Gulyás Erika;

nyugdíjrendszer;népszavazás;

2015-08-03 07:03:00

Nyugdíj - Gyűlnek az aláírások a népszavazáshoz

A fejlett társadalmak mindenhol a nyugdíjkorhatár megemelésével és a nyugdíjazás feltételeinek szigorításával válaszoltak a társadalom öregedésére, a nyugdíjkasszák befizetéseinek csökkenésére. A kérdést sikeresen kezelő országokban azonban sokkal rugalmasabb foglalkoztatási feltételek, bőkezűbb munkanélküli ellátások és az alacsonyabb összegű korengedményes nyugdíjak választásának lehetősége segíti az idős embereket.

Szép csendben gyűlik a népszavazáshoz szükséges 200 ezer hiteles aláírás a férfiak 40 éves munkaviszony utáni nyugdíjazásának kérdéséről, de valójában az egész magyar nyugdíjrendszer jövője a tét. Nem véletlenül hangsúlyozza a Liga Szakszervezetek elnöke, hogy nem akarnak ők feltétlenül 4-5 milliárdot kivenni az államkasszából egy népszavazásra, csak lássa már be a kormány, hogy tárgyalni kellene a nyugdíjrendszer átalakításáról, mert amikor 2011 végén eldöntötték a korábbi kedvezmények eltörlését, akkor százezreket taszítottak légüres térbe és nincs válasz arra sem, hogy miből élnek az öregek 20-30 év múlva.

Kormánynak és ellenzéknek, pártoknak és szakszervezeteknek, munkaadóknak és munkavállalóknak, társadalomkutatóknak és nyugdíjas szervezeteknek kellene tárgyalóasztalhoz ülniük, a jó nemzetközi példák alapján sok kérdést megvitatniuk és eldönteniük – foglalkoztatástól, egészségügyi és oktatási tervektől a nyugdíjakig. Mert, ha alacsony a foglalkoztatás és egyre több a közmunkás, ha három hónap a munkanélküli segély, ha képzetlen tömegeket termel az oktatási rendszer, ha magas a korai halálozás, mert foghíjas az ellátórendszer, ha 50 fölött széles rétegnek nincs munkája, jövedelme, akkor a mindenféle szociális gondoskodásból kiszoruló, egyre szegényedő és beteg százezreknek a nyugdíj kínálja az egyetlen menekülési útvonalat az éhezés elől. Még akkor is, ha Európa egyik legalacsonyabb vásárlóértékű ellátásait fizeti ki a nyugdíjrendszer. Rohamtempóban öregszik a népesség, 2060-ra majdnem kétmillióval kevesebben leszünk, és a lakosság csaknem harmada (29 százaléka) a 65 évnél idősebbek közül kerül ki.

Komplex megoldások kellenek

A férfiak 40 éves szolgálati idő utáni nyugdíjba vonulásának kérdése egy sok szempontból elrontott társadalompolitika elleni tiltakozás tünete, amit éppen ezért nem lehet csak a nemek közötti egyenlőség, vagy a szűk nyugdíjkassza oldaláról megközelíteni. A dánok vagy a hollandok nálunk sikeresebben kezelik a maguk hasonló gondjait, mert komplex megoldásokat kerestek és találtak. De ha már belekezdtünk, érdemes alaposabban is körülnézni.

Mind kevesebbeknek kell eltartaniuk mind többeket FOTÓ: EUROPRESS/GETTY IMAGES/THINKSTOCKS

A nyugellátások kifizetése szempontjából fontos, hogy a 60 éves korban várható élettartam is kitolódott, bár elmarad a kontinens nyugati felének éveitől. 2013-ban a 60 éves korban várható életszakasz a magyar férfiaknál 17,4 év, a nőknél 21,9 év volt és a férfiak megkezdték a felzárkózást. Valamennyi nyugdíjrendszer, így a magyar is a nyugdíjba vonulás idejének későbbre tolásával válaszol erre a kihívásra. 1996-ban a magyar nők még átlagosan 54,3 éves korukban mentek nyugállományba, a férfiak pedig 58,7 évesen. A korhatár emelése és a jogosultság feltételeinek szigorítása után, 2013-ban már 59,4 volt a nyugdíjba vonuló nők, és 62,2 a férfiak átlagos életkora és az emelkedés a 2009-ben hozott döntés értelmében folytatódik, míg eljutunk odáig, hogy az 1957-ben született évfolyam egységesen a 65. életévének betöltése után tud nyugdíjba menni.

Eddig semmi újdonság nincs, a legtöbb ország már felemelte a korhatárt, sőt van, ahol a mienknél magasabban húzták azt meg. Az életkor elérése mellett a nyugdíj másik szükséges eleme a megszerzett szolgálati idő – és ezen a ponton már nagyobb eltérések vannak az európai országok között. Nálunk a társadalombiztosítási nyugellátásról szóló 1997. évi LXXXI. törvény (Tny.) rendelkezései szerint öregségi teljes nyugdíjra az jogosult, aki a születési évének megfelelő öregségi nyugdíjkorhatárt betöltötte, és legalább húsz év szolgálati idővel rendelkezik.

