyen. A felügyelők meg katonák.

Hát ezért boldogok a csongrádi közmunkások.

Szerző
Friss Róbert

Recseg-ropog Ciprasz pártja

Publikálás dátuma
2015.08.01. 07:33
FOTÓ: Getty Images
Szeptemberben rendkívüli kongresszust rendez a görög kormánypárt, a Sziriza. A radikális baloldali formáció vezetése azt követően döntött így, hogy egyre mélyülnek a párton belüli ellentétek az országnak nyújtandó újabb nemzetközi pénzügyi mentőcsomag feltételei miatt. A kongresszust Alekszisz Ciprasz kormányfő kezdeményezte azzal a céllal, hogy közös álláspontot alakítsanak ki a hitelezőkkel folytatott tárgyalások kapcsán.

A több mint 12 órán át tartó vita után a pártvezetés elfogadta a miniszterelnök indítványát és elutasította a Sziriza bal szárnyának javaslatát. A belső ellenzék, a kemény magnak tekintett rebellisek ugyanis azt akarták, hogy a rendkívüli kongresszusra mielőbb, még a hitelezőkkel folytatott tárgyalások lezárása, a megállapodás aláírása előtt kerüljön sor. (A görög kormány ezen a héten kezdte meg a tárgyalásokat a hitelezőkkel, a megállapodást augusztus 20-ig kell aláírni.) Ugyanakkor újabb népszavazást akartak, amelyet már ezen a hétvégén megrendeztek volna. Hogy erre nem kerül sor, az mindenképpen Ciprasz párton belüli sikereként értékelhető.

A miniszterelnök célja, hogy egységessé tegye pártját, amelyet alapjaiban rázott meg a hitelprogramról szóló utolsó két szavazás, amelyen a frakció mintegy ötöde nem fogadta el a kormány indítványát. A július 15 illetve 22-i parlamenti szavazáson 30 Sziriza tag voksolt a nemzetközi hitelezők által kért reformok ellen. S hogy továbbra is mekkorák az ellentétek a párton belül az is mutatja: a Sziriza központi bizottságának 17 tagja jelentette be lemondását a tegnapi döntés után.

Maga Ciprasz a televízióban is közvetített beszédében ismételten elmondta, nem volt más választása, s igent kellett mondania a hitelezők által megkövetelt programra, mert minden más megoldás Grexitet, s a drachma bevezetését jelentette volna.

Panajotisz Lafazanisz, a baloldali platform vezetője, leváltott energiaügyi miniszter keményen nekiment a kormánynak, s mint fogalmazott, a demokrácia nincs többé, „az euró juntájában élünk”.

A Reuters brit hírügynökség szerint a Szirizán belül kialakult válság a legsúlyosabb politikai kihívás, amellyel Ciprasz kénytelen szembenézni. A miniszterelnök népszerűsége azonban sem a pártbeli ellentétek, sem a nemzetközi hitelezők által kért, megszorításokat is tartalmazó reformprogram elfogadása dacára sem csökkent.

Szerző

Recseg-ropog Ciprasz pártja

Publikálás dátuma
2015.08.01. 07:33
FOTÓ: Getty Images
Szeptemberben rendkívüli kongresszust rendez a görög kormánypárt, a Sziriza. A radikális baloldali formáció vezetése azt követően döntött így, hogy egyre mélyülnek a párton belüli ellentétek az országnak nyújtandó újabb nemzetközi pénzügyi mentőcsomag feltételei miatt. A kongresszust Alekszisz Ciprasz kormányfő kezdeményezte azzal a céllal, hogy közös álláspontot alakítsanak ki a hitelezőkkel folytatott tárgyalások kapcsán.

A több mint 12 órán át tartó vita után a pártvezetés elfogadta a miniszterelnök indítványát és elutasította a Sziriza bal szárnyának javaslatát. A belső ellenzék, a kemény magnak tekintett rebellisek ugyanis azt akarták, hogy a rendkívüli kongresszusra mielőbb, még a hitelezőkkel folytatott tárgyalások lezárása, a megállapodás aláírása előtt kerüljön sor. (A görög kormány ezen a héten kezdte meg a tárgyalásokat a hitelezőkkel, a megállapodást augusztus 20-ig kell aláírni.) Ugyanakkor újabb népszavazást akartak, amelyet már ezen a hétvégén megrendeztek volna. Hogy erre nem kerül sor, az mindenképpen Ciprasz párton belüli sikereként értékelhető.

A miniszterelnök célja, hogy egységessé tegye pártját, amelyet alapjaiban rázott meg a hitelprogramról szóló utolsó két szavazás, amelyen a frakció mintegy ötöde nem fogadta el a kormány indítványát. A július 15 illetve 22-i parlamenti szavazáson 30 Sziriza tag voksolt a nemzetközi hitelezők által kért reformok ellen. S hogy továbbra is mekkorák az ellentétek a párton belül az is mutatja: a Sziriza központi bizottságának 17 tagja jelentette be lemondását a tegnapi döntés után.

Maga Ciprasz a televízióban is közvetített beszédében ismételten elmondta, nem volt más választása, s igent kellett mondania a hitelezők által megkövetelt programra, mert minden más megoldás Grexitet, s a drachma bevezetését jelentette volna.

Panajotisz Lafazanisz, a baloldali platform vezetője, leváltott energiaügyi miniszter keményen nekiment a kormánynak, s mint fogalmazott, a demokrácia nincs többé, „az euró juntájában élünk”.

A Reuters brit hírügynökség szerint a Szirizán belül kialakult válság a legsúlyosabb politikai kihívás, amellyel Ciprasz kénytelen szembenézni. A miniszterelnök népszerűsége azonban sem a pártbeli ellentétek, sem a nemzetközi hitelezők által kért, megszorításokat is tartalmazó reformprogram elfogadása dacára sem csökkent.

Szerző