A cím, és az alanti idézetek Mikal Hem újságíró könyvéből származnak. Bár a kötet már 2013-ban megjelent, de én csak most akadtam rá a Nyelv és Tudomány honlapján. A szerző nem csupán tűpontos, de a tetejébe még norvég is. Számos afrikai országban és a volt szovjet utódállamokban is sok időt töltött el. De lássuk csak, miket tanácsol önjelölt diktátoroknak.
„Míg más állami vezetőknek a lakosság kívánságait és igényeit is szem előtt kell tartaniuk, amikor épületeket emelnek és infrastruktúrát építenek, addig a diktátoroknak nem kell effajta jelentéktelenségek figyelembevételével korlátozniuk magukat. Hatalmas tornyokat, palotákat, emlékműveket és egyéb presztízsépületeket építtethetnek anélkül, hogy pályázati köröket kellene futniuk, és a választópolgárok ítéletére kellene bízniuk terveiket.”
„Gondoskodj arról, hogy teljes ellenőrzéssel bírj az ország főbb tévécsatornái fölött. (…) Az állami csatornák a támogatóiddal legyenek tele, és hogy a koncessziós feltételek úgy legyenek alakítva, hogy a független csatornákat könnyen be lehessen zárni, amennyiben túl kritikusak lennének. Így a kellemetlenkedő médiumokat könnyen hatástalanítani lehet a bürokratikus formaságokra hivatkozva. Biztosíts az ellenzék számára korlátozott lehetőséget a médiában. Ez valamivel reálisabbá teszi a szabad választás illúzióját.”
„Ha a sajtó a kezedben van, nem nehéz besároznod az ellenfeleidet. A nemzetközi szervezetekhez fűződő kapcsolataik például mindig annak a nyilvánvaló jelei, hogy imperialista szándékokkal bíró országok nevében tevékenykednek.”
„A propaganda a diktátor egyik legfontosabb eszköze. Sok országban jókora óriásplakátok hirdetik a diktátor lakossághoz intézett felhívásait vagy bölcs mondásait.”
„A diktátori hatalomra törekvés egyik legfontosabb indítéka természetesen a vele járó jólét elérése. A korrupció általában fentről terjed. (…) Egy diktátor számára egyértelmű előnyökkel jár egy korrupt udvartartás fenntartása. Az emberek mohók, és amíg megkapják a maguk szeletét a tortából, addig nagy valószínűséggel hűségesek maradnak. Még egy előnye van, ha másoknak is teret engedsz a korrupcióban: bűntársakká teszed őket.
„Miután kulcsfontosságú pozíciókba helyezted a saját embereidet, elkezdhetsz dolgozni a pénztárcád megtöltésén. Ennek egyik fontos eszköze, hogy a társadalom legapróbb részeit is szabályozzuk. Természetesen az is nagyon fontos, hogy minimális legyen az átláthatóság. A költségvetést és könyvelést úgy kell kezelni, mintha államtitok volna.”
„A kleptokrácia a korrupció legdirektebb és legnyilvánvalóbb formája, azonban néhány feltételnek a helyén kell lennie. Az első a gyenge civil társadalom. A médiának és a különféle szervezeteknek olyan kevés befolyással kell bírniuk, és olyan elnyomottaknak kell lenniük, hogy ne jelentsenek fenyegetést a fennálló rendre. Ezzel párhuzamosan a közintézményeknek olyan gyenge lábakon kell állniuk, hogy ne tudják vagy merjék megkérdőjelezni a diktátor és szövetségesei hatalmát. Az is sokat segít, ha a társadalom csak minimális oktatásban részesül, és minél nagyobb az analfabéták aránya.
És az elkerülhetetlen csúf bukásra: „megszívlelendő szabály exdiktátorok számára: soha ne ismerd el, hogy hibáztál. Minden, amit tettél, a nép javát volt hivatva szolgálni.”
Ez utóbbi mondatot beh sokan szeretnék már hallani!