Angliában például mindössze 7,5 év szolgálati idő kell ahhoz, hogy valaki már kapjon alapnyugdíjat, de ennek maximális összege, vagyis heti csaknem 116 font csak igazolt 30 éves munkaviszony után jár. A szigetországban is most emelik a női nyugdíjkorhatárt, öt év múlva egységesen 65 évesen mehet nyugállományba az állami és a versenyszféra valamennyi munkavállalója.

Ausztriában a nők 60, a férfiak 65 éves korukban mehetnek nyugdíjba, de 2024 után itt is emelkedni kezd a női korhatár. Az ellátáshoz legalább 15 járulékfizető év szükséges az utóbbi 30 éven belül. Franciaországban 2010-ben zárult le a nyugdíjreform, amelynek eredményeként 2017-ig fokozatosan emelkedik 62 évre a férfiak és a nők nyugdíjkorhatára. Teljes összegű nyugdíjra viszont csak az jogosult, aki 41,5 év szolgálati időt tud igazolni, de 2035-ig ez 43 évre növekszik.

Németországban 45 évnyi járulékfizetés után most a munkavállalók 63 éves koruktól teljes értékű nyugdíjban részesülhetnek, bár a hivatalos nyugdíjkorhatár 67 év. Egy éve lépett életbe a nyugdíjreform, ennek alapján az 1964 után születettek 45 évi járulékfizetés után is már csak 65 évesen mehetnek nyugdíjba. A szigorításokra főként azért volt szükség, mert a németek körében egyre erőteljesebb az igény a részmunkaidős foglalkoztatásra, ami értelemszerűen alacsonyabb járulékbefizetéseket eredményez.

Ez a modell terjedt el Svédországban és különösen Hollandiában, ahol kiemelkedően sikeres a nyugdíjrendszer válságának kezelése mellett a foglalkoztatási gondok megoldása is, aminek legfontosabb része, hogy minél tovább munkát adjanak a még dolgozni képes tömegeknek. A fejlett országokat tömörítő Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet (OECD) 2013-as statisztikáiból az derül ki, hogy ezekben az országokban a 60-64 év közöttiek munkaerőpiaci aktivitása meghaladja a 60-70 százalékot, míg nálunk a legrosszabb a helyzet: ennek a korosztálynak már csak 20 százaléka dolgozik.

A nagyvonalú állam büntet

Magyarországon felemás helyzet alakult ki. Az állam az egyik oldalon a munkahelyvédelmi akcióterv keretében adókedvezményekkel segíti a nyugdíj előtti korosztályt foglalkoztató munkaadókat, ugyanakkor megalázó módon bünteti azokat a dolgozókat, akik elveszítik a munkájukat és esélyük sincs rá, hogy újat találjanak, márpedig 60-hoz közeledve egyre inkább ez a helyzet. A foglalkoztatást helyettesítő támogatás mindössze 3 hónapig jár, utána csak szociális segélyért állhatnak sorba a járási hivatalokban, vagy pár ezer forintos települési támogatásért kuncsoroghatnak az önkormányzatoknál.

A hvg.hu egyik tavaly novemberi összeállítása szerint Hollandiában 2000 óta bárki részmunkaidőben dolgozhat, ha ez neki jobb és ez ellen a munkaadók nem sokat tehetnek. Az igényt jelzi, hogy ma már a hollandok fele így dolgozik, amivel számtalan társadalmi problémát sikerül kezelniük. A gyermeknevelés mellett ugyanis könnyebben térnek vissza a munkahelyekre a fiatal nők, ha részmunkaidőben dolgozhatnak, a nyugdíjba készülőknek pedig a fokozatos visszavonulásra ad esélyt ez a forma. Nem ritka tehát, hogy 2-3 ember tölt be egy főállást. Mi az OECD statisztikákban ezen a téren is az utolsók közt vagyunk.

Az aktív korú magyar lakosság több mint 71 százaléka véli úgy, hogy az állami nyugdíj nem lesz elegendő ahhoz, hogy megéljen belőle, vagyis mindössze 18 százalék gondolja úgy, hogy ki tud majd jönni a nyugdíjából. Ennek ellenére a megkérdezettek több mint 60 százalékának nincs nyugdíjcélú megtakarítása és nem is tervez ilyet, derült ki korábban az OTP Önkéntes Nyugdíjpénztár egyik felméréséből. Összességében tehát a magyar fizetésekkel van a baj, ezek túl alacsonyak, a nyugdíjak vásárlóértéke nemzetközi összevetésben ezért olyan kicsi, nem pedig a magyar nyugdíjrendszer hibájából.

Tavaly az állam 2,182 millió idős embernek utalt ki valamekkora összeget nyugellátás címén, átlagosan havonta 111 630 forintot. Ez közel 3 ezer milliárd, egész pontosan 2922 milliárd forintos éves költséget jelentett a nyugdíjkasszának. A Nemzetgazdasági Minisztérium most azzal riogatja a nyugdíjasokat, hogy ha az éves bevétel nem lesz több – márpedig a foglalkoztatási helyzet alapján ez nem várható, akkor ugyanezeket a milliárdokat 150 ezer fővel több ember között kell majd szétosztani, ha a népszavazás rákényszeríti a kormányt a férfiak 40 éves munkaviszony utáni nyugdíjba vonulásának engedélyezésére. Ez szerintük csak úgy lenne lehetséges, ha a havi nyugdíjkifizetések átlaga 104,5 ezer forintra csökkenne. Erre mondták azt egységesen néhány napja a Népszavának nyilatkozó nyugdíjszakértők, érdekvédők és ellenzéki politikusok, hogy cinikus zsarolásnak, a megszokott fideszes megosztó politika újabb megnyilvánulásának tartják a riogatást.

Válasz a sunnyogásra

Elérkeztünk tehát a 40 év munkaviszony utáni nyugdíjba vonuláshoz, amely az egyetlen kedvezmény a nyugdíjba készülő magyar nőknek. A férfiakat hátrányosan érintő lehetőséggel azonban a szakértőknek akkor is bajuk van, ha elismerik a diszkriminációt. Csak néhány kényelmes évet nyernek azok a nők, akik tömegesen kérték idő előtti nyugdíjazásukat, ha összegyűlt a 40 év szolgálati idejük. Így értékelte a nyugdíjba készülőknek megmaradt egyetlen kedvezményt néhány hónappal ezelőtt a Népszavának nyilatkozó Gál Róbert Iván. A KSH Népességtudományi Kutatóintézetének főmunkatársa szerint ezek az asszonyok fokozatosan csúsznak bele az elszegényedésbe, mert nyugdíjuk a következő években már csak az inflációnak megfelelő mértékben emelkedik, a reálbérek pedig várhatóan ennél gyorsabban nőnek. Ezt az elszegényedő tömeget növelhetnék a hozzájuk csatlakozó férfiak, ha a 40 éves munka után ők is kérhetnék a nyugdíjazásukat.

Ebben az esetben azonban a feltételes módot erősen alá kell húzni, hiszen a kormány kezét – a Kúria aláírásgyűjtést engedélyező döntése szerint – nem köti semmi, hogy milyen megoldást választ a férfiakat hátrányosan érintő megkülönböztetés felszámolására. Ad abszurdum a nők kedvezményét is lezárhatja, ha azt megszavazza a kormánypárti szavazógépezet. Az állam adóbevételként szedi a nyugdíjjárulékot, amivel nemcsak azt a megkötést szüntette meg, hogy mikor vehet ki ebből a kaszából, ha megszorul, hanem azt is megnyerte, hogy más központi keretekből is átcsoportosíthat ide, ha a szükség úgy hozza.

Össztársadalmi és állami sunnyogásnak nevezte a nyugdíjak körül kialakult helyzetet még tavaly szeptemberben a Nyugdíj- és Időskori Kerekasztal korábbi elnöke. Holtzer Péter a hvg.hu-nak adott interjújában kijelentette, hogy az állam lemondott 2-4 millió szegény emberről, akiről ma senki nem tudja, hogyan kap majd nyugdíjat, és ha egyáltalán jár majd nekik valami, abból hogyan tud megélni. A minimálbéren bejelentett tömegekről, a mindenféle szociális ellátásból már régen kiesett százezrekről, a rendszerváltozás óta többnyire alkalmi munkákból élő, vagy feketén foglalkoztatott rétegekről beszélt. Azokról, akik biztosan nem lesznek képesek soha összeszedni a korkedvezmény feltételeként szabott 40 év munkaviszonyt, legyenek férfiak vagy nők, sőt a 65 éves korban szükséges 20 évet is nehezen kaparják majd össze.

Még lehetne sorolni az érveket az átlag magyarok egészségi állapotáról, a legfeljebb nyugdíjasnak visszatérni akaró kivándorolt és járulékot máshol fizető százezrekről, de talán már az eddig felsorolt adatok és érvek is elegendőek lennének ahhoz, hogy a kormány tárgyalni akarjon mindenkivel, akinek javaslatai lehetnek a foglalkoztatás és a nyugdíjrendszer gondjainak hosszú távú kezelésére. November 2-ig gyűjtik az aláírásokat a férfiak 40 év szolgálati idő utáni nyugdíjáról, de az már a kormány felelőssége, hogy kidobja-e az ablakon a népszavazás megszervezésének milliárdjait, vagy hajlandó tárgyalóasztal mellett együtt gondolkodni közös dolgainkról.